Az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán
Az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán
E két remekében találja meg Jókai először (Nábob: 1853–54, Kárpáthy Zoltán: 1854–55) legigazibb témáját és legmélyebb ihletőjét: az új és régi küzdelmét a közelmúltban. Bennük jut közelebb a környezet- és jellemrajz realizmusához – egyéni regénystílusához. Liberális szellemű társadalombírálat lobog e művekben, de a maradiság az író személyében csak bocsánatos bűn, a hazafiatlanság mindennél súlyosabb vétkéhez képest. A nemzeti egység e két regény legfőbb mondanivalói közé tartozik, ám a nagybirtokosok vezette egység: illúzió, melyből egy évtizeden belül a költő is kigyógyul. (Az illúzió létrejöttét az elnyomás szülte bizonytalanság magyarázza.) Kárpáthy 292Zoltán már el is veszti mágnási vonásait: benne Jókai az értelmiséggé váló nemességet dicsőíti.
A szerelem rajza sokhelyt a 18. század szentimentális regényeire emlékeztet: a hedonista főnemesség erkölcse áll itt szemben a polgári családiassággal és bensőséggel; az érzelmek rousseau-i kultusza igazi lírai hangvétellel kap helyet Mayer Fanny és Kőcserepy Vilma sorsában. Az ábrázolás személyes átfűtöttsége sokban családi hagyományból, a szerző gyermekkori élményeiből ered: Kőcserepy Vilmában első szerelme (Asztalos Etelka) emléke él, a jurátusokkal keményen bánó nagyúri főnökre pedig apja visszaemlékezései hívhatták föl a figyelmét.
Az anekdota sokrétű szerepe kevés alkotásában mutatható ki oly világosan mint a Nábobban. Nemcsak egyes helyzeteket, a mellékszereplők egész csoportját (Tarnaváry, Bogozy, Kárpáthy János szolgái meg cimborái) s az élőbeszéd ízeit meríti innen, hanem a mese alapját, s Jancsi úr személyében egyik főfiguráját is. A döntő fordulatok (Törik-szakad csárda, koporsó-küldés, a kései házasság) így eredetiek, nemzeti színezetűek lesznek, mindennek pedig éppen a műfaj meghonosodása tekintetében van nagy jelentősége. Ez irányba mutatnak a népmesei, mondai mozzanatok is (a három Mayer-leány, a Vilmát megszabadító Kárpáthy Zoltán, a sejtelmes, befalazott lakosztály). Mint Jókainál rendesen, a cselekmény gazdagságával lépést tart a környezetrajz sokszínűsége: a két regény több mint húsz évet ölel fel, a legkülönfélébb színhelyeken (Párizs, Pozsony, Kárpáthfalva, Pest stb.) játszódik. Kastélyokba, polgárházakba, politikai gyűlésekre éppúgy elvezet, mint ügyvédi kancelláriákba és népünnepélyekre. Jókai jól ért a különféle csoportok lélektanához (sokkal jobban, mint az egyénekéhez), jellemzésükben egyes nyelvi rétegek mesteri kezelése is segíti, a tárgyi miliő leírása pedig valósággal szenvedélye. Mindebben sokat köszönhet a negyvenes évek életkép-divatjának is.
Fanny sorsa nyomán ismét meggyőződhetünk róla: az író visszariad a tragikus motívumoktól. Derűs, (néha már túlzottan idilli) világnézete megóvja attól, hogy hősnőjét bűnbe vagy öngyilkosságba vigye. A szerkezetre jellemző a hangulatok (komikum – érzelmes szomorúság) változatossága, az ellentétek gyakori alkalmazása, leghangosabban azonban a férfias tetterő, a nemzeti élniakarás kürtszava hangzik ki. A hangnem váltogatása sok tekintetben az események egymásutánját is megszabja. Közhely, hogy az anekdota és életkép fellazítja a kompozíciót. Valóban, a Nábob inkább korrajz, mint 19. századi regény; még a főhősét is nehéz lenne kiválasztani. Kezdetben Rudolf, később Jancsi úr, majd Fanny pályázhatna a főhős címére. A Kárpáthy Zoltánban háttérbe szorul az anekdota, szembetűnő felépítésének nagyobb fokú szervessége.
Szereplőgárdájának jellegzetes körei már teljesen kibontakoznak. A ragyogó héroszok (Szentirmay, Kárpáthy Zoltán) mellett a fejjel kisebb intrikusok (Kőcserepy, Maszlacky) s az élettől duzzadó zsáner- és adomafigurák (Bogozy, Vargha uram, Boltay stb.) ragadják meg az olvasót. Világa azonban nemcsak emberfeletti szereplőkből s a groteszk irányába stilizált alakokból áll, ha ritkábban is, de formál több oldalról látott, valószínű jellemeket is. A parlagi magyar megtestesítője, Kárpáthy János, nem született irodalmi előképek nélkül; ám Fáy András Bélteky Mátyása pl. oktató célzattal megírt, száraz regényfigura hozzá képest. Bővérű, jellegzetesen magyar alakjában 293a barbárság és kiskirályság valami szelídebb emberséggel, olykor öreges ellágyulással keveredik. Megalkotásában két nagy anekdotakör fonódott össze, egyik a tréfáskedvű oligarcha típusa (a tiszafüredi Józsa Gyuri, a szabolcsi Ibrányiak) körül gyűrűzött, másik a kései házasság s az örökösödési per mozzanatát foglalta magában (Balassa báró, Wenkheim József-Antal). A nábob lelki fejlődése következetes és végkifejletben sem válik túlzottá. Bár a hangsúly javulásra való érdemességének megmutatásán van, eltékozolt élete sokkalta igazabban jelenik meg, mint pl. Vas Gereben Egy alispánjának Józsa Gyurija esetében, s nem borul fátyol még vad tivornyáira sem.
A nagy érzelmi feszültséget hordozó, romantikus ihletésű fejezetekben megtalálhatjuk az Egy bujdosó könyvének ritmikus prózáját (Vilma halála), míg az anekdoták és életképek kedveznek a táj szavak, népies fordulatok térhódításának. Milyen jóízűek Jókai mesecélzásai! Kőcserepy drágán felépített kertjében "arany almát eszik és ezüst homokon jár", a mágnások párbajsegédje: "erősen fújtatva tekinte körül a szobában, mint a mesebeli sárkány, aki emberbűzt érez". A patetikus fordulatok, meglepő metaforák a fejezetcímekben is ritkulnak, s helyüket a tartalom egyszerű előrejelzései foglalják el, mint A pünkösdi király, Ezernyolcszázhuszonöt, Egy nemzeti ünnep, Szentirmán, Az örömnap című fejezetekben.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
