SZÓRAKOZTATÓ, OKTATÓ, NEVELŐ, SZOKTATÓ MONDÓKÁK | Magyar néprajz

587SZÓRAKOZTATÓ, OKTATÓ, NEVELŐ, SZOKTATÓ MONDÓKÁK

E csoportba tartoznak az ún. dajkarímek, tehát azok a mondókák, amelyeket a felnőttek alkottak a gyermekek számára. A szövegek a mindenkori funkcióhoz igazodnak s emellett a gyermekek korához és fejlettségéhez. Általában a rövidség jellemzi őket, kivéve egyik-másik hosszabb ujjkiszámoló-tenyércsiklandozó mondókamesét.

E mondókák java része országosan ismert. Tematikailag többnyire egyszerűek. Gyermekbeszédből való vagy kedveskedő szavakkal színesítik ezeket a mondókákat. Gyakran álpárbeszédesek, vagyis a kérdező és a válaszoló egyaránt a gyermeket szórakoztató felnőtt vagy idősebb testvér. A mondókák szórakoztatva, játék közben oktatják, nevelik, szoktatják a kisgyermekeket. Céljuk a mozgás és értelmi fejlődés elősegítése, egyben az érzelmi kapcsolatok elmélyítése.

A szórakoztató mondókákat többnyire a kisgyerek simogatása, csiklandozása, kezének csipkedése vagy homlokának, orrának, fülének érintése kíséri. Például:

cirógató, simogató: Ciróka-maróka,
Hol voltál? Malomkába.
Mit hoztál? Kalácskát!
Hová tetted? A póckára.
Ki ette meg? Pap macskája.
Kac-kac-kac-kac…
(Andód; Kósa 1979: 43)

tenyércsiklandozó: Kerekecske, dombocska,
Erre szalad a nyulacska,
Itt fogja meg a macska!
(Vitnyéd, Győr-Sopron m.; Borsai–Kovács 1975: 23)

kézfejcsipkedő: Csip-csip csóka,
Vakvarjúcska
Kéreti a szekerét,
Nem adhatom oda,
Tyúkok ülnek rajta,
Hess, pipi, fára,
Ángyom ablakára!
(Galántai járás; Gágyor 1978: 17)

homlok-összekoccantó: Bú, bika, cseri bika,
Adjál szalmát, adjál szénát,
Nem adok,
Türi, türi, nem adok!
(Nyíregyháza, Szabolcs-Szatmár m.; Borsai–Kovács 1975: 41)

orr-összedörzsölő: Enyém pisze,
Tied pisze,
Nosza pisze,
Vesszünk össze.
(Püspökladány, Hajdú-Bihar m.; Borsai–Kovács 1975: 42)

588A szórakoztató mondókák közé tartoznak a lábon, nyakban lovagoltatók, hintáztatók. Például:

lábon lovagoltató: Hóc-hóc, katona, ketten üjjünk a lúra!
Szénát, zabot a lúnak, abrakot a csikónak!
(Szürnyeg; Kósa 1979: 46)

nyakban lovagoltató: Hátamon a zsákom,
Benne van a rákom,
Édes kicsi rákom,
Ki ne vágd a zsákom,
Mert kihull a mákom.
(Szecseleváros, Brassó m.; Borsai–Kovács 1975: 53)

hintáztató: Hinta palinta,
Szépen szóló pacsírta,
Lökd meg, pajtás a hintát,
Érjem el a pacsírtát!
(Pered; Gágyor 1982: 111)

A mondókák többsége a mozgásfejlődést szolgálja, az állás, ülés, járás stb. elsajátítását és gyakoroltatását. Közismertek az „Áll a baba áll, mint a gyertyaszál!” állítgatók, a „Jár a baba jár, mint egy kismadár!” jártatók, a „Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk” sétáltatók, s végezetül a táncoltatók: „Tánci, tánci kisbaba”.

Mondóka kísérheti a gyermekkel kapcsolatos különböző tevékenységeket, így az etetést, mosdatást is. Például:

etető: Ádám, Éva, túróscsusza,
Izsák fia, Ábrahám,
Vastag répa, édes szilva,
Kapd be! Hamm!
(Tornyos; Matijevics 1976: 175)

A kisgyermekek szellemi fejlődését, beszédkészségét, ritmusérzékét a mondókák is elősegítik. Vannak olyan mondókák, amelyek kifejezetten ezt a célt szolgálják, pl. a gyorsmondókák, nyelvtörők. Közismertek a „Répa, retek, mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigó!”, „Sárga bögre, görbe bögre!”, „Jobb egy lúdnyak tíz tyúknyaknál!” stb. Ezek a mondókák már átvezetnek a gyermekek között élő, gyermekek által hagyományozott vagy alkotott típusokhoz.

A felnőttek által alkotott ún. dajkarímek a gyermek mozgás-, szellemi fejlődését szolgálják s ugyanakkor szórakoztatását. A gyakran nem népi eredetűnek tűnő mondókák mellett a népi hiedelemvilág történeti rétegeire utalnak a gyermekijesztők és a gyógyító mondókák. Például:

gyermekijesztő: Elvisz a mumus!

589Országosan elterjedt, de a Duna mentén ehelyett „bubus”-sal, Erdélyben „mamós”-sal, „böbös”-sel ijesztgetnek stb. (Hoppál 1969a).

A gyermekijesztők különböző alakjainak nevével kapcsolatban még nem zárultak le a vizsgálatok. Eredetük nem tisztázott sem nyelvészetileg, sem a népi hitvilággal kapcsolatosan.

gyógyító: Áj, báj, kecskeháj,
Jól megkenjük,
Maj’ nem fáj!
(Sümegcsehi, Veszprém m.; Borsai–Kovács 1975: 59)

Ez a mondóka eredetileg ráolvasás volt, egyes vidékeken még ma is használatos kelések, daganatok gyógyítására.

A felnőttek által létrehozott költői alkotásoknál végezetül röviden szólnunk kell a gyerekek szórakoztatására, okulására szolgáló mondókamesékről. Kapcsolódhatnak höcögtetéshez, lovagoltatáshoz, ujjkiolvasóhoz is, sőt továbbélnek a kisgyermekek között kiolvasóként, hintáztatóként (Kovács Á. 1980c).

mondókamese: Volt egyszer egy ember,
Szakálla volt kender,
Cserefa csizmája,
Bikkfa harisnyája.
Felmászott a fára,
Leesett a sárba.
Kilenc kutya húzta,
A tizedik nyúzta.
Sári néni siratta,
Medve bácsi kacagta.
(Esztelnek; Gazda K. 1980: 178)

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me