A népies-nemzeti irány polgárosodási igénye
A népies-nemzeti irány polgárosodási igénye
A polgári közszellemre való tájékozódás az ötvenes években a legerősebben éppen a népies-nemzeti irányzat két főalakjában, Aranyban és Gyulaiban öltött testet. A 49-es megrázkódtatást követő szemléleti válság Arany költészetében csak 1852–53-ban kezd megmutatkozni. Addig írt nagyszámú verse a népből származó értelmiségi polgár – Petőfi hatását is felmutató – szemléletében fogant. Arany versei, sokkal inkább, mint másokéi, mindig a közönség virtuális jelenlétében születtek. Ennek az ízig-vérig intellektuális költészetnek, ennek a vívódó gondolati lírának virtuális közönsége pedig az a polgárság volt, amely kialakult még 49 előtt – és látszólag vagy valóságosan megsemmisült Világos után. Az Apostol közönségét igénylő Bolond Istók sorsa önmagában is bizonyítja ezt. A Falu bolondja terve, elkezdése és sajnálatos félbehagyása talán még inkább. Különben, hogy Arany csak 37452-ben döbben rá a témánkat illető társadalmi és gazdasági változásokra, azt egyebek közt Szilágyi Sándorhoz írt, aktivitástól forró 50-51-es levelei mintegy közvetve tanúsítják.
Másrészt ötvenes évekbeli kritikáiban, Gyulai erősen polgárias még. Ekkori szépprózája és kritikái között van bizonyos különbség: az előbbiek polgáriasabbak az utóbbiaknál. Különösen A vén színész, de még inkább az Egy régi udvarház utolsó gazdája. A polgári világ virtuális jelenlétének érzetében – elkerülhetetlen és szükségszerű bekövetkezésének tudatában – fogantak ezek is, főképp az utóbbi. Ez ugyanis igazában 1850-52-ből származik, élményvilágát a hasonló tárgyú 52-es verstől (Egy régi udvarház) a regény megírásáig (1857) szinte kondenzálva hordta magában Gyulai.
E félszázad irodalomtörténetének egyik fontosabb problémája annak magyarázata: miként távolodott irodalmunk egyre messzebb a Petőfi képviselte világirodalmi színvonaltól, hogy csak a századfordulón közelítse meg azt, s érjen föl hozzá újra. A távolodás folyamatát azonban (záróakkordjául Beöthy tragikum-koncepciójának kifejtését, esztétikai rendszerének kiterjedését s előtérbe jutását tekintjük) nem Segesvártól, hanem az ötvenes évek Arany-lírájától s az Udvarházat követő korszaktól számítjuk. Mert ezek még európai szintű művek: olyan gondolatokkal vívódnak, mint a forradalom utáni európai (főképp kelet- és közép-európai) polgári eszmélkedés legjava. A népies-nemzeti iránynak társadalombíráló realizmussá-alakulásához természetesen, a Petőfi-típusú forradalmiság lett volna a legjobb ösztönző. De az is bizonyos, hogy ennek híján, elégséges lett volna hozzá az Arany János-i és Gyulai Pál-i kezdeményezés demokrata polgáriassága is – Turgenyev vagy Keller lehet a példa –, ha lett volna reá visszahangzó magyar demokrata polgári köztudat, értő közönség.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
