IV. SZÍN.
Ugyanott. Szoba a királyi palotában.
Richard Király, Bagot, Green egyik ajtón, utánok Aumerle a másikon jönnek.
RICHARD.
Jól megjegyeztük. – Nos Aumerle, meddig
Kisérted el nagy Henrikünket? Eh?
Jól megjegyeztük. – Nos Aumerle, meddig
Kisérted el nagy Henrikünket? Eh?
AUMERLE.
A nagy Henrikkel – ha úgy akarod –
Csak a nagy útig mentem, s ott hagyám.
A nagy Henrikkel – ha úgy akarod –
Csak a nagy útig mentem, s ott hagyám.
RICHARD.
S szólj, omla-é sok köny a búcsunál?
S szólj, omla-é sok köny a búcsunál?
AUMERLE.
Tőlem bizony nem; a fel-szél ugyan,
Mely szembefútta kényes arczaink’,
Fölkelté alvó csúzomat, s hideg
Búcsunknak egy könynyel kedveskedék.
Tőlem bizony nem; a fel-szél ugyan,
Mely szembefútta kényes arczaink’,
Fölkelté alvó csúzomat, s hideg
Búcsunknak egy könynyel kedveskedék.
RICHARD.
S mit monda Harry, hogy bucsúztatok?
S mit monda Harry, hogy bucsúztatok?
AUMERLE.
„Isten veled.” S mert szívem nem hagyá
E szót befertőztetnem, oly nyomasztó
Bút színlelék, hogy minden hang e bú
Mély tengerébe látszék eltemetve.
De ha e szó: „Isten veled!” nehány
Órát adott voln’, sőt ha éveket,
Igen rövid száműzetésihez:
Biz én köteggel adtam volna azt;
De így, nem adtam egyet is neki!
„Isten veled.” S mert szívem nem hagyá
E szót befertőztetnem, oly nyomasztó
Bút színlelék, hogy minden hang e bú
Mély tengerébe látszék eltemetve.
De ha e szó: „Isten veled!” nehány
Órát adott voln’, sőt ha éveket,
Igen rövid száműzetésihez:
Biz én köteggel adtam volna azt;
De így, nem adtam egyet is neki!
RICHARD.
Öcsém, ő is öcsénk. De nem tudom, ha
Száműzetése eltelik: barát
Gyanánt jövend-e vissza majd öcsénk?
Magunk, Bagot, Bushy s Green vettük észre:
A csőcselékkel mint kaczérkodott,
Mikép akart behatni sziveikbe
Alázatos nyájaskodásival.
Mint szórta hitvány mesteremberekre,
Hizelgve a sok mesterkélt mosolyt.
Sorsa iránt türelmet mutatott,
Mintha magával vinné a tömeg
Kegyét a száműzésbe. Egy kofa
Előtt, mi láttuk, kalapot emelt.
Két talyigás bőgé: „Isten vezesse!”
S ő, meghajolva kényes térdivel,
Mondá: „Köszönöm, édes jó barátim!”
Mintha reája nézve Angliánk
S népünk reménye már ő volna csak.
Öcsém, ő is öcsénk. De nem tudom, ha
Száműzetése eltelik: barát
Gyanánt jövend-e vissza majd öcsénk?
Magunk, Bagot, Bushy s Green vettük észre:
A csőcselékkel mint kaczérkodott,
Mikép akart behatni sziveikbe
Alázatos nyájaskodásival.
Mint szórta hitvány mesteremberekre,
Hizelgve a sok mesterkélt mosolyt.
Sorsa iránt türelmet mutatott,
Mintha magával vinné a tömeg
Kegyét a száműzésbe. Egy kofa
Előtt, mi láttuk, kalapot emelt.
Két talyigás bőgé: „Isten vezesse!”
S ő, meghajolva kényes térdivel,
Mondá: „Köszönöm, édes jó barátim!”
Mintha reája nézve Angliánk
S népünk reménye már ő volna csak.
GREEN.
Jó, eltolók már! S véle e gondokat.
De az irlandi lázadókra kell
Gondolni már, míg több idő halad,
S abból előny nekik, neked, királyom.
Veszély eredhet!
Jó, eltolók már! S véle e gondokat.
De az irlandi lázadókra kell
Gondolni már, míg több idő halad,
S abból előny nekik, neked, királyom.
Veszély eredhet!
RICHARD.
A harcz szinére. S mert szekrényeink
Egykissé kimerültek a pazar
És fényes udvar sok költségivel:
Királyi javadalmink’ bérbe adjuk,
És jövedelmök elég pénzt adand
Kezünkre. Vagy ha nem leend elég:
Fehér lapokra, miket itt hagyunk,
Irhatnak a helytartók majd utalványt
Azok nevére, kik felől kisül,
Hogy sok a pénzök; s küldhetik utánunk
Irlandba, mert szükség lesz ott elég!
Bushy jő.
Nos Bushy, szólj, mi újság!
| Minmagunk megyünk |
Egykissé kimerültek a pazar
És fényes udvar sok költségivel:
Királyi javadalmink’ bérbe adjuk,
És jövedelmök elég pénzt adand
Kezünkre. Vagy ha nem leend elég:
Fehér lapokra, miket itt hagyunk,
Irhatnak a helytartók majd utalványt
Azok nevére, kik felől kisül,
Hogy sok a pénzök; s küldhetik utánunk
Irlandba, mert szükség lesz ott elég!
Bushy jő.
Nos Bushy, szólj, mi újság!
BUSHY.
Nehéz beteg. Váratlan lepte meg,
S azonnal gyors futárt küldött ide,
Felségedet kérvén, hogy menne hozzá.
| Az öreg Gaunt, |
S azonnal gyors futárt küldött ide,
Felségedet kérvén, hogy menne hozzá.
RICHARD.
Hol fekszik?
Hol fekszik?
BUSHY.
Ely-houseban.
Ely-houseban.
RICHARD.
Uram, vezesd az orvosok eszét,
Hogy ágya szalmáján könnyítsenek!
Szekrényi bélléséből katonák
Egyenruhája lesz a háborúra!
Jerünk, urak! Siessünk látni őt;
Uram, vezesd az orvosok eszét,
Hogy ágya szalmáján könnyítsenek!
Szekrényi bélléséből katonák
Egyenruhája lesz a háborúra!
Jerünk, urak! Siessünk látni őt;
| S ég adja, sietségünk késsen el! | (Mind el.) |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
