b) Mezőség
b) Mezőség
A Mezőség a Kis- és Nagy-Szamos, a Sajó, a Maros és az Aranyos közötti kopár közép-erdélyi dombvidék összefoglaló tájneve. A mintegy 300 magyar, román és szász települést magába foglaló nagy terület a régi Kolozs, Szolnok-Doboka, Beszterce-Naszód, Torda-Aranyos és Maros-Torda megyék egymással érintkező vidékein fekszik.
A Mezőség régies, de gazdag és fejlett tánc- és zenekultúrája több tényező együtthatásának köszönhető. Ez a közép-erdélyi nagytáj őrzött meg a legtöbbet az erdélyi reneszánsz és barokk örökségéből, s ezt fejlesztve alakította ki a sajátos újabb erdélyi tánc- 435és zenestílust. A későbbi magyarországi új stílus és más idegen, polgári hatások ide csak későn jutottak el, s ezeket erős válogatással olvasztotta magába. A magyar, román, cigány és szász kultúra összefonódása, kölcsönhatása itt fokozta a legmagasabbra az erdélyi tánc- és zenekincs gazdagságát. A táncok és a táncdalok állandó csereberéje következtében a Mezőségen teljesen összemosódnak a magyar és román jellegzetességek határai, s valódi zenei és táncbéli kétnyelvűség érvényesül. A képet tovább színezik a hajdan eltérő jogállású – jobbágyi, kisnemesi, mezővárosi – közösségek árnyalatnyi különbségei is. A nemzetiségek, a falvak és falucsoportok eltéréseiben a közép-erdélyi tánc- és zenestílus fejlődési fáziskülönbségeit szemlélhetjük.
A kelet-mezőségi, Maros-völgyi románság tánczenéjének magyar kapcsolataira már Bartók is több ízben utalt (Bartók 1934; 1967). Kocsis Lajos az 1910-es években egy Borsa-völgyi falu magyar és román tánczenéjét, táncait jellemezte (Almási I. 1980). Lajtha László az 1940-es évek elején fedezte fel a gazdag nyugat-mezőségi magyar táncmuzsikát (Lajtha 1954a; 1954b; 1955), Sümeghy Vera a széki táncokról (Sümeghy 1944) s Faragó József egy közép-mezőségi falu táncéletéről adott hírt (Faragó 1946). Jagamas János és Kallós Zoltán az ötvenes évektől kezdte meg a Mezőség népdalkincsének gyűjtését (Jagamas 1956, 1977; Jagamas–Faragó 1974), s a hatvanas évektől a tánczene és a táncok feltárása is megindult (Kallós 1964; Martin 1970b; 1973a; 1978c; 1981).
A Mezőség nem egységes táncdialektus, több kisebb, bizonytalanul körvonalazható területe különböztethető meg:
l. A Borsod- és kis-Szamos-völgyi falvak a hasonló csárdásuk révén a kalotaszegi és szilágysági magyarsághoz kapcsolódnak. A gazdag mezőségi férfitánckincsből itt a legjellemzőbb a lassú magyar tánc. A környezetétől eltérő sziget a régi mezővárosi kultúráját megőrző Szék sokrétű, de egyszerűbb közösségi jellegű tánckincsével, hagyományos táncrendjével és gazdag táncmuzsikájával.
2. A polgárosultabb észak-mezőségi, nagy-Szamos- és Sajó-völgyi, valamint északabbi Lápos-völgyi népsziget táncairól még keveset tudunk.
3. A Mezőség nyugati részén a sokféle férfitánc igen gazdag s fejlett párostánc-kultúrával kapcsolódik. A leglassúbb páros táncok mellett a legvirtuózabb forgatós csárdást a magyarok és románok egyaránt sajátjukként táncolják. A vidék nagy körzetben muzsikáló híres cigányzenészei a magyarpalatkaiak, de több helyütt paraszt prímások is működnek (Buza, Vice, Keszü, Magyarszovát). A vidék különösen gazdag, régies dalkultúrájú települése Magyarszovát.
4. A délnyugati Mezőségről (Torda vidéke és Aranyosszék) – a Maros–Küküllő-vidékkel és Kalotaszeggel határos átmeneti területről – keveset tudunk (Borbély S. 1891). Legényes tánca és egyszerű csárdása a Maros–Küküllő közi dialektussal rokonítja.
5. Az alig ismert keleti Mezőségen a tánczene már modernebb, hiányzik a régi lassú páros tánc, megjelenik a Marosszék felé mutató korcsos, s a többféle férfitánc helyét a székely verbunk foglalja el.
A Mezőség a Kárpát-medence férfitáncokban leggazdagabb tája: falvanként 2-3, néha 4 különböző típust is találunk. A zenei, ritmikai, tempóbeli és szerkezeti eltéréseik tulajdonképpen a férfitáncok fejlődésének különböző fokozatait jelentik. E táncfajtákhoz falvanként, vidékenként más-más tulajdonképzet kapcsolódik: egyiket magyarnak, másikat románnak tartják, valójában mindegyiket mindkét nép ismeri. A férfitáncokat cikluskezdő és bemutató funkcióban, egyéni, kettes és csoportos formában járják, s 436gyakran egymással összefűzve alkalmazzák lassú és gyors típusait. A közép-erdélyi legényes (vö. kalotaszegi legényes, Maros–Küküllő-vidéki pontozó) régies, egyszerűbb altípusa a 
= 120–138 tempójú 
-os alapritmusú sűrű legényes (sűrű tempó, sűrű magyar, sűrű fogásolás). Motívum- és dallamkincse szerényebb, mint másutt, pontjai is egyszerűbb felépítésűek (aaab), de több helyütt még általános használatú (Szék). A ritka legényes (ritka tempó, ritka magyar, ritka fogásolás) a Mezőség jellemző férfitánca. Ritmikailag gazdagabb a sűrű legényesnél, mert lassúbb a tempója ( = 80–90), s így 
értékeket is alkalmaz. A gyorsdüvős kíséretű kanásztáncdallamok pontjaihoz ez a típus is szakaszosan illeszkedik. A mezőségi verbunk tulajdonképpen a gyorsabb tempójú ( = 140–160) lassú düvős kíséretű, -es metrumú verbunkzenére alkalmazott sűrű legényes, mely ezáltal nehéz, virtusos táncnak számít. A lassú magyar (magyar tánc, ritka magyar) a Szamos-völgyi falvak lassú ( = 126–160) -es metrumú fértitánca. Augmentált, pontozott ritmusú, aszimmetria felé hajló, gyakran sánta (szeptolás-hétosztatú) lassú düvővel kísért fejlett hangszeres darabokban gyakori a heteropódia (a sorok ütemszáma változó). A lassú magyar az eddigieknél oldottabb szerkesztésű, szabadon szárnyaló, egyénibb felépítésű férfitánctípus.
= 120–138 tempójú -os alapritmusú sűrű legényes (sűrű tempó, sűrű magyar, sűrű fogásolás). Motívum- és dallamkincse szerényebb, mint másutt, pontjai is egyszerűbb felépítésűek (aaab), de több helyütt még általános használatú (Szék). A ritka legényes (ritka tempó, ritka magyar, ritka fogásolás) a Mezőség jellemző férfitánca. Ritmikailag gazdagabb a sűrű legényesnél, mert lassúbb a tempója ( = 80–90), s így értékeket is alkalmaz. A gyorsdüvős kíséretű kanásztáncdallamok pontjaihoz ez a típus is szakaszosan illeszkedik. A mezőségi verbunk tulajdonképpen a gyorsabb tempójú ( = 140–160) lassú düvős kíséretű, -es metrumú verbunkzenére alkalmazott sűrű legényes, mely ezáltal nehéz, virtusos táncnak számít. A lassú magyar (magyar tánc, ritka magyar) a Szamos-völgyi falvak lassú ( = 126–160) -es metrumú fértitánca. Augmentált, pontozott ritmusú, aszimmetria felé hajló, gyakran sánta (szeptolás-hétosztatú) lassú düvővel kísért fejlett hangszeres darabokban gyakori a heteropódia (a sorok ütemszáma változó). A lassú magyar az eddigieknél oldottabb szerkesztésű, szabadon szárnyaló, egyénibb felépítésű férfitánctípus.
A férfitáncokat néhol női körtánc is kísérte (Bonchida), s másodlagosan kialakultak belőle vegyes négyes, kis körben járt táncformák is – mint a széki négyes magyar, vagy a sűrű legényes zenéjére táncolt vegyes körtánc (Magyarpalatka, Keszü, Magyarszovát).
A fejlett, sokrétű mezőségi páros táncokat tempó szerinti csoportokban tekintjük át:
1. A lassú, cigánytánc, akasztós vagy butykos elnevezésű, igen lassú ( = 40–80) tempójú, rubato hatású aszimmetrikus ritmusú páros táncot gazdagon díszített, régi stílusú 11, 16 szótagos és ún. „Jaj-nóta” típusú dallamok kísérik. A csaknem egyöntetű táncot egyszerű lépő és forgó motívumok alkotják. A széki lassú csak a kétlépéses körben és helyben járt változatából áll, s ezt a forgó friss követi a táncrendben. Magyarszováton a lassú cigánytánccal kezdték a táncot: a banda előtt karéjban összefogódzó éneklő párok lassú ringó mozgásából bomlott ki a tánc frisse, összerázása. Vajdakamaráson, Magyarpalatkán, Visán a sántító páros forgások sorozatából álló cigánytáncot a gyorsabb 4/4-es lassú csárdás követte.
= 40–80) tempójú, rubato hatású aszimmetrikus ritmusú páros táncot gazdagon díszített, régi stílusú 11, 16 szótagos és ún. „Jaj-nóta” típusú dallamok kísérik. A csaknem egyöntetű táncot egyszerű lépő és forgó motívumok alkotják. A széki lassú csak a kétlépéses körben és helyben járt változatából áll, s ezt a forgó friss követi a táncrendben. Magyarszováton a lassú cigánytánccal kezdték a táncot: a banda előtt karéjban összefogódzó éneklő párok lassú ringó mozgásából bomlott ki a tánc frisse, összerázása. Vajdakamaráson, Magyarpalatkán, Visán a sántító páros forgások sorozatából álló cigánytáncot a gyorsabb 4/4-es lassú csárdás követte.
2. A mérsékelt tempójú ( = 120–138) 4/4-es, lassú düvővel kísért, fokozatosan gyorsuló csárdásszerű páros tánc elnevezései: ritka csárdás, cigánytánc. A régi stílusú dalanyag több új stílusú és műzenei darabbal is kibővült. E tánc hiánya egyes régies szigeteken (pl. Szék) az újabb elterjedéséről tanúskodik. Leggazdagabb formái a Mezőség középső részén élnek magyarok és románok körében egyaránt. A keleti csárdástípusok a legfejlettebb, leggazdagabb formájának motívumkincsére a kétlépéses, a fenthangsúlyos páros forgás, az állandó átvetések, kar alatti kiforgatások, a nő eldobása, hát mögé vetése, többszörös sarkonforgó pördülései, féloldalra való kivezetése és a férfi virtuóz csapásoló figurázása jellemző. Az állandósult csalogató-kiforgató formulák, a nő fölényes, elegáns kezelése és a nők virtuóz forgótechnikája miatt ezt a csárdástípust a legvirtuózabb páros táncaink között tarthatjuk számon.
= 120–138) 4/4-es, lassú düvővel kísért, fokozatosan gyorsuló csárdásszerű páros tánc elnevezései: ritka csárdás, cigánytánc. A régi stílusú dalanyag több új stílusú és műzenei darabbal is kibővült. E tánc hiánya egyes régies szigeteken (pl. Szék) az újabb elterjedéséről tanúskodik. Leggazdagabb formái a Mezőség középső részén élnek magyarok és románok körében egyaránt. A keleti csárdástípusok a legfejlettebb, leggazdagabb formájának motívumkincsére a kétlépéses, a fenthangsúlyos páros forgás, az állandó átvetések, kar alatti kiforgatások, a nő eldobása, hát mögé vetése, többszörös sarkonforgó pördülései, féloldalra való kivezetése és a férfi virtuóz csapásoló figurázása jellemző. Az állandósult csalogató-kiforgató formulák, a nő fölényes, elegáns kezelése és a nők virtuóz forgótechnikája miatt ezt a csárdástípust a legvirtuózabb páros táncaink között tarthatjuk számon.
3. A mezőségi páros táncok leggyorsabb tempójú, ún. észtam kontrakíséretű típusa a sűrű csárdás, sűrű cigánytánc, szökős, összerázás és a zsidótánc neveket viseli. A friss, mérsékelt tempójú ( = 120), csak hosszú, sima zárt forgásra korlátozódó régies egyszerű típusa a tetrapodikus zenéjű széki csárdás. A gyorsabb, fokozódó tempójú, gazdagabb formakincsű mezőségi frissre ugyanazok a fordulatok, motívumok jellemzőek, mint a lassú csárdásra. E virtuóz formában gyakoriak a hosszú elengedő, szembetáncoló figurázások, 437amit csingerálásnak neveznek. Ezt az erdélyi cigányság jellemző táncának is tartják, amelyben a groteszk, tréfás gesztusok is gyakoriak. A mezőségi friss zenéje a magyar népies műzene, a romános és cigányos darabok gyűjtőmedencéje, a régies tetrapódia azonban még itt is dominál.
= 120), csak hosszú, sima zárt forgásra korlátozódó régies egyszerű típusa a tetrapodikus zenéjű széki csárdás. A gyorsabb, fokozódó tempójú, gazdagabb formakincsű mezőségi frissre ugyanazok a fordulatok, motívumok jellemzőek, mint a lassú csárdásra. E virtuóz formában gyakoriak a hosszú elengedő, szembetáncoló figurázások, 437amit csingerálásnak neveznek. Ezt az erdélyi cigányság jellemző táncának is tartják, amelyben a groteszk, tréfás gesztusok is gyakoriak. A mezőségi friss zenéje a magyar népies műzene, a romános és cigányos darabok gyűjtőmedencéje, a régies tetrapódia azonban még itt is dominál.
A felsorolt főtípusok mellett még néhány, szűkebb területre jellemző vagy alkalmi páros tánc is él a Mezőségen, amelyek csak zene és tempó tekintetében térnek el az előzőektől.
4. A Közép-Mezőségen a batuta vagy ritka szökős sánta-esztam kíséretű, mérsékelt tempójú ( = 80–120) páros tánc, mely a lassú után mintegy előkészíti a frisset.
= 80–120) páros tánc, mely a lassú után mintegy előkészíti a frisset.
5. Hasonló funkciójú (Beszterce, Felső-Maros-vidék) az esztam kíséretű batuka ( = 112–142), amelyet egyes magyar falvakban is járnak (Vajdaszentivány). Hangszeres kanásztánczenére -os alapritmusban, kopogósan táncolnak.
= 112–142), amelyet egyes magyar falvakban is járnak (Vajdaszentivány). Hangszeres kanásztánczenére -os alapritmusban, kopogósan táncolnak.
6. Alkalmi használatú a Mezőségen a keletről terjedő gyorsdüvős korcsos tirnava vagy tirnoveanka nevű forgatós páros tánc, amelyben a lent- és fenthangsúly még következetlen ingadozása az újabb elterjedést mutatja.
7. Alkalmi jellegű bemutató tánc a szásztánc vagy szászka. A lassú vagy friss zenéjére egy férfi két nővel virtuóz forgatós csárdást táncol. Magyarszováti kötött formáját néhány állandó, lassú csárdás-dallamra járják.
A mezőségi tánckészletben a polgári eredetű táncok szerepe csekély, s ezek is szervesebben, asszimilált formájukban illeszkedtek a hagyományos táncok közé. Így például Széken a porka és a hétlépés, Györgyfalván a gólya helyi stílushoz illeszkedő változataival találkozunk, s egyes mezőségi falvakban még a valcer figurázó, bokázókkal színezett formájával is találkozhattunk (Feketelak).
Az alkalmi, szertartásos táncok közül említésre méltó a juhait kereső pásztor tánca, amelyben botforgatós mozzanat is előfordult (Szék), a két botot összecsattogtató lakodalmi kecsketánc (Szék, Válaszút, Györgyfalva, Magyardécse), a gyertyás kígyótánc, valamint a fonójátékként alkalmazott szarkatánc (Szék).
A Mezőségen találjuk a táncciklus, a pár legépebb formáit. A táncok rendje szinte falvanként különböző. Magyarpalatkán a lassú cigánytáncot a lassú csárdás, majd a ritka szökős követi, és a sebes csárdással zárul a táncciklus. Magyarszováton a lassú cigánytáncot és a lassú csárdást az összerázás (friss) követi, s a magyar vagy korcsos is kapcsolódhat. Bonchidán és Válaszúton a lassú és sűrű magyar után járták a lassú és sebes csárdást. A legépebb, leggazdagabb széki táncrend 2 félpárra tagolódik: az első félpár a sűrű és ritka tempó, verbunk és négyes magyar után rövid szünetet tartottak, majd a lassú, a csárdás, végül a porka és a hétlépés következett.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
