vlachok vlahok
vlachok vlahok: 1. (etnikum-név): a Balkán félszigeten élt, a román nyelv egyik ágazatát beszélő népesség, ill. a románok megnevezése a mo.-i latinságban; – 2. bizonyos típusú pásztorfoglalkozást űzők neve (sokszor etnikus hovátartozástól függetlenül). – A vlachokat emlegető nagyszámú középkori adatnál sokszor problematikus vagy éppen eldönthetetlen, hogy a kifejezés etnikumot (román, szláv) vagy foglalkozást jelöl-e, s ez a kétértelműség a kutatást nehézségek elé állítja. Mindenesetre más-más problematikát jelentenek a Balkán félszigeti és az É-Kárpátokban élő vlachok. – a) A Balkán félszigeti vlachok első említése i. sz. 976-ra keltezhető eseménnyel kapcsolatos. A 10–11. sz.-i források alapján kétlegelős (hegyi és síkvidéki legelők váltása), állattartó, földművelő és városlakó vlachokról tudunk. A kétlegelős vlachok pásztorkodása a Balkánon az egész középkoron át fennmaradt a múlt század végéig. A vlachok fő gazdasági állata jellemzően a kisjószág (júh és kecske) volt, mint a mediterraneumi költözködő pásztorkodásban (→ transhumance). E kétlegelős állattartás települési kapcsolódás szempontjából kétféle volt: egyrészt ún. „komplex transhumance”: a hegyvidéki falvaknak – állandó, kiépített településeknek – lakossága, tehát a nők és gyerekek is elkísérték a nyájakat telelésre a síkvidékre; másrészt egyfajta „kisnomadizmus”: a vlachok egy kisebb része nagycsalád-rendszerben, állandó letelepedés nélkül űzte a legelő-váltó állattartáson alapuló gazdálkodást. A nomád gazdálkodást és életmódot folytató vlachok lakása vesszőkalyiba vagy sátor volt. Híresek voltak tejtermékeik (bizánci irodalmi alkotások is említik mint csemegét), valamint szőtteseik (szövőszék nemcsak a falvak lakóinál volt, hanem minden sátorban). A vlachok mellett ugyane típusú pásztorkodást a Balkán félsziget sajátos történeti-földrajzi körülményei között ugyanakkor más nyelvű néptöredékek is űzték, pl. a görög nyelvű karakacsánok-szarakatszánok, az albánok egy része. A fejlett vlach tejkultúra antik hagyományokban gyökerezik, az ókori magaskultúrából átmentett technika. A vlachok ismert fuvarosok is voltak, a 10. sz.-tól gyakran említik őket. – b) Az Északi-Kárpátok vidékén vlachoknak nevezett pásztorok a 14. sz.-ban tűntek fel (következtetni lehet 13. sz.-i előfordulásukra is); gyakrabban a 15. sz.-dal kezdődően szerepelnek a forrásokban. A 16. sz. elején már elérték a Kárpátok legnyugatibb nyúlványait, e morva-szlovák vidék később róluk kapta a Valašsko nevet. Az Északi-Kárpátok vidékének szlovák, lengyel és ukrán részein egyaránt emlegetett vlachoknak két gazdasági-társadalmi típusát kezdettől meg kell, ill. lehet különböztetni: 1. voltak uradalmak szolgálatában álló, alkalmazott pásztorok és 2. saját nyájjal rendelkező juhosgazdák, akik a földesúrnak a legelő- és földhasználatért élőállatokkal és állati termékekkel, ill. pénzzel rótták le szolgáltatásaikat; ezek lényegében a jobbágyi osztályhoz tartoztak. Az É-i Kárpátokban a hegyvidéki szállás-pásztorkodás kibontakozásában a vlachok szerepe szembeötlő, a vlach hatás igen számottevő. Különösen a szókészletben máig meglevő sok és fontos kifejezés román és balkáni eredete (köztük balkáni szláv is!) kétségtelen. E kifejezések a lengyel és morva síkvidékeken ismeretlenek. Hogy az Északi-Kárpátokban legkorábban feltűnő vlachok már elszlávosodottan érkeztek-e oda, vagy a nyelvváltás már ott következett be – máig vitatott kérdés. Az utóbbi évszázadokban mindenesetre a szlovákban és a lengyelben a „vlach” egyszerűen hegyvidéki juhászt (konkrétabb jelentésében juhászbojtárt) jelent – minden etnikumra utaló fogalmi mozzanat nélkül. – A vlach népnév a szlávban különböző neolatin, romanizált népek jelölésére szolgált. Szláv nyelvből került a magyarba, belőle származik a magyar oláh (az újkorban pejoratívvá vált népnév) s ugyane szó szláv többes számi alakjából: vlasi a magyar olasz népnév. – Irod. Weigand, G.: Die Aromunen II., Leipzig, 1894); Kadlec, K.: Valasi a valašské právo... (Praha, 1916); Capidan, Th.: Die Mazedo-Rumänen (Bukarest, 1941); Gyóni Mátyás: A balkánfelszigeti vlachok kétlegelős pásztorkodása a középkorban (MTA I. Oszt. Közl., 1951); Dobrowolski, K.: Die Haupttypen der Hirtenwanderungen in den Nordkarpaten vom 14. bis zum 20. Jahrhundert (Viehzucht und Hirtenleben... Bp., 1961); Macurek, J.: Zur Frage der walachischen Kolonisation in den Westkarpaten (Viehwirtschaft und Hirtenkultur, szerk. Földes László, Bp., 1969).
Földes László
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
