Első alkotói virágkora
Első alkotói virágkora
Vörösmarty bírálatának megvolt az a jelentősége, hogy Aranyt további munkára sarkallta. Ki akarta köszörülni a csorbát, meg akarta mutatni, hogy Az elveszett alkotmánynál különbet is tud. Ezentúl már nem teszi le a tollat, folyamatosan ír. Ekkoriban fordul érdeklődése a klasszikus olvasmányoktól a kortársi irodalom felé. 1846-ban Nagyszalontán kaszinót létesítenek, ahová újságok, folyóiratok járnak. Arany most kezdi olvasni az Életképeket és a Pesti Divatlapot, most kerülnek először kezébe Petőfi versei. Ő maga most kezd csak igazában dolgozni. A segédjegyzőség mellett megmaradó néhány órányi szabad idejét szenteli az írásnak: hideg szobában ír, mert zavarja a gyermekek "csevegése". Az Életképeknek két beszélyt küld be: az egyiknek címe Egy egyszerű beszélyke, s ez március 28-án jelenik meg. Ez írás alatt lát először nyomtatásban napvilágot Arany János neve. Másik novellájának címe: Hermina (1846). Arany e korszakbeli novellái erősen romantikus színezetűek, de ezt az irányt hamar levetkezi.
101Aranyra feltehetőleg hat Erdélyinek a Népköltészetről című, 1842-ben tartott székfoglaló előadása: "Tanulni a népet, az életet, beállni a tengerbe, mint Jézus, midőn a lélek kegyelmét vevé, a Jordánban, ez a mai költő hivatása, nemes kötelessége." – Erdélyi figyelmeztető szavai megerősítik Aranyban azt az érdeklődést, mely majd a Toldit fogja létrehozni 1846-ban.
A Kisfaludy Társaságban osztatlan elragadtatást kelt a Toldi: épp ilyen műre gondolt a bírálóbizottság; mindenki érzi, hogy Arany teljesen újszerű művet alkotott, mely a nemzeti hagyományon épül, mégis új utat tör; a múltat idézi fel, de közel hozza a jelenhez és a gyakorlatban eldönti a vitát az eposz korszerűségéről. Szilágyi február 3-i levelében egy mondattal fejezi ki örömét barátja dicsősége miatt: "Toldinak nagy máj adatik."
Petőfi is felfigyel Aranyra. Hallott a pályázat eredményéről: Erdélyitől elkéri a kéziratot, elolvassa, és lelkes levéllel fordul az ismeretlen Arany Jánoshoz. Petőfinek ez az első levele meghitt politikai megnyilatkozás is, melyet csak olyasvalaki előtt tehetett, akit felfogásában és világnézetében magával egytípusúnak tarthatott. Petőfi a Toldiban testvéri költő művét üdvözölte, s ezért is hirdeti az 1847. február 4-én kelt levél Petőfi forradalmi, irodalmi programjának híressé vált alapelvét: "Hiába, a népköltészet az igazi költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá! Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, ez a század feladata, ezt kivívni célja minden nemes kebelnek, ki megsokalta már látni, mint martirkodnak milliók, hogy egy pár ezren henyélhessenek és élvezzenek. Égbe a népet, pokolba az aristokrátiát!" Valóban forradalmi sorok, és éppen az, hogy Petőfi, mint levelében is írja "ab invisis" (látatlanban) küldi ezt a forradalmi megnyilatkozást, bizonyítja leginkább, hogy éppen a Toldi keltette hatás indította erre. A levélhez csatlakozik a költői levél is ("Toldi írójához elküldöm lelkemet" stb.), és Arany János maga is költeménnyel válaszol; "Zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom… " (Válasz Petőfinek, 1847).
A Kisfaludy Társaság a tizenöt aranyat – húsz aranyra emeli fel. A Toldi sikerének biztatása kellett csak Aranynak ahhoz, hogy most már teljes szenvedéllyel és lelkesedéssel az irodalomnak szentelje magát. Napi tíz órai hivatali munkája után Horatiust és Shakespeare-t forgatja. Szilágyi Máramaros-szigetről küldi neki a görög szerzőket, Xenophont, Platónt, Arisztophanészt. Belekezd Szophoklész fordításába, a Trachiszi nőket akarja lefordítani; vígjáték tervekkel is foglalkozik.
Petőfi és Szilágyi István között Arany kettős hatásban részesül. Petőfi tudatosítja és megerősíti benne a népköltészet igazságát. A derék, becsületes, habár alkotónak jelentéktelen Szilágyi István viszont Arany előtt a műveltség széles útját egyengeti. Arany számára nagyon is hasznos utakat: a világirodalmi műveltség legfontosabb tájai, leghatalmasabb alkotásai felé vezetőket. Igaz, hogy Szilágyi "ellensúlyozni" szeretné Aranynál Petőfi hatását és a népköltészet felé fordulását. De csak azt éri el, hogy Arany a népköltészet felé forduláshoz a világirodalom legnagyobb alkotóinál, Homérosznál, Shakespeare-nél stb. nyer biztatást, igazolást. Szilágyi, a lelkes barát nem csupán könyveket küld Aranynak, hanem témákat is keres számára lexikonokból, anekdotagyűjteményekből, saját értesüléseiből stb. Arany nem egy műve alakul ki Szilágyi segítsége következtében. Szilágyi hívja 102fel figyelmét az Árpádok korára, s a Nibelung-éneket ajánlja figyelmébe. Ő figyelmezteti Aranyt a Homérosz és Osszián közötti párhuzamra is, melynek nyomát majd Arany egyik legszebb versében (Ősszel, 1850) fogjuk megtalálni.
Most kezdődik Arany bőséges termésének időszaka. Felvillanyozottan, tíz nap alatt írja meg a Rózsa és Ibolyát a Pesti Divatlap számára (megjelenik 1847. február 11-én és 21-én). Ezt a művet azért szereti, mivel tisztára népmesei témát dolgoz fel, és úgy érzi, hogy a népmese-jelleget végig meg is tudta őrizni benne.
Vahot csapdát állít a gyanútlan vidéki költőnek: évenkint huszonöt forintos honoráriumot ajánl fel, ami nem is éppen előnytelen. Arany úgy hiszi, prózai írásait is ennyivel díjazná a szerkesztő. De amikor hosszabb költeményeket küld be, Vahot visszatáncol ajánlatától, mire Arany elveszti bizalmát és a fiatalok folyóiratához, Petőfi és Jókai mellé, az Életképekhez csatlakozik.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
