zsákos tapogató
zsákos tapogató: a → tapogatós halászat újabban kialakult, a mélyebb állóvizek halászatára alkalmas eszköze. Mo.-on két altípusa ismert. A Tiszántúlon (segges tapogató) a 120–150 cm magasságúra font vesszőtapogató oldalfalába „kaput” vágnak, s ezt kis hálózsákkal zárják el. Csónakról halásznak vele oly módon, hogy a leborított halat kotozófával zavarják a hálózsákba, ahonnan nem menekülhet. A helyi kialakulás jól nyomon követhető: a mélyebb tavak halászatára előbb magas tapogatót készítettek, de ebből nehezen lehetett kiszedni a zsákmányt, s ezért „újítottak”. Hasonló zsákos tapogatóra azonban Győr környékéről és szerb területről is van elszigetelt adatunk; ezek összefüggését a tiszántúli adatokkal nem ismerjük. A Velencei-tóról részletesen bemutatott (duda, burogató, nyomogató, tapogató), s szórványosan a Duna mentén (Paks: toppancs) is használatos zsákos tapogató négy, kúposan összetartó s köpűben összefutó vaspálcára kötözött bő háló, egyik oldalán zsákszerű kiöblösödéssel. A köpübe függőlegesen 2–3 méteres nyelet tesznek, s ennél fogva nyomják csónakról a vízbe. A leborított hal a zsákszerű részben marad fogva. A hálóból készült zsákos tapogató velencei-tavi, helyi kialakulását is részletesen ismerjük. Csak a további kutatás derítheti fel a 20. sz.-i „újításnak” tekinthető zsákos tapogató szélesebb körű elterjedését, történetét, az esetleges átvétel lehetőségét. – Irod. Diószegi Vilmos: A zsákos tapogató kialakulása a Velencei tavon (Ethn., 1950); Solymos Ede: A borító halászszerszámok fejlődése Magyarországon (Ethn., 1957).
Zsákos tapogató (Velence, Fejér m.)
Szilágyi Miklós
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
