II. SZÍN.
Windsor. Szoba a kastélyban.
Bolingbroke mint Király; Percy s több Lord.
BOLINGBROKE.
Hát senki sem tud rossz fiam felől?
Három hava, hogy már nem láttam őt.
Isten csapása nincs rajtam: csak ő!
Urak, szeretném feltalálni őt.
Londonba kell keresni; hallom, a
Kocsmák körűl jár éjjel-nappal; oly
Rossz czimborákkal, a kik féktelen
Csínt tesznek, a szűk utczákat elállják,
Őrt megverik, rabolnak, verekesznek,
S ő – pulya, balga ficzkó – büszkeséget
Lel abban, hogy ily népet pártfogol.
Hát senki sem tud rossz fiam felől?
Három hava, hogy már nem láttam őt.
Isten csapása nincs rajtam: csak ő!
Urak, szeretném feltalálni őt.
Londonba kell keresni; hallom, a
Kocsmák körűl jár éjjel-nappal; oly
Rossz czimborákkal, a kik féktelen
Csínt tesznek, a szűk utczákat elállják,
Őrt megverik, rabolnak, verekesznek,
S ő – pulya, balga ficzkó – büszkeséget
Lel abban, hogy ily népet pártfogol.
PERCY.
Két napja, felség, láttam herczeged’,
És az oxfordi ünnepély felől
Szóltam vele.
Két napja, felség, láttam herczeged’,
És az oxfordi ünnepély felől
Szóltam vele.
BOLINGBROKE.
S mit mond rá a vadoncz?
S mit mond rá a vadoncz?
PERCY.
Azt mondta, bordélyházba megy s a leg-
Olcsóbb leánytól keztyűt kölcsönöz,
Pajzsára tűzi és a legjelesb
Vitézeket kidobja érte a
Nyeregbül.
Azt mondta, bordélyházba megy s a leg-
Olcsóbb leánytól keztyűt kölcsönöz,
Pajzsára tűzi és a legjelesb
Vitézeket kidobja érte a
Nyeregbül.
BOLINGBROKE.
Oly vásott, a mily merész;
De mind kettőbül némi jobb remény
Csilláma tűn ki, mit későbbi kor
Tán jóra érlel. Nos ki jő?
Aumerle sietve jő.
Oly vásott, a mily merész;
De mind kettőbül némi jobb remény
Csilláma tűn ki, mit későbbi kor
Tán jóra érlel. Nos ki jő?
Aumerle sietve jő.
AUMERLE.
Hol a király?
Hol a király?
BOLINGBROKE.
Zavart tekintetű vagy?
| Mi baj, rokon, hogy oly |
AUMERLE.
Felségedet! De esdek, én külön,
Tanútlanúl kivánnék szólani.
| Tartsa ég |
Tanútlanúl kivánnék szólani.
BOLINGBROKE.
Hát menjetek ki s hagyjatok magunkra.
Hát menjetek ki s hagyjatok magunkra.
| No hát, rokon, mi baj? | (Percy s a Lordok el.) |
AUMERLE.
Lenőve álljon térdem, és inyemhez
Ragadva nyelvem, hogyha fölkelek
S szólok, királyom, míg meg nem bocsátsz!
| Örökre itt |
Ragadva nyelvem, hogyha fölkelek
S szólok, királyom, míg meg nem bocsátsz!
BOLINGBROKE.
Czélzott, vagy végrehajtott volt bünöd?
Ha czélba vett csak: légyen bármi bősz,
Hálád fejében megbocsátom azt.
Czélzott, vagy végrehajtott volt bünöd?
Ha czélba vett csak: légyen bármi bősz,
Hálád fejében megbocsátom azt.
AUMERLE.
Hagyd hát a kulcsot ráfordítanom,
Hogy senki, míg beszélek, meg ne lepjen.
Hagyd hát a kulcsot ráfordítanom,
Hogy senki, míg beszélek, meg ne lepjen.
BOLINGBROKE.
| Legyen. | (Aumerle az ajtót bezárja. York kün zörget.) |
YORK.
Van ott veled becsukva!
| Vigyázz, királyom! Áruló |
BOLINGBROKE. (kardot ránt).
Nyomorúlt!
Elbánok én veled!
Nyomorúlt!
Elbánok én veled!
AUMERLE.
Bocsásd le kardod’, félni nincsen ok.
| Megállj, uram |
YORK.
Csak nyisd ki ajtód’, vakmerő király!
Hűségből kell személyed’ sértenem?
Csak nyisd ki ajtód’, vakmerő király!
Hűségből kell személyed’ sértenem?
| Nyisd meg hamar, különben betöröm. | (Bolingbroke kinyitja az ajtót. York belép.) |
BOLINGBROKE.
No bátya, hát mi baj? Szólj, jőj magadhoz.
El vagy fuladva. Közel a veszély?
Hogy készületlen meg ne lepjen.
No bátya, hát mi baj? Szólj, jőj magadhoz.
El vagy fuladva. Közel a veszély?
Hogy készületlen meg ne lepjen.
YORK.
Ez irományt, és lásd az árulást,
Mit én, sietvén, el sem mondhatok.
| Olvasd |
Mit én, sietvén, el sem mondhatok.
)
AUMERLE.
Eszedbe jusson elsőbb, mit igértél.
Megbántam! – Oh ne olvasd ott nevem’.
Szivem kezemmel már egyet nem ért.
Eszedbe jusson elsőbb, mit igértél.
Megbántam! – Oh ne olvasd ott nevem’.
Szivem kezemmel már egyet nem ért.
YORK.
De egyetérte, mikor ezt irád!
Az áruló kebléből téptem ezt ki,
Királyom; bánatát csak félelem
S nem szülte hűség. Meg ne szánd! Kigyó lesz
A szánalomból s megmar sziveden.
De egyetérte, mikor ezt irád!
Az áruló kebléből téptem ezt ki,
Királyom; bánatát csak félelem
S nem szülte hűség. Meg ne szánd! Kigyó lesz
A szánalomból s megmar sziveden.
BOLINGBROKE.
Oh vakmerő, rút, undok árulás!
S oh áruló fiú hiv atyja te!
Te tiszta szép ezüst forrás, a melyből
Szennyes csatornát tör e vad folyam
S bemocskolá magát! Jóságod im,
Túlözönölve, bűnre vál fiadban.
De nagy hűséged mentségűl legyen
Megtévedett fiad bűnének.
Oh vakmerő, rút, undok árulás!
S oh áruló fiú hiv atyja te!
Te tiszta szép ezüst forrás, a melyből
Szennyes csatornát tör e vad folyam
S bemocskolá magát! Jóságod im,
Túlözönölve, bűnre vál fiadban.
De nagy hűséged mentségűl legyen
Megtévedett fiad bűnének.
YORK.
Erényem, bűne keritője lett;
S becsűletem kincsét gyalázata
Fecsérli el, mint a pazar fiu
Fukar apja kincsét. Hajh, becsűletem
Gyalázata holtával él csupán!
Vagy én gyalázott éltem’ elvetem,
Ha élhet ő, ily gyalázat után.
Hagyd élni őt: megöltél engemet:
Mert jó apát egy rossz fiú eltemet!
| Így |
S becsűletem kincsét gyalázata
Fecsérli el, mint a pazar fiu
Fukar apja kincsét. Hajh, becsűletem
Gyalázata holtával él csupán!
Vagy én gyalázott éltem’ elvetem,
Ha élhet ő, ily gyalázat után.
Hagyd élni őt: megöltél engemet:
Mert jó apát egy rossz fiú eltemet!
YORK HERCZEGNÉ. (kün zörget).
Uram király! az Istenért, bocsáss be!
Uram király! az Istenért, bocsáss be!
BOLINGBROKE.
Mi jajgató hang esd s kiált megint?
Mi jajgató hang esd s kiált megint?
HERCZEGNÉ.
Asszony s nénéd az. Én vagyok, király!
Oh könyörűlj, szólj, nyiss ajtót nekem:
Oly koldus esd, ki nem kért soha még.
Asszony s nénéd az. Én vagyok, király!
Oh könyörűlj, szólj, nyiss ajtót nekem:
Oly koldus esd, ki nem kért soha még.
BOLINGBROKE.
A színpad változik; s épen talál
Az a darab ránk: „Koldusnő s király.”
Bocsásd anyád’ be, veszélyes rokon,
Mert bűnödért fog esdni, fogadom.
A színpad változik; s épen talál
Az a darab ránk: „Koldusnő s király.”
Bocsásd anyád’ be, veszélyes rokon,
Mert bűnödért fog esdni, fogadom.
YORK.
S ha megbocsátsz, királyom, bárki kér,
Több bűn tenyészend e bocsánatér’.
Mind ép lesz, csak e rossz tagot lemesd;
De hagyd meg ezt, s utána vész a test.
Herczegné belép.
S ha megbocsátsz, királyom, bárki kér,
Több bűn tenyészend e bocsánatér’.
Mind ép lesz, csak e rossz tagot lemesd;
De hagyd meg ezt, s utána vész a test.
Herczegné belép.
HERCZEGNÉ.
Ne higy e szívtelennek, óh király!
Ki rossz övéihez: hozzád is ál!
Ne higy e szívtelennek, óh király!
Ki rossz övéihez: hozzád is ál!
YORK.
Mit akar e botor nő? emlein
Ily árulót nevelni föl megin’?
Mit akar e botor nő? emlein
Ily árulót nevelni föl megin’?
HERCZEGNÉ.
| York! légy türelmes. Hallgass meg, királyom! | (Letérdel.) |
BOLINGBROKE.
| Ej néne! | (Föl akarja emelni.) |
HERCZEGNÉ.
Örökre inkább csúszom térdemen,
S ne süssön rám öröm napfénye, nem!
A míg te nem szólsz, míg nem adsz vigaszt.
Rutlandom bűne nyom: bocsásd meg azt!
| Nem! Itéleted’ bevárom, |
S ne süssön rám öröm napfénye, nem!
A míg te nem szólsz, míg nem adsz vigaszt.
Rutlandom bűne nyom: bocsásd meg azt!
AUMERLE.
| Anyámmal együtt hajtom térdemet. | (Letérdel.) |
YORK.
Ha most kegyelmezel: vesztedre lész’.
| Enyémet én im ellenökbe meg. | (Letérdel.) |
HERCZEGNÉ.
Vaj’ komolyan szól? Nézz arczára, nézz!
Játék, a mit mond! Nincs egy köny szemén;
Nyelvén kel a szó; szívbül jő enyém.
Kérelme bágyadt, nem bánná ha nem nyer;
Én esdve kérek, lelkemmel, szivemmel.
Már kelne, mert elfáradt térden, ő;
Én térdelek, míg térdem ide-nő.
Kérése szín, merő képmutatás;
Mienk valóság, nem csalárd fogás.
Mi túlkönyörgjük őt, bármennyit esd:
Bizó imánkat oh hát meg ne vesd.
Vaj’ komolyan szól? Nézz arczára, nézz!
Játék, a mit mond! Nincs egy köny szemén;
Nyelvén kel a szó; szívbül jő enyém.
Kérelme bágyadt, nem bánná ha nem nyer;
Én esdve kérek, lelkemmel, szivemmel.
Már kelne, mert elfáradt térden, ő;
Én térdelek, míg térdem ide-nő.
Kérése szín, merő képmutatás;
Mienk valóság, nem csalárd fogás.
Mi túlkönyörgjük őt, bármennyit esd:
Bizó imánkat oh hát meg ne vesd.
BOLINGBROKE.
Jó néne, kelj föl.
Jó néne, kelj föl.
HERCZEGNÉ.
Mondd: megbocsátok! s akkor mondjad: kelj föl.
Dajkád ha volnék: ez a szó: „bocsánat”.
Voln’, melyre legelőbb tanítanálak.
Nem vágytam még úgy szót hallani, mint
Most ezt: bocsánat. Szíved megtanít,
Hogy ejtsd ki! Kurta s édes egy ige:
Királyi ajkra, oh mint illik e’!
Szemed beszél már: tedd helyébe nyelved’!
Vagy füledet bár lágy szivedbe helyhedd!
Hogy hallva: szónk, búnk mint áthatja azt,
Lágyulva adj bocsánatot s vigaszt!
| Oh ne mondd azt: kelj föl. |
Dajkád ha volnék: ez a szó: „bocsánat”.
Voln’, melyre legelőbb tanítanálak.
Nem vágytam még úgy szót hallani, mint
Most ezt: bocsánat. Szíved megtanít,
Hogy ejtsd ki! Kurta s édes egy ige:
Királyi ajkra, oh mint illik e’!
Szemed beszél már: tedd helyébe nyelved’!
Vagy füledet bár lágy szivedbe helyhedd!
Hogy hallva: szónk, búnk mint áthatja azt,
Lágyulva adj bocsánatot s vigaszt!
BOLINGBROKE.
Jó néne, kelj föl.
Jó néne, kelj föl.
HERCZEGNÉ.
Hanem bocsáss meg: szóm ezért esengett.
| Nem: hogy kelnem engedj, |
BOLINGBROKE.
S én megbocsátok, úgy, mint Istenemtől
Várok magamnak is bocsánatot.
S én megbocsátok, úgy, mint Istenemtől
Várok magamnak is bocsánatot.
HERCZEGNÉ.
Oh áldott szó! Oh üdvös térdelés!
Ám félelemtől még beteg vagyok.
Még mondd ki egyszer; kétszer mondva sem
Kettős bocsánat, s mégis biztosabb.
Oh áldott szó! Oh üdvös térdelés!
Ám félelemtől még beteg vagyok.
Még mondd ki egyszer; kétszer mondva sem
Kettős bocsánat, s mégis biztosabb.
BOLINGBROKE.
Úgy! megbocsátok hát, teljes szivemből.
Úgy! megbocsátok hát, teljes szivemből.
HERCZEGNÉ.
Oh te földi isten!
Oh te földi isten!
BOLINGBROKE.
Mi drága sógorunkat illeti,
S apát urat s rossz czimboráikat:
Boszúm azonnal érje sarkokat!
Bátyám, azonnal küldj Oxford felé,
S bárhol találják, hadat ellenök.
Nem fognak élni, arra esküszöm;
Csak megtaláljam, poklokig üzöm.
Isten veled, bátyám! s veled, rokon!
Jól kért anyád. Légy hű: van rá jogom.
Mi drága sógorunkat illeti,
S apát urat s rossz czimboráikat:
Boszúm azonnal érje sarkokat!
Bátyám, azonnal küldj Oxford felé,
S bárhol találják, hadat ellenök.
Nem fognak élni, arra esküszöm;
Csak megtaláljam, poklokig üzöm.
Isten veled, bátyám! s veled, rokon!
Jól kért anyád. Légy hű: van rá jogom.
HERCZEGNÉ.
| Jer, régi fiam! Újjá teremtsen ég! | (Mind el.) |
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
