A TERMÉSZETI ÉS TÁRSADALMI KÖRNYEZETTEL VALÓ KAPCSOLATOT TÜKRÖZŐ MONDÓKÁK | Magyar néprajz

A TERMÉSZETI ÉS TÁRSADALMI KÖRNYEZETTEL VALÓ KAPCSOLATOT TÜKRÖZŐ MONDÓKÁK

Idesorolhatjuk mindazokat az egyszemélyes vagy társas mondókákat, melyek a gyermekek eligazodását segítik a társadalmi és természeti környezetben, a társas érintkezésben. Elősegítik a megismerést, gyakran szabályozzák, de le is egyszerűsítik.

A természettel kapcsolatos mondókák között találjuk azokat, amelyekben a kutatás ősi hitvilág, varázsló szertartások nyomait véli felfedezni. Országszerte ismertek pl. a naphívogatók és esőkérők.

naphívogató: Süss fel, Nap,
Kedves . Nap!
Kertek alatt a pulykáim
Megfagynak.

590Süss fel, Nap,
Fényes Nap!
Kertek alatt a libáim
Megfagynak.

Terítsd rájuk köpönyeged,
Adjál nekik jó meleget!
Süss fel, Nap,
Kedves Nap!

„A gyermekek az égre nézve a kezüket felemelik, és úgy mondják a szöveget” (Gunaras; Matijevics 1976: 171, 275).

esőkérő: Ess, eső, ess!
Hónap délig ess!
Búza bokrosodjon,
Zab szaporodjon!
Az én hajam olyan legyen,
Mint a csikó farka,
Még annál is hosszabb,
Mint a Tisza hossza!
Még annál is hosszabb,
Mint a Duna hossza!
Még annál is hosszabb,
Mint a tenger hossza!
(Csongrád, Csongrád m.; Ortutay–Katona 1975: I. 92)

A természettel kapcsolatos mondókák legtöbbje az állatvilágra vonatkozik. Utánozzák a hangjukat, gyakran emberi értelmet tulajdonítva nekik. A vadon élő állatok közül a cinege, fecske, pacsirta, rigó, varjú, béka hangját utánzó mondókák kedveltek. Például:

cinegehang-utánzó: Friss idő, friss idő, friss idő!
(Apáca, Brassó m.; Borsai–Kovács 1975: 66)

Kis cipőt, kis cipőt, kis cipőt, kis cipőt!
(Vitnyéd, Győr-Sopron m.; Borsai–Kovács 1975: 67)

sárgarigóhang-utánzó: Mienk a dió,
Mienk a dió,
Jaj, de jó!
(Piros; Matijevics 1976: 19)

varjúhang-utánzó: Kár, kár, Varga Pál,
Nem kapál, nem kapál,
Csak a lányok után jár.
(Piros; Matijevics 1976: 25)

591békahang-utánzó: Béka, béka, brek, brek, brek,
Vasvellával kergetlek!
(Vitnyéd, Győr-Sopron m.; Borsai–Kovács 1975: 78)

A házi állatok közül elsősorban a tyúk, kacsa, kutya, macska hangját utánozzák. Például:

tyúk hangja: Kot-kot-kot-kot-kotkodács,
Minden napra egy tojás.
(Érsekújvár; Kósa 1979: 52)

kacsahang-utánzó: Hány zsák árpát?
Hány zsák árpát?
Csak hatot, csak hatot, csak hatot!
(Szegilong, Borsod-Abaúj-Zemplén m.; Borsai–Kovács 1975: 107)

A hangutánzók mellett igen sok az állathívogató és – köszöntő vagy éppenséggel – bosszantó mondóka.

Az állatköszöntő mondókák közül pl. a fecskeköszöntő egyben mozdulatokkal kísért szépségvarázsló, mágikus mondóka is.

fecskeköszöntő:Fecskét látok,
Szeplőt hányok,
Selymet gombolyítok.
Fecskét látok,
Szeplőt hányok,
Kémény alatt mosdok.
(Piros; Matijevics 1976: 133)

gólyaköszöntő:Gólya, gólya, gilice,
Mitől véres a lábad?
Török gyerek megdobta,
Magyar gyerek gyógyítja,
Síppal, dobbal,
Nádi hegedűvel.
Csicsígatja, babusgatja,
Tóba, tóba mártogatja.
(Vághosszúfalu; Gágyor 1982: 26)

A gólyaköszöntőben egyes kutatók szerint a samanisztikus gyógyítás emléke él (vö. Róheim 1925: 11–13). Országszerte ismertek és népszerűek a katicabogár-röptető és a csigacsalogató mondókák. A katicabogár-röptetők egyes típusai egyúttal a férjhezmenetelre is jósolnak (példánkban a katicabogarat Péterkének nevezik):

592katicabogár-röptető: Péterke, Pátorka,
Merre visznek férjhez?
Gyulakeszi rétnek?
(Badacsonytomaj, Veszprém m.; Borsai–Kovács 1975: 87)

Másik népszerű változata:

Katalinka, Katalinka,
Szállj el, szállj el,
Jönnek a törökök,
Sós kútba vetnek,
Onnan is kivesznek,
Kerék alá tesznek,
Onnan is kivesznek,
Ihol jönnek a törökök,
Mindjárt agyonlőnek.
(Margitta; Faragó–Fábián 1982: 158)

csigacsalogató: Csiga-biga, gyere ki,
Ég a házad ideki!
Kerek tóba teszlek,
Onnan ki se veszlek,
Hosszú pókok megkergetnek,
Vén hollók megesznek.
(Taksony; Gágyor 1982: 25)

Az állatokkal kapcsolatos költészet jellegzetes darabjai az állatcsúfoló és -bosszantó mondókák. Például:

héjariasztó: Héja, héja, lakatos,
Látom, lábad ripacsos.
Addig libát nem adok,
Míg a lábad ripacsos.
Csörlőre, csattogóra,
Ángyomasszony ablakára!
(Heves; Ortutay-Katona 1975: I. 97)

pulykabosszantó: Szebb a páva,
Mint a pulyka,
Mérges pulyka,
Fel vagy fújva
Lub, lub, lub!
(Túristvándi, Szabolcs-Szatmár m.; Borsai–Kovács 1975: 109)

A növényekkel kapcsolatos mondókák közül jellegzetesek és közismertek a sípkészítő versek. A sípot, ha nem szólalna meg, hasonlóan ijesztgetik, mint a katicabogarat vagy a gólyát.

593sípkészítő: Szólj, síp, szólj,
Forró vízbe teszlek,
Onnan is kiveszlek,
Kerék alá teszlek,
Onnan is kiveszlek,
Szólj, síp, szólj!
(Kürt; Kósa 1979: 55)

A gyermekkorban a csúfolók, gúnyolók a bizonyos fokú gátlástalanság, szókimondás következtében a gyermekkor költészetének egyik jellegzetes vonását jelentik. A társadalmi környezettel való ismerkedés, különösen az ember- és foglalkozástípusokkal, a csúfolókon keresztül történt. A csúfolók, gúnyolók még a legújabb gyűjteményekben is külön fejezetben szerepelnek, s így nem lehet szétválasztani, hogy közülük mi tartozik a felnőtt-, s mi a gyermekfolklór körébe. A nemzetiség-, nép-, mesterség-, foglalkozáscsúfolók kifigurázzák például a nyelvi idegenséget, mint az alábbi cigánycsúfoló, vagy az előítéletek táplálta tulajdonságokat, életmódot, mint a következő nemzetiségcsúfoló, vagy a közösségi ítéletet megfogalmazó, esetleg csupán bosszantani akaró foglalkozáscsúfolók.

cigánycsúfoló: Cigány moré,
Vaskanduré,
Duré, duré,
Papanduré!
(Naszvad; Bakos 1953: 42)

tótcsúfoló: Tót nyomod az ajtót
Ha nem az ajtót,
A szalma szakajtót.
(Andód; Bakos 1953: 44)

csendőrcsúfoló: Kakastolla nem bokréta,
Bolond ember, aki hordja.
(Érsekújvár; Bakos 1953: 44)

suszterinas-csúfoló: Suszterinas,
Korog a has!
(Érsekújvár; Bakos 1953: 45)

csizmadiabosszantó: Egy szem szilva, két szem szilva
Málészáju csizmadia!
(Andód; Bakos 1953: 44)

katonacsúfoló: Katona bácsi, hopp, hopp, hopp.
Adjon nékem cibakot.
Mert ha nem ad cibakot,
Kitöröm az ablakot.
(Tallós; Gágyor 1982: 68)

594Falucsúfolók, utcacsúfolók is éltek a gyermekek körében, sőt valláscsúfolók is. Különösen éles szemmel figyelik egymás külső és belső tulajdonságait. Csúfolók:

sántára: Sánta bic,
Törjön ki a másik is!
(Zsigárd; Bakos 1953: 43)

piszére: Három pisze mög egy vak.
Bárcsak vóna öt vagy hat!
Hídd ki, pisze, a vakot,
Hogy nézze mög a napot!
(Szeged-Alsóváros, Csongrád m.; Ortutay–Katona 1975: I. 89)

fogatlanra: Fogatlan bába,
Bújj a fáskamrába!
(Esztelnek; Gazda K. 1980: 199)

kopaszra: Kopasz csirke, vadliba
Holnap megy a lagziba.
(Erdőgyarak; Faragó-Fábián 1982: 337)

árulkodóra: Árúkodó Júdás,
Köll-e piros tojás?
(Csongrád, Csongrád m.; Ortutay–Katona 1975: I. 85)

haragosra: Mirges pulyka mirgibe
beletojt az ingibe.
(Debrecen–Nyulas, Hajdú m.; MNT I. 12. sz.)

nyafogóra: Rivó, putyogó,
Egész napon lotyogó,
Rívó, síró,
Sohasem lesz biró!
(Andód; Bakos 1953: 45)

Különböző szituációkban a mondóka segít, például a cserénél, haragnál:

csere: Cserebere vásár,
Többet vissza nem jár.
(Esztelnek; Gazda K. 1980: 194)

Cserebere, fogadom:
Többet vissza nem adom.
Míg élek, enyim lesz,
Hóttom után tied lesz!
(Csongrád, Csongrád m.; Ortutay–Katona 1975: I. 85)

595harag: Örök harag,
Csutadarab,
Míg a kutya
Meg nem harap!
(Orosháza, Békés m.; Ortutay–Katona 1975: I. 85)

Óriási változatosságúak a névrecsúfolók, melyek gyakran igen durvák lehetnek.

névrecsúfolók: Lackó, packó
Pipadohány zacskó,
Rágyujtott a pipára,
Leégett a szakálla.
(Mátyusföld; Bakos 1953: 39)

Jóska, tojóska,
tojjál eggyet a padra, …
(Debrecen–Nyulas, Hajdú m.; MNT I. 9. sz.)

Anna, Panna,
Lyukas kanna!

Piroska,
Szája mindig zsíroska!
(Esztelnek; Gazda K. 1980: 205, 207)

Jellegzetes mondókatípusok ma is az iskolai élettel kapcsolatos mondókák, pl. az iskolai csúfolók.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me