szoknya
szoknya: derékra erősített, onnan szabadon lógó, a két lábat együtt takaró, alul nyitott ruhadarab. Kőkori sziklarajzok óta ismert. Természeti népeknek gyakran egyetlen ruhadarabja, közvetlenül a testen viselik. Európában a többrétegű öltözködésben már kifejezetten női felsőruha szerepet kap. Az alatta viselt hasonló formák (→ pendely, alsószoknya) eredetileg fehér vászonból vagy gyolcsból készültek és sok helyen a felső szoknya is fehér marad (akár tüllből) a 20. sz.-ig: Sárköz és vidékén, Felvidéken, palócoknál, Erdélyben több etnikai csoportnál. – Az egybeszabott gótikus ruhát a 14. sz.-tól kezdve felváltja a mellénnyel és az 1 vagy 2 vállpánttal rögzített szoknya. Gyakran elütő a szoknya és a mellény kelméje (női → mellény). A mellényes szoknya a 19. sz. első felében Ny-Európában és Mo.-on a parasztviseletekben ünnepi, később hétköznapi vagy alsóruha volt. A 20. sz.-ban jobbára csak a Felföldön és Erdélyben viselik. Sok helyen azért hordják, hogy a sok és nehéz többi szoknyát megtartsa a derékon. Másutt a természetes derékvonalnál alacsonyabban vagy magasabban segíti rögzíteni a szoknyákat a mellény (→ bényi viselet, → kapuvári viselet). – Európában a 16. sz.-tól jött divatba a derékban teljesen elvágott, valóságos kétrészes öltözék. (Ez azonban térben és időben azóta is váltakozhat és keveredhet az egybeszabott öltözékekkel, a parasztviseletekben is.) – A szoknya kezdetlegesebb fokon még egyetlen felsőruha, a rétegződés megindítója. Ilyen a lepelszoknya (kerekítő), a → moldvai csángó viseletben: sima téglalap alakú, színes házi gyapjúszőttes, amit alkalmanként az ing fölött az alsótestre csavarnak, szőttes övvel felerősítenek. – A valóságos szoknya az európai népviseletek reneszánsza óta megmerevedett hagyományos formájában 3–4, bőszoknyás viseletekben 5–6 vagy több egymás mellé varrt hengerpalást. Nevezik szórványosan rokolyának. Erdélyben fersingnek, Kalotaszegen bagaziának vagy → muszujnak, D-Dunántúlon biklának vagy kebélnek, ÉK-en kabátnak. A magyarban általános szoknya neve a szlávban posztót jelent és utal a 16–18. sz.-ban nálunk is általános kelméjére. Azóta mindenféle gyapjú-, pamut- és selyemszövet, mindenféle színben, sokféle, főleg szórt, apró mintával (gyárilag nyomott vagy szőtt virágok, esetleg kézi hímzéssel utánozva) szolgálhat a szoknya alapanyagául. Rendszerint köténnyel viselik a szoknyát s az elülső, nem látható szél hitványabb anyagból való, mint a többi. A parasztszoknyák általában ráncoltak. Korcos, összehúzós szoknyát viselnek D-Mo.-on (ami formailag azonos az egyszárú férfi gatyával). A derékpántba rögzített ráncú szoknya országszerte általános: Erdélyben lerakott ráncokkal hagyományos, másutt az apró álló ráncokat az I. világháború táján váltották fel a nagyobb, lerakott ráncok. Helyenként hullámos (nem éles) keményített ráncokat csinálnak. A szoknya kívánt esésvonalát elősegíthetik az aljába belülről varrt fodorral (bényi viselet, → mezőkövesdi matyó népviselet) és az alája felvett alsószoknyákkal. A szoknya alján belülről varrt, 5–10 cm széles piros vagy más színű szegély szinte általános. Inkább csak a Felföldön és a Dunántúlon szegik kifelé is 1–2 ujjnyi szélesen piros, esetleg fekete, kék vagy zöld kelmével a szoknyát. A kimenő szoknya egyik varrásába bevágott zseb is kerülhet. Az ünnepi szoknya alsó széléhez közel, néhány sor színes szalagot és gyári sujtást szokás felvarrni, ezek adják meg helyi jellegét és parasztosságát. A szoknya sokszor elöl végig nyitott, alkalmilag összetűzhető vagy kapcsolható. Máskor csak hasítékot hagynak, amit madzaggal, kapoccsal, a 20. sz.-ban már sokszor gombbal zárnak. – Polgáriasabb viseletekben csípőnél testhezálló, harangszabású szoknya is előfordul a 19. sz.-ban is. Szórványosan (főleg a 20. sz.-ban) egy darab keresztben vett kelméből is varrnak szoknyát. Ilyenkor vagy kiadja a szoknya hosszát a kelme szélessége, vagy alsó harmadát fodorszerűen külön toldják hozzá (vágott szoknya, hasonló a székelyek csíkos szoknyája). – A szoknya viselője lábszárát nagyrészt vagy egészben takarta a köznépnél is a 18. sz.-ig. Az ilyen hosszú szoknya azóta városias, polgárias szintet jelent (pl. → debreceni viselet). Karcsúsító szerepű a hosszú szoknya (pl. a mezőkövesdi matyó népviseletben). Néha bőszoknyás viselettel társul, pl. Őrhalom környékén, a hosszúszoknyás viselet. A rövidebb, a lábszárat nem vagy alig takaró szoknya viselete Eger táján a 19. sz. közepén kezdődött és a századfordulóra főleg a palócoknál volt jellegzetes. Együtt jár a szoknyák számának gyarapodásával rövidülésük, főleg a 20. sz.-ban (rövidszoknyás viselet). – Esőben, havazáskor a parasztok a szoknyát hátulról felcsapják a fejükre. Ha vízben állva dolgoznak, akkor felgyűrköznek: madzaggal csípőn körülkötik és fölötte kissé felbuggyozzák a szoknyát, hogy rövidebben lógjon az alja. Helyenként állandósult eleme is lett ez a viseletnek. Máskor csak kétoldalt tűzik fel a szoknyát, ill. egy oldalon a lepelszoknyát, betűrve a szoknya, ill. a kötény kötésébe. Ez az eredetileg munkavégzés és járás-kelés közben végzett öltözékmódosítás a 18. sz. végén és a 19. sz.-ban Mo. legtöbb táján, Ny-Dunántúlon és az Alföldön is megvolt. A 20. sz.-ra már csak a Felföldön és különösen Erdélyban maradt jellegzetes, továbbá az É-i Kárpátok többi népénél és szláv szomszédainknál. Helyenként, Mezőkövesden és Sárközben a 19. sz.-ban, Kalotaszegen a 20. sz.-ban is, az ünneplőnek része lett a felakasztott, felszúrt szoknya. Ez a viselésmód a gótika óta ismert, a 17. sz.-i úri divatban is alkalmazták. – Irod. Fél Edit: Magyarországi ujjatlan felsőruhák (Népr. Ért., 1936); Gáborján Alice: Adatok a tardi „felszúrt” szoknyaviselethez (Ethn., 1948); Davenport, M.: The Book of Costume (New York, 1962); Thiel, E.: Geschichte des Kostüms (Berlin, 1968); Gáborján Alice: Magyar népviselet (Bp., 1969); Szabó T. Attila: A felimeg, a fersing és rokonságuk (A szó és az ember, Bukarest, 1971).
Ünneplő alsó és felső szoknyák a tisztaszoba ajtó melletti fogasán (Szakmár, Bács-Kiskun m., 1938)
Öregasszony felszúrt szoknyában (Körösfő, v. Kolozs m., 20. sz. közepe)
Horváth Terézia
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
