szokásmagyarázó monda
szokásmagyarázó monda: valamely szokás eredetét vagy célját közlő elbeszélés. A magyarázat lehet valós, amikor a szokás létrejöttének valódi okát és körülményeit megőrizte az emlékezet, többnyire azonban fiktív eredetről számol be. Mo.-on a látványos, zajos és alakoskodó szokások egy részét a törökkel való harcokkal hozzák kapcsolatba: fiktív történeti → eredetmagyarázó mondája van a busójárásnak, a zalaegerszegi nagyszombati határkerülésnek, a hajdúszoboszlói szilveszteri szokásoknak, a sárközi szőlőőrzésnek, Sopronhorpácson a → pünkösdi királyságnak stb. Máskor vallásos jellegű a szokásmagyarázó monda. Az egyházi szertartások „mintája” megtalálható a Bibliában (pl. Virágvasárnap, Krisztus bevonulása Jeruzsálembe stb.), míg a népszokást magyarázó monda népköltés, a Biblia csak a keretet adja meg. (Pl. Krisztus keresztfája alá tette egy asszony a kosarát, amelyben tojások voltak. Míg ő szánakozva nézett Krisztusra, a lehulló vér pirosra festette a tojásokat. Ezért festenek piros tojást húsvétkor.) Más nagyheti-húsvéti szokásokhoz vagy az aprószentek-napi (→ aprószentek napja) → legényavatáshoz is fűződik szokásmagyarázó monda (vallásos szokásmagyarázó monda). A munkatilalmakat magyarázó szokásmagyarázó mondák egy része → ál-hiedelemmonda vagy → tabumonda, ilyen pl. a Luca napi szokásokat és tilalmakat magyarázó történetek nagy része. (→ még: fogadott ünnep) – Irod. von Sydow, C. W.: Popular Dite Tradition (Selected Papers on Folklore. Copenhagen, 1948); Dömötör Tekla: Zur Frage der sogenannten Kausalfiktionen (Laographia, Athen, 1965); Animistic Concepts and Supernatural Power in Hungarian Folk Narratives and Folk Customs (Journal of the Folklore Institute, 1967).
Dömötör Tekla–Nagy Ilona
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
