A szentiváni ének | Magyar néprajz

A szentiváni ének

Rítusénekeink közül igen nagy irodalma van a szentiváni éneknek. A szentiváni ének első feljegyzése 1854-ből Kolonból származik (Kelecsény 1854). Ennek az éneknek a változatait körülbelül az 1960-as évekig énekelték a szentiváni tűzgyújtással kapcsolatosan, tehát a rítusénekek életét mintegy száz éven át kísérhetjük nyomon. Ugyanakkor hazánk más tájain egy másik, rövidebb éneket énekeltek a tűzgyújtáskor, miután azonban a tűzgyújtás szokása is nagyjában-egészében eltűnik, a magyar nyelvterületen ez az ének is lassan feledésbe megy.

A szentiváni éneksorozat több, egymástól valójában független részből áll. Az ének hosszúságát az indokolja, hogy elég hosszú ideig tartott, amíg a falvak leányai átugrották a tüzet, és ezt a szertartást végig énekkel szokták kísérni. Egyes részei párosító énekek, ahol leányokat és legényeket teljes nevükön említenek, varázsolnak össze.

A szentiváni ének tudományos irodalma jelentős, különösen Marót Károly volt az, aki részletesen elemezte a tűzugrás szokását és a vele kapcsolatos éneket (Marót 1939; 1940). A Nyitra megyei változatok feljegyzői között elsősorban Kodály Zoltán és Manga János nevét kell kiemelnünk (MNT II.).

A szentiváni énekeket éppúgy, mint a tűzgyújtás szokását elsősorban a nyári napfordulóval szokás kapcsolatba hozni. Európa mérsékelt égövi zónájában azonban a napfordulók közvetlenül nem észlelhetők, s az európai vagy a magyar parasztság gondolatvilágában a nyári napforduló különösebb jelentőséggel nem bír. Ahol tehát a paraszti költészetben és rítusban a nyári napfordulóra való utalás van, az általában vallásos-tudományos eredetű, az egyházon s a művelt rétegeken keresztül került a parasztsághoz. (Más a helyzet az északabbra lakó népeknél, ahol a nap „fordulása” közvetlenül észlelhető, s nagy szerepe van a népi gondolkodásban is.)

A Nyitra megyei szentiváni ének tehát nagyjából a következő összetevőkből áll:

1. Leíró szakaszok, amelyekben a tűzgyújtásra és a tűz körüli elhelyezkedésre történik utalás:

Tyüzet megrakájuk, négyszögre rakájuk,
Egyik szögin űnek szíp öregasszonyok,
A másikon űnek szíp öreg emberek,
Harmagyikon űnek szíp hajadon lányok,
Negyediken űnek szíp ifju leginyek.
(Kolon, Nyitra m. Kodály Z. gy.; Ethn. 1909: 16)

2. Olyan szakaszok, amelyek egyszerre utalnak a nap egyházi jellegére, továbbá a rövid éjszaka és hosszú nappal tényére. Ugyanakkor ezek a szakaszok erotikus célzásokat is tartalmazhatnak:

Tyüzit megrakatya velágos Szent János,
Velágolj, velágolj, csak aggyig velágolj,
Mig én nálad leszek. Ha én tőled elmék, te is
elalugyál.
(Ghymes, Nyitra m. Kodály Z. gy.; Ethn. 1909: 34)

5723. A Nyitra megyei szentiváni énekekben szereplő egyik motívum valamilyen kapcsolatban együtt szerepelteti Szent Jánost – akit az egyház ezen a napon ünnepel – és Szűz Máriát. Ez a kapcsolat nem túlságosan világos, talán valamely elfelejtett egyházi ének hatása is továbbcseng benne.

Mëgrakata a Szent János a Szënt Iván tüzét,
Hëj világi, világi, világi Szënt János!
Elmëk anyám, elmëk Máriját szolgálni,
Máriját szolgálni, Szënt Fiját dajkálni.
(Tésa, Hont m.; MNT II. 270)

Költőiségében, mitikus összefüggéseiben különösen jelentős a Kelecsény József által 1854-ben közölt változat Kotonból:

Lassan csendéjétek én apró deákjaim,
Hogy aludjék Mária napfelköltig.
Arany hajo Mária renditsd alább a napot,
Hozd estére a holdat, a hol az nap elnyugszik,
Máriában elnyugszik.
Roppanj gyivó, mogyoró levél alá.
(MNT II. 255)

4. Olyan versszakaszok, amelyeknek nincs kapcsolata sem a napfordulóval, sem az egyházi jelleggel. Ezek a következők:

a) Párosító énekek („Ki lovai vannak a nagy hegyek alatt…” kezdetű szakasz és a „Magas a rutafa…” kezdetü szakasz, amelyekben leány- és legényneveket párosítanak össze).

b) A virágok vetélkedése néven ismert ének, amelynek betétjellege azonnal feltűnik, hiszen ezt az éneket a szentiváni énektől elválasztva is ismeri népünk, különben Európaszerte népszerű, a középkorra visszamenő certamen.

c) Néhány olyan motívum, amely ma már teljesen érthetetlen, mint a „Ha én volnék a budai nemes asszony…” kezdetű szakasz. Néha egy olyan szakasz is szerepelhet, amely a szentiváni tűzben megfüstölt növényekre vonatkozik.

Mindezek az énekrészek különböző összetételben, illetőleg változatokban szerepelnek a Nyitra megyei szentiváni énekekben.

Már említettük, hogy a magyar nyelvterület más részén ez az éneksorozat nem volt ismeretes. Helyette leginkább a Kálmány Lajos által Sziltéren feljegyzett ének változatait énekelték:

Virágos, szent János!
É’czakád világos.
Még előtted löszök,
Tüsztöletöt töszök,
Csak addég világos
Lösz, osz’tán homájos.
(Kálmány 1881–1882: I. 107)

573A magyar folkloristák a századforduló körül azt a hipotézist állították fel, hogy a szentiváni ének a környező szláv népek hasonló énekeivel állott valamilyen kölcsönhatásban. Ez azonban csak a motívumok általános jellegére vonatkozik, amennyiben a szlovák és a horvát énekek szintén utalnak rövid éjszakára, szerelemre és júniusban nyíló virágokra, de sem szövegük, sem dallamuk nem tekinthető a magyar énekek pontos megfelelőjének. Így a szláv kölcsönhatás hipotézisét nyugodtan elvethetjük, s megállapíthatjuk, hogy a hosszú szentiváni ének a magyar népköltészet sajátos alkotása. Régiségét éppen a ma már érthetetlen szövegrészek is bizonyítják. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy szövegében, dallamában egyaránt esztétikailag magasrendű alkotás, amely azonban a tűzgyújtás és tűzugrás szokásának elhalása után feledésbe ment volna, ha Kodály Zoltán és mások feldolgozásai nem tartották volna fenn emléküket.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me