tova
tova – ‘el, messzebbre’: tovaszáguld. Származékai: tovább, továbbá, további, továbbít.
Eredetibb tová alakja egy távolra mutató ősi *to-, *ta- névmásból formálódott ki -á lativusi raggal (mint hová), majd ez megrövidült (mint haza), a v pedig hiátustöltőként került a szóba. A névmás maga ősi uráli örökség: osztják tom, votják, cseremisz tu, finn tuo (‘az’), szamojéd tuo (‘oda’). Lásd még táv, tavaly, távol, távozik, tehát, tékozol, túl.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
