FOGÓCSKÁK | Magyar néprajz | Reference Library

FOGÓCSKÁK

A fogócska játéknak számtalan változata van a „sima fogó”-tól a különféle dallamokkal és a játékcselekményt bonyolító szabályokkal tarkított formákig; a regionális különbségek alig észlelhetők. Valamennyinek a lényege, hogy a főszereplőnek (fogó, zavaró, cica, kutya, kulla, csősz) meg kell fognia valakit. Ezzel aztán szerepet cserél, vagy kiállítja a játékból, esetleg ő is fogó lesz. A legegyszerűbb fogójáték a sima fogócska. Egy gyerek a fogó, a többiek szabadon szaladgálnak. Ha sikerül valakit megfognia, szerepet cserélnek. Akit éppen nem kerget, az mondókával bosszanthatja a fogót:

Ilyen kulla mellett
Aludni is lehet!

(Nagyvisnyó, Borsod m.; Gyűjtőcsoport 1952)

Ha én cica volnék,
Száz egeret fognék!

(Sály, Borsod m.; Barsi E. gy. 1969)

598Játsszák úgy is, hogy kijelölnek egy helyet, s az a „ház”. Ez általában egy fal, fa vagy a földre rajzolt kör. (A fa megérintése az ördög, vagyis a fogó varázslatától szabadít meg, mivel az ördög irtózik a fától és a vastól. A földre rajzolt kör pedig itt is, mint más játékokban, a vár emléke, ahová az ellenségtől szorongatott katonák menekülhettek.) Aki ide szalad, azt nem lehet megfogni. „Ház” lehet még az is, hogy a futó leguggol, vagy mond valamit, például: „paprika!” (vö. MNT I. II A 3).

A páros forgóhoz hasonló játék a szoknyafogónak az a változata, amit hárman játszanak. A lányok párosan forognak, a fogó mellettük guggol. Forgás közben énekelnek:

Túrót ettem, Elejtettem,
Azt se tudom, Hová tettem,
Szél fújja pántlikámat,
Kapd meg, pajtás, a szoknyámat, Kapd szoknya!

(Jászárokszállás, Szolnok m.; Faragóné gy. 1971)

Kocsit, kocsit, komámasszony, Győrbe megy a leányasszony,
Szél fújja pántlikáját,
Harmat lepi a szoknyáját, Kukurikú!

(Mocsa, Komárom m.; Gerzanics M. gy. 1979)

A fogó az ének végén igyekszik elkapni valamelyiküknek a szoknyáját (65. ábra). Ha nem sikerül, ő marad a fogó, ha igen, szerepet cserélnek. Játszható ezenkívül úgy is, hogy több pár van és egy fogó, vagy úgy, hogy a lányok körbe állnak, a fogó a körön kívül van, és úgy fogja meg valakinek a szoknyáját. (vö. MNT I. II A 3 e.)

Kedveltjáték a szembekötős. A főszereplőnek (cica, macska, banka) bekötik a szemét. A többiek (egerek) szabadon állnak, és tapsolva vagy énekelve csalogatják (66. ábra). Akit a cica megfog, azzal cserél. Tartozhat hozzá olyan zárójáték is, hogy csak akkor cserélhet, ha kitalálja, hogy kit fogott meg. (vö. MNT I. II A 3 a γ.) Gyakran kapcsolódik hozzá jellegzetes fogóizgató-fogócsalogató mondóka (lásd 28. dallampélda).

59965. ábra. Szoknyafogó
(Hévizgyörk, Pest m.; Hintalan–Lázár 1980: 82 nyomán)

66. ábra. Szembekötős
(Haider–Borsai–Kovács 1976: 74 nyomán)

Erre csörög a dió, Erre meg a mogyoró!

(Sály, Borsod m.; Barsi E. gy. 1966)

600A Lipem-lopom… sima fogócska, csak egy kis előjátékkal kezdődik. A fogó (csősz) lekuporodik, esetleg le is fekszik, és eltakarja az arcát. A többiek körülötte állnak vagy guggolnak (67. ábra) és énekelnek:

Lopi-lopi szőlő, Elaludt a pásztor,
Csipa ment a szemibe, Ördög bújjon bőribe!

(Vámosladány, Bars m.; Harmathné gy. 1971)

Lopom az úr szőlőjét, Várom a kerülőjét,
Ha jön, szaladok, Ha nem jön, maradok!

(Gagybátor, Abaúj-Torna m.; Béres J. gy.)

67. ábra. „Lipem-lopom”
(MNT I. 722 nyomán)

Az ének végén a csősz felugrik, és a szétszaladó gyerekek közül megpróbál megfogni valakit. Akit megfog, általában az lesz az új csősz. (vö. MNT I. II A 3 a α.)

Sok változatban ismert, igen elterjedt és kedvelt játék a libásdi. Az egész magyar nyelvterületen játsszák, de szeretik a hazai sváb, erdélyi szász és szlovák gyerekek is. A játék szereplői: egy anya (gazdasszony), egy (vagy több) farkas és a libák. Az anya és a libák egymással szemben állnak, köztük, de tőlük oldalra van a farkas (68. ábra).

60168. ábra. Libásdi
(Hévizgyörk, Pest m.; Hintalan–Lázár 1980: 93 nyomán)

Az anya átkiált a libáknak:

– Gyertek haza, ludaim!
– Nem megyünk!
– Miért?
– Farkas van a híd alatt!
– Mit csinál?
– Mosdik!
– Mibe törülközik?
– Arany kiskendőbe!
– Hova teszi az arany kiskendőt?
– Arany kisládába!
– Hova teszi az arany kisládát?
– Arany nagyládába!
– Hova teszi az arany nagyládát?
– Tűz alá, víz alá, bokor alá!
– Gyertek haza, ludaim!
(Bőcs, Borsod m.; Forrai K. gy. 1952)

Erre a libák az anyához szaladnak, közben a farkas megpróbálja megfogni őket. Akit elkap, az kiáll. A játék addig tart, míg van liba. Játsszák úgy is, hogy a libákat egy pásztorlány hajtja ki. Ilyenkor ő szól az anyának:

602– Anyám, anyám, ehetném!
– Gyere be!
– Nem merek!
– Mitől félsz?
– Fias farkas van az erdőben.
– Mit eszik?
– Kosfejet!
– Mibe mosdik?
– Aranycsészébe!
– Mibe törülközik?
– Loncos kutya farkába!
– Gyere be tisztára, búzára!
(Forráskútdülő, Csongrád m.; Sz. Fehér E., B. Csorja K. gy. 1955)

Előfordul, hogy akit a farkas megfog, az nem áll ki, hanem szerepet cserél a farkassal, illetve ő is farkas lesz. (vö. MNT I. III D 1 a.)

Európa-szerte elterjedt népi eredetű fogócska a halászás. A gyerekek választanak maguk közül egy fogót. A többiek a játéktéren szabadon szaladgálhatnak mindenfelé. Akit megfognak, az is fogó lesz, és egymás kezét fogva kergetik a többieket (69. ábra). A lánc egyre hosszabb, s amikor már átéri a játékteret, a kergetés el is marad, a fogók az egyik végére állnak, kihúzzák a láncot, mint egy kerítőhálót, s kényelmesen sétálva összefogdossák a még megmaradt „halacskákat”. Innen kapta a nevét is. (vö. MNT I. III D 3 b ε.)

69. ábra. Halászás

603A Hátulsó pár… játékot az egész magyar nyelvterületen ismerik. Európában főleg északon és a brit szigeteken, Európán kívül leginkább Afrikában és Észak-Amerikában játsszák. Párosával egymás mögé állnak, előttük van a fogó (cica), nekik háttal. Elkiáltja magát:

Hátulsó pár, előre!
(Tápé, Csongrád m.; Török J. gy.)

Cikka ide, párom!
(Gyón, Pest m.; Schnöller gy. 1954)

Erre a két hátsó gyerek előrefut az oszlop két oldalán, és megpróbálnak ismét kezet fogni (70. ábra). A cica igyekszik elkapni egyiküket, mielőtt összetalálkoznának. Ha nem sikerül, ő marad a cica, ha igen, az lesz a párja, akit megfogott, és az egyedül maradó lesz az új cica. A pár beáll a sor elejére, és újrakezdik a játékot. Játsszák úgy is, hogy akit a cica megfogott, az lesz az új fogó. Finnországi változatában a párok közül az egyik fiú, a másik lány, s a fogó a „házasságot” igyekszik megakadályozni: a játék neve „özvegyjáték”, a fogó az özvegy. (vö. MNT I. II A 3 e γ.)

70. ábra. „Hátulsó pár, előre fuss!”
(MNT I. 726)

Szintén nemzetközileg ismert fogócskatípus a tyúkozás: változatait játsszák a bolgárok, szerbek, csehek, szlovákok, németek. A magyar nyelvterületen is mindenütt ismerik. A gyerekek két főszereplőt választanak: egyik a héja, másik a tyúk. A többiek a csibék. Ők a tyúk mögé sorakoznak föl, szorosan fogva egymás derekát, a héja pedig szembeáll velük. A tyúk rákezdi:

– Mit csinálsz, héja?
– Tüzet rakok!
– Minek a tűz?
– Vizet forralni!
– Minek a víz?
604– Csirkét kopasztani!
– Kiéből?
– Tiédből!
– Anyja vagyok, nem hagyom!
– Héja vagyok, elkapom!
(Markaz, Heves m.; B. Mező J. gy. 1956)

Ezután a héja megpróbál elkapni egy csibét, a tyúk védi őket, ide-oda fordul a sorral együtt. Ha a héjának sikerül elfogni valakit, az kiáll. Ha a csibék elfogytak, és még van kedvük ezt játszani, újrakezdik más szereplőkkel. (vö. MNT I. III D 2 a.)

Szintén az egész magyar nyelvterületen ismert, a tyúkozásnál nem kevésbé népszerű fogócska a Kinn a bárány… A gyerekek kézfogással körbe állnak, két szereplő (bárány–farkas, kecske–gazda stb.) a körből ki-be szaladgálva fogócskázik. A kör általában az összefogott kezek felemelésével („kapunyitással”) segíti a bárányt, a kezek leeresztésével akadályozza a farkast (71. ábra). Ha a farkasnak sikerül megfognia a bárányt, akkor vagy szerepet cserélnek, vagy két új szereplőt választanak. A játékot kísérheti párbeszéd, éneklés vagy mindkettő.

71. ábra. „Kinn a bárány…”
(Hévizgyörk, Pest m.; Hintalan–Lázár 1980: 92 nyomán)

– Kecském, kecském, mit csinálsz a kertbe’?
– Káposztát ennék, ha volna!
– Kapáltál?
– Még most is kapálok!
605– Öntöztél?
– Még most is öntözök!
– Nem félsz, hogy megfoglak?
– Itt is luk, ott is luk, ha akarok, kibújok!
(Vitnyéd, Sopron m.; T. Énekes L. gy. 1955)

Ki-be bárány, Benn a farkas,
Amott szalad Egy nagy talpas!

(Sály, Borsod m.; Barsi E. gy. 1960)

Kint a bárány, bent a farkas,
Hízik a bárány, Szárad a farkas,
Szabad a vásár mindennek, Gazdagnak és szegénynek,
Hízik a bárány, Szárad a farkas

(Mátraverebély, Nógrád m.; Borsai I., Vavrinecz V. gy. 1960)

(vö. MNT I. II A 3 c a, (β, δ.)

Kevésbé elterjedt, de igen érdekes a pecsenyeforgatás. A játszók körben állnak, a kör közepén van a pörgető, a körön kívül a fogó. A pörgető odaszalad valakihez, lehetőleg a fogótól minél távolabb, és pördül vele egyet, majd fut a másikhoz, harmadikhoz, és azokat is megforgatja. Közben vagy ő, vagy a körben állók minden pörgetést számolnak „Som egy, som kettő, som három…”, egészen tízig. A fogó igyekszik megfogni a pörgetőt perdülés közben, de ez nem könnyű, mert a fogó csak a körön kívül futhat (72. ábra). Ha sikerül, szerepet cserélnek és kezdik elölről. Ha viszont „som tíz”-ig sem tudja megfogni, marad fogó, a pörgető pedig cserél azzal, akit utoljára forgatott meg. (vö. MNT I. II B 3 b.)

A „som egy, som kettő, som három” számolás a számláló ráolvasást idézi: „sem 8, 606sem 7, sem 6” stb., amiről azt hitték, hogy a csökkenő számsor analógiájára a baj is csökken, majd elmúlik.

72. ábra. Pecsenyeforgatás
(Haider–Borsai–Kovács 1976: 66 nyomán)

Két egyenlő létszámú csapatban játszott fogócska a fekete-fehér: egyik a feketék, másik a fehérek csapata. A gyerekek választanak egy bírót, majd kijelölik a játékteret; a csapatok egymással szemben állnak föl, a bíró pedig tőlük távolabb. Ő gurítja el a korongot, mely egyik oldalán feketére, a másikon fehérre van festve. Amelyik oldalára dől, az a csapat lesz a fogó (73. ábra).

73. ábra. Fekete-fehér
(Gágyor 1982: I. 309)

Annak a csapatnak kell tehát menekülnie, 607amelyiknek a színe fölül látható. A mögöttük levő vonal felé futnak, a többiek pedig kergetik őket. Akit a fogók elérnek még a vonal előtt, az átáll az ő csapatukba. A játék addig tart, míg az egyik csapat el nem fogy, vagy míg meg nem unják. Korong hiányában játszhatják fedővel is, esetleg gyufásdobozt dobnak fel, vagy a bíró kiáltja az egyik csapat nevét.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me