16. A NÉPIES PRÓZA (NAGY MIKLÓS)
16. A NÉPIES PRÓZA
(NAGY MIKLÓS)
(NAGY MIKLÓS)
Bármilyen sokat emlegetett jelszó is a századközép prózaírói között a népiesség, tisztázatlan maradt: voltaképpen mire is kell törekednie ennek jegyében a prózának. A líra és az elbeszélő költészet számára ott fénylett Petőfi meg Arany példája, melyet főként Erdélyi és Gyulai általánosítottak. Ők a népies-nemzeti költés elvét hirdették, az irodalom sajátosan magyarrá, közérthetővé, életízűvé válását kívánták elérni a folklór érzelemvilágának, legfőbb kompozíciós elveinek meggyökereztetésével.
E szemlélet azonban a széppróza tekintetében nagy nehézségekbe ütközött. Milyen művészi mintákat nyerhet a regény és novella – e két jellegzetesen modern műfaj – a folklór archaikus vagy időtlen világából? Vajon lehetnek-e ezek egyáltalában népiesek? A hagyományt, "faji specifikumot" kereső, védekező nemzeti érzés az elnyomás idején szinte ösztönszerűen nyúlt a népszokások, 184babonák stb. csaknem etnografikus hűségű bemutatásához (tájköltészet) s széltében hangoztatta, hogy a népiesség titka valójában itt rejlik! S nem kevésbé mély történelmi indíttatása volt a népiességgel kapcsolatos másik kérdésföltevésnek is, mely az irodalom és a parasztság viszonyát fürkészte. Megmaradhat-e a költészet a puszta esztétikai élvezet forrásának, amikor a néphez akar utat találni? Nem kell-e az irodalomnak tanítómesterré lennie falun?
A népiességet így ugyancsak fenyegette a néprajzi gyűjtéssé, didaxissá alakulás veszélye, s a népies próza művelői között mindkét elgondolás elterjedt; gyakran ugyanaz az író hódolt – felváltva – mindkettőnek. Maradandó jelentőségű", egész nemzethez szóló műveket persze nem várhatott a kor az ily kezdeményezésektől, ám Erdélyi meg Gyulai sem siettek határozottabb programot adni e vonatkozásban. Tartózkodásuk mintegy azt sugallta: a korszerű nemzeti próza kialakulásának nem is a népiesség zászlaja alatt kell megtörténnie, legfontosabb a realizmus, s a realisztikus emberábrázolás klasszikusainak pl. Shakespeare-nek az iránymutatása. Így a népies széppróza – elég távol Arany példájától – inkább az anekdotikus realizmus s a zsánerkép útján indult el, több-kevesebb engedményt téve az oktatásnak és a néprajziasságnak. Eredményei nem kerültek irodalmunk fősodrába, provincializmustól fertőzve az egész vállalkozásnak csak históriai előkészítő szerep juthatott. Vas Gereben, Abonyi, Rózsaági stb. egy sok tekintetben konzervatív népiesség művelésével is elősegítették némiképp a századforduló realista parasztábrázolását. Az utódok – Tömörkény, Gárdonyi, Móricz stb. – szerény örökséget kaptak tőlük, túl is kellett lépniük rajtuk, leküzdve elavult szemléletüket és stíluseszközeiket. A továbbiakban a népies próza két legjelentősebb képviselőjének, Vas Gerebennek és Abonyi Lajosnak munkásságát vesszük szemügyre.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
