Hangtompító
Hangtompító (ol. sordino, franc, sourdine), olyan készülék, melynek segítségével bizonyos hangszerek hangja az eredetitől eltérő szinezetet nyer.H.-kat leginkább a vonós hangszereknél (kivévén a nagybőgőt), továbbá a rézfuvóhangszerek közül a kürtöknél és a trombitáknál használnak. Az a H., melyet a hegedünél mély hegedünél és gordonkánál szokás használni, fekete lágy fából készült fésü alaku készülék, alul négy rovátkával ellátva. A nyergen keresztül huzódó hurokra alkalmaztatik a nyerge felső részén, mi által a hurok rezgésének szokott intenziv átvitele a felső hangfenékre meggyengíttetik s a hang bizonyos misztikus fátyolozottságot nyer. Zenekarban, ha az összes vonós hangszerek alkalmazzák, hatásuk elragadóvá válik. A rézfuvóhangszereknél a tompítás a hangszer alsó széles tölcsérébe beillesztett hosszukás dugóalaku fakészülékkel történik, mi által a légoszlop hullámzata s kiömlése lényegesen meggátoltatik s a befutt hangok tompa, nyomott, jórészt recsegő szinezetet nyernek. A játszók az ily tompítást gyakran jobb kezük markolatával is szoktak eszközölni. Ez esetben a hang kevésbé érdes, csak fátyolozott. A régi zongoráknál a hangtompításra külön lábító (pedál) szolgált, mely a kalapácsok fölé finom szarvasbőr pántlikát vont s azon keresztül engedte a hurokkal való érintkezésüket. Az ujabb szerkezetü s tökéletesített zongoráknál azonban már régóta mellőzik s csak az egész klaviaturának jobbfelé való tolása van divatban, mi által a kalapácsok három helyett csak egy-egy hurt ütnek s igy a piano-játékot lénygesen elősegítik. Tompítót az üstdoboknál is szokás használni posztódarabok alakjában, melyeket a szélek és a bőrfedélzet közé szokás alkalmazni. Temetéseknél az egész dobot is szokás fekete posztóval beteríteni.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
