NÉPI MŰFAJOK
NÉPI MŰFAJOK
A témakörök után lássuk, milyen témákat vagy „műfajokat” tart nyilván a nép, amire külön nevet használ megjelölésül. Mindenekelőtt ilyen a keserves, Erdély, elsősorban a székelység és Gyimes megnevezése főleg azokra a szövegekre, amelyeket a „kesergés” témájában foglaltunk össze. Már Bartók és Kodály gyűjtése óta ismerjük a „keserves” fogalmát a népi használatból, de Kallós (1960) tudósítása szerint Gyimesben mindenkinek megvan a maga „keservese” – ez persze elsősorban a dallamra vonatkozik, de egyúttal arra a szövegegyüttesre is, amit az illető arra a dallamra szívesen dalolt. Egy-egy ilyen személyi „keservest” még temetésen is elhúztak a zenészek.
A nyelvterület másik oldalán, a Dunántúlon szintén általánosan ismert dallam- és szövegműfaj a kanásznóta. A kanásznóták leginkább 13–14 (esetleg 11–15) szótag közt ingadozó négy sorból állanak, és szövegük vagy valamiképpen említi a kanászt, vagy a testi szerelem néha vaskos megjelenítésével a táncdalok szokott hangulatát képviseli. Hasonló táncdalfajta a dudanóta, amelyben a duda, dudálás említése és a táncra, szerelemre utaló szövegrészek a jellemzők. Néha olyan dalt is dudanótának nevez a nép, amelyben ilyen szövegrészek nincsenek, de a dallamot régebben szívesen játszották dudán. Túlnyomó nagy részük 8 szótagos sorokból áll kétféle, nagyon elemi ritmusfajtával, amelyekről később lesz szó. A „műfajmegjelölés” tehát itt is, mint a keserves és kanásznóta esetében, dallamra és szövegre együtt vonatkozik. (Jellegzetes dudanóták: Pt 247–252, 053–063.) A párosító is népi gyakorlatban kialakult „műfaj” elnevezése. A párok összeéneklése – akár valóságosan meglevő, akár csak tréfásan vagy ugratásból emlegetett viszonyra utal – a fiatalság közös szórakozásainak kedvelt játéka volt. Néha azután lakodalomkor is alkalmazták a vőlegény és menyasszony „összeéneklésére”. Lakodalmas minden olyan dal, amelynek szövege közvetlenül kapcsolódik a lakodalom szertartásának valamely mozzanatához, vagy vőlegényt és menyasszonyt emleget. Ezeket a lakodalom alkalmával éneklik. Olyankor természetesen mulatozás, dalolás is folyik, amikor sokféle dallam és szöveg előkerül, főleg szerelemről, házasságról szólók. Téves ezeket mind a lakodalmasok közé sorolni (mint sok esetben az MNT III. kötete teszi). Ismer a nép ezeken kívül még szőlőőrző dalokat, de ez már nem jelent műfajt a legtöbb esetben, csak olyan dalokat, amelyeket a lányok ez alkalommal szívesen daloltak – főleg szerelmi tartalmúakat. Egynémely dal szövege utal a szőlőőrzésre is, ezeket tarthatjuk a „műfaj” igazi képviselőinek. Az aratódalok már csak a szövegükben szereplő arass, aratás szó miatt kapták nevüket, funkciójuk nemigen volt magával az aratással kapcsolatban. A leginkább funkcióhoz kötött műfaj a sirató, de ezt nem a jelen fejezetben tárgyaljuk. Külön dallamfajtát és sajátos szövegeket jelentenek a gyermekeknek énekelt altatók és különböző játékos dalfajták, amelyeket többnyire a nagyon elemi gyermekjátékdallamokra énekelnek. (Borsai–Kovács 1975 közöl belőlük jellemző válogatást. Altatók: 1–32.) Egy részüket dallam nélkül mondják (mondókák). Minden egyéb dal csak 466nóta vagy dal. Itt kell még megemlíteni a népnyelvi gyakorlatban használt elnevezéseket a dalszövegre és dallamra. Az utóbbinak neve sokfelé még ma is: hang; ugyanott a szöveg: nóta. Ájban egy öregasszony nem tudott elénekelni egy balladát, csak a szövegét diktálta le, hiába faggattam a dallam után. Később a férje azt mondta neki: „Ha már a tanár úr szerette ezt a nótát, hát beszéld el nekem, majd én csinálok rá egy hangot” (Vargyas 1941: 24). Ugyanott mondta egy legény egy menyecskének: „Nem így van a hangja, itt nagyon felmész” (uo. 51). Vagy az előbbi, Amerikát megjárt öregember: „Ezt a hangot én adtam neki, a vers Tompa Mihály népdalja.” Áji tapasztalataim után másfelé is hallottam a dallamot hangként emlegetni. Míg a Dunántúlon modern kifejezéssel áriának nevezik, s a szöveg vagy dal, vagy nóta.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
