Élete
Élete
1844-ben született, Nagyszalontán, mint apja, a szalontai nótárius, Arany János, huszonhét évvel korábban. Atyjának kiemelkedése a paraszti sorból annak idején esetleges volt még – ő már eleve értelmiségi pályára készült. Gyermekkorának egyéniségformáló polgári légkörét, persze, erősen 453módosította, illetve magasan az átlagos értelmiségi nívó fölé emelte atyjának költő és literátor volta, valamint színezte az is, hogy atyja – vitatható nemességük tudata ellenére – bizonyos tekintetben mindvégig kötve érezte magát a parasztsághoz, melyből elszármazott.
Hogy Szalonta emléke s a szabadságharcé, meg már előbb Petőfi látogatásaié minő nyomokat hagytak az ifjú Arany László lelkében, arról nem sok tudomásunk van. Ifjúi eszmélkedésének irányát és jellegét a Világos utáni évek, atyja nagykőrösi tanárságának időszaka határozta meg. A nemzet történetének egyik legnehezebb korszaka ez; ő azonban épp e tragikus éveknek köszönhette azt a kitűnő iskolát, amilyen irodalmunkban valakinek is alig jutott osztályrészül. A protestáns értelmiség java talált ez években Kőrösön menedéket. Atyjával, Arany Jánossal egyazon tantestületben tanított itt a költő Szász Károly és Mentovich Ferenc, a kiváló matematikus, a materializmus egyik hazai előharcosa, aztán Szilágyi Sándor, a későbbi jeles történész, meg Szabó Károly, régi nyomtatványok és történeti források kutatója s többen mások. Pestről meg gyakran utaztak le híres látogatók Aranyékhoz: Gyulai Pál, Csengery Antal, Kemény Zsigmond, Salamon Ferenc, Jókai Mór és Pákh Albert; egyszóval az irodalmi élet meg a passzív ellenállás szervezői, eszmei irányítói. Mind e férfiak, bár sok tekintetben különböztek egymástól, egyek voltak néhány alapelvben: vallották az irodalom nemzeti, közösségi hivatását, hitték a magyarság szükségszerűnek mondott vezetőszerepét a Kárpát-medencén belül, hirdették a nemesség polgárosodásának követelményét – vállalták a liberalizmus eszmevilágát, s ennek megfelelően, meg voltak győződve arról, hogy az országot nem a további forradalmak, hanem a szorgos munka, a szigorú önfegyelem, a fokozatos fejlődés menthetik meg s virágoztathatják föl. Műveltségükben is voltak egyező vonások: a népies-nemzeti irodalom mellett szálltak síkra, nagyra becsülték a népköltészetet; ezt s a java hagyományokat bele óhajtották ötvözni a jelen irodalmába. Aztán általában az angol irodalmat és művelődést állították, eszményként, az írók elé.
E politikai és irodalmi élmények meg ösztönzések mellett, fejlődésében, természetesen, külön számolnunk kell atyjának hatásával is; írói és közéleti pályafutását tekintve ez a legmesszebbre mutató. A családi élet légkörében, mindenekelőtt az anyagiak iránti, a józan, szinte aggályos polgári felelősségérzetet tette magáévá, meg a munkaerkölcs, a kötelességteljesítés szigorú normáit. Mindenesetre, jogász korában a pesti egyetemen már sokféle ismeret és szerteágazó érdeklődési kör, nagy munkabírás meg munkakedv jellemezte – továbbá a munka jó megszervezésének, beosztásának és módszerének jellegzetesen polgárias ösztöne illetve készsége is. Híven tanúsítják ezt apró, névtelen cikkei és glosszái, melyeket atyjának segítve a Koszorúba írt. Ezekben főképp a léha francia társadalmi dráma, vígjáték és operett, meg a szentimentális német színművek ellen hadakozott, a művészet erkölcsi komolyságának, nemzeti feladatainak s realitás-követelményének nevében.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
