Nézetei a drámáról
Nézetei a drámáról
Dráma-értelmezésének sarkalatos pontja az "erkölcsi ember"; a dráma célja – úgymond – a lelkiállapotok újrateremtése, tudniillik a nézők "illúziókba ragadtatása" az indulatok és szenvedélyek hű rajza által. Fejtegetéseiben a drámai mag mindig erkölcsi elv, morális lélektani igazság, nem pedig "valami politikai vagy társadalmi irány eszme", noha a drámából a "társadalmi és politikai vonatkozások nincsenek kizárva" (Az 1860–61-iki vígjátéki pályázat). Hiszi, hogy a morális igazság győzelme a legnagyobb emóciót váltja ki a nézőből, mivel a harc megrendíti, az erkölcsi rend győzelme pedig megbékíti "kedélyünket". A drámai hős tetteinek végső oka azonban – s ezt nagy nyomatékkal hangsúlyozza – korántsem a környezetben rejlik. Mindenekelőtt azért, mert az egyén pszichikuma a priori jellegű, a "tett szükségképpeniségének" nyitja tehát a jellemben rejlik. Ez magyarázza, hogy felfogásában a drámai hős – szemben Gyulai dramaturgiájával – a "belső motivációt" nem nélkülözheti.
Ez magyarázza továbbá, hogy míg Gyulai hitt a "tragikai vétség" elkerülhetőségében, Salamon nem; az ő felfogására a pszichikai-morális determináltság nyomja rá bélyegét (l. A világ ura, 1856). Dramaturgiájának hősei, abban a pillanatban, hogy színre lépnek, bukásra vannak kárhoztatva. Ehhez járul még az is, hogy míg Gyulai hősei a társadalom porondján, viszonylatokban mozognak, az övéi nem. A Salamon Ferenc-i tragikus hős a viszonylatokra nem reagál, azokat csupán egyéniségéből teremti meg, hiszen környezete, jelleméhez képest, csak elmosódó háttér. S végül: bár a bűnhődésben Gyulai is a szenvedélyt bünteti meg, legalább megtartani, megmenteni igyekszik a szenvedély jogát; Salamon erre sem hajlik. Sőt, a hőst nem azért bünteti meg, ami az "erkölcsi világrend" nevében annak bűnéül felróható, hanem azért amiért egyáltalán tenni merészelt. Fátum-értelmezése ilyen összefüggésekben válik a Kemény Zsigmondénál zordabbá és kegyetlenebbé; a fátum, szerinte, az egyénben akarata ellenére van jelen.
Elgondolkoztató, hogy csak a Világos utáni évtizedben van ez így. A hatvanas évektől fogva már dramaturgiájában is jelentkezik a bűn és a bűnhődés sablonos motívum-párja, a felettünk álló, pszichikumunktól független "világrend''-fogalom: a szorosabb értelemben vett Kemény Zsigmond-i és Gyulai Pál-i tragikum-típus; a Buda haláláról már ez új nézőpontból írt. 228Nem lehetetlen, hogy e változásokban az 1862-től ismét Pesten élő Gyulainak is része volt. Akárhogyan is történt azonban, munkássága már nem tudott felfrissülni. Mint aki elégedetlen írásaival és szerepével, – vagy ha elégedett is, feleslegesnek érzi magát, az írói mozgalmaktól végképp visszavonult. Élete hátralevő negyedszázadában csak történettudományi kutatásokkal foglalkozott.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
