Növény,
Növény, Diószegi és Fazekasnál helyesen növevény, Gyarmatinál növetény, majd nőtény plánta (planta), a régi, de nem szabatos meghatározással oly élő lény, amely (ugy mint az állat) létezik, táplálkozik, növekszik és szaporodik ugyan, de sem érezni, sem önkéntesen megmozdulni nem képes. Az egészen egyszerü szerkezetü és egysejtü élő lényeket Hackel német tudós 1866. külön természetországba, a protistákéba foglalta egybe, azonban vele az eldöntés nehézségeit nem kevesbítette, sőt inkább megszaporította. Ennek okáért az élő lények valamely kétes csoportját ma inkább hallgatagon a beható megállapítás végett a zoologusok és a botanikusok maguk között megosztják (p. a véglények). A hovatartozást t. i. még számos élettani ismertető jel megfigyelésével, kémiai összetételük vizsgálatával, az egyes bizonyítékok egybevetéséből és kizárásából lehet csak eldönteni. A legtöbb N. jobbadán táplálékába nő (növevény) a földbe, melyből ásványi vegyületeket merítve, testét a levegőben terjeszti szét. Valamennyi határozott N. teste egyetlen sejt v. pedig sejtek szorosabb oly egyesülése, amely életfogytiglan az élő sejteknek azonos módu leszármazásával gyarapodik, nő, és összes életműködéseit az egyes sejtek munkálkodásával végzi, holott az összetett testü állat más-más szövete más-más életműködést (táplálkozás, érzés, mozdulás) végez. Mig a magasabb, azaz elkülönödött szövetrendszerü állat táplálkozására külön műszer bontakozik ki (entoderma), mely az emésztő üreget fogja körül, addig még a magasabb, azaz elkülönödött (differenciált) szövetrendszerü N. tagjainak (gyökér, szár, levél és hajképlet) élő végsejtjei mind ugyanannyi életműveletet teljesítenek.
A szaporodás vagy továbbtenyészés módjában N. és állat közelebb állanak, mert e végre már az alsóbb foku N.-nek szintén két nemü nemző műszere van. Hogy a nemzésen kivül akárhány N. sejtosztódás, kelőrügy, gumó, hagyma, dugvány segítségével is tovább-tenyészik, az állatországban ennek is van mása. A nemző szaporodás legegyszerübb nyilvánulása azonos tartalmu és természetü két sejt tartalmának egybeforrása, vagyis párosodás (copulatio, coningatio). Hasonló a rajzó spórák kettejének egybeforrása. Az eredmény mind a két esetben új egyén csirája. Azonban már számos és gomba és valamennyi magasabb rangu N. ellenkező természetü két elemet terem, amelyek egyike, a spermatozoidios illetve himpor a nyugvó petegolyót (petesejtet) mint nőstényt fölkeresi és megfogantja. A nemzés eredménye hasonló N. lehet, de számos a példa (egyes moszat, gomba, valamennyi moh és spórás-edényes), hogy az új ivadék más alakká bontakozik, sőt csupán egyszerü tenyészéssel szaporodik. Azonban ennek is van az állatországban mása.
A N. életnyilvánulásait az öröklött szövet-szerkezeten és a nemzésen kivül a külső ható erők, ugymint a hő, fény, nehézség és a táplálék szabják meg. Tapasztalatból tudjuk, hogy a N. belsejében a szunnyadó élet mozgalma csak bizonyos hőfokon ébred föl és indul meg. A hő szélsőségei a viz fagyasztópontja és 50°. Minden egyes életfolyamat a hőnek csupán bizonyos határai között észlelhető, melyek közt határozott fokon a leghathatósabban nyilvánul. A N. életfolyamatainak ezen egybefüggését az élet föltételeivel ingerlékenységnek nevezzük, leghathatósabb nyilvánulásának határpontját pedig optimumnak. Magától érthető, hogy az csupán a megakasztó körülmények megszüntével következhetik be. A N. életének második feltétele a fény, melyek hiján szintelen, elsáppadt marad, amint azt a rügy zsenge belsejében is látjuk. Ezen tüneményt a levélzöld magyarázza meg, amely a levegő széndioxidját saját vastartalmával a fény hatása alatt felbontva az elkülönített szenet vizzel a N. felépítő vegyületévé, szénhidráttá egyesíti, azaz átsajátítja. A zöld levél-felszin minden négyzetméterje verőfényes tiz óra alatt a felbontott széndioxidból 3, sőt 8 kg. száraz cellulózát készíthet, ebből megérthetjük, miért gyarapodik egy fa a nyáron át annyira. Sötétségben az átsajátítás szünetel, de a lélekzés, vagyis az oxigén felvétele éjjel-nappal folytonos. A fény hatása a növényi mozgáskor nyilvánul. Hasonló a nehézség működése, mely nemcsak a növekedés irányát szabja meg, hanem mozdulatokat is előidéz. A kémiai összetételre nézve állat és N. ugyan más-más aránynak, de az elemek mennyiségében nem térnek el egymástól. Oly vegyületet, mely csak a N. sajátja, mindeddig csak egyet lehetett megállapítani, a cserzősavat. A kémiai elemek az említett három erővel (hő, fény, nehézség) határozott összefüggésben állanak s ezért a N. növekedésének szükséges eszközei. A N. belsejében megállapított vegyületek között csupán a mindenütt előforduló káliumnitrát, megnézium és kalciumszulfát, valamint a vas sói erre okvetetlen szükségesek. Ezeket a vegyületeket a N. más-más arányban és mennyiségben, valamint többféle módon veszi föl. A száraz levegőben terjeszkedő s földben gyökeredző N. ezeket az ásványi vegyületeket a földből vizzel meríti, hogy a levelekbe az átsajátítás munkájához szállíthassa. E célra szolgál dus gyökérzete, melynek minden egyes végpontja fölszivó készülék. Minthogy a vizi N. a szükséges sót a vizben szerteszét kapja, gyökérzete egyszerübb. Végre a N.-nek az állattal bizonyos kölcsönössége van, amint ezt újabban földerítgetni kezdték. L. Bogárfogó, Hangya-, Élősködő növény, Gubacs, Növénymozgás, Kompasznövény, Életközösség.
Az a körülmény, hogy annyi N. utódja mindig az anyanövénynyel egyezik meg, éppen ugy, mint az állatok országában, a faj (species) föltevését parancsolja. A nemző műszerekben teljesen egyező, bár másképen alakult fajok összessége a növénynem (genus). A megkülönböztető tulajdonságokat a leiró N.-tan szolgáltatja. Foglalatjukat a nemi, illetve faji bélyegben (character) találjuk a szerint, amint a nemző, illetve egyéb ismertető jelek megegyezését deríti föl. Linné az elődök megkezdett útján következetesen haladva, a ma is érvényes kettős megnevezést, a nemit és a fajit alapította meg s erre a latin vagy latinosított görög neveket ajánlotta. A nemi név mindig főnév, a faji pedig inkább melléknév, de más is lehet. A faj állandó termetalakjait (varietas) harmadik névvel, jelöljük. A megnevezést mindig annak a tudósnak a neve rövidítve követi, aki az illető N. mivoltát először határozottan megismerte. p. Rosa caniza L. (azaz Linné), Sternbergia colchiciflora W. K. (azaz Waldstein és Kitaibel). Egyes N. más-más leiró és meghatározó tudós révén más-más nevet kapott, ilyenkor a prioritas vagy a szabatosabb meghatározás dönt a szinonimák közt. Az összes N.-ek áttekintése végett az egyes nemeket családokba, ezeket rendekbe, tovább osztályokba vagy más összefoglaló csoportokba egyesítjük, amiből a növényrendszer keletkezik. A diagnozis segítségével valamely kérdéses N. helyzetét a rendszerben akkor állapítottuk, határoztuk meg, ha nemi és faji nevét fölkerestük. Az irodalom (melyet a N.-tan cikkünk közöl) e végre elemző kulcsot szokott használni.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
