által
által – ‘révén, folytán’; régebben ‘keresztül, át’: általút, általvető.
Az ugor korból való ragos alakulat; ált- tövében az az mutató névmás kapott ablativusi l ragot és hollétet jelző t ragot: vogul últtá, osztják ulti (‘keresztül’). Ennek a tőnek az egyik szabályos fejleménye az át, a másik az ~, amely még egyszer megkapta a l ragot (talán először egy l nélküli tőhöz illesztve: átal, s ez a forma hatott vissza az átra). Élő nyelvünkben a ~ konkrét helyviszonyra utaló jelentése háttérbe szorult, főleg eszköz- és módhatározó szerepű. Származékai az általján, általán (‘keresztül-kasul, széltében’) alakon, annak jelentését bővítve jöttek létre. Lásd még át, átalag, átalány, átall, átlag, átló, egyáltalában.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
