Élete
Élete
Nemzetiségi vidéken, Krassószörényben, Szatumikon született, 1845-ben. Intellektuális légkörű, tudósokat is adó nemesi család sarja. Nagyapja a híres keszthelyi Georgikon első igazgatója, apja hadmérnök, a szabadságharc tábornoka, nagybátyja az emigráns Kossuth bizalmasa, majd amerikai tábornok, az északiak oldalán, a rabszolgaháborúban. Apja sok évi nehéz várbörtönt szenvedett Világos után; később, 1860-61-ben újra elfogták, majd az Almássy-féle összeesküvés fölszámolásakor megint, mégpedig mint e szervezkedés egyik, Kossuthtól is javallott katonai vezetőjét. Csakhogy ez az utolsó elfogatása éppen úgy, mint reá következő pöre is látszat, színjáték volt csupán: ekkorra már a bécsi rendőrségnek – nem tudni: önkéntes vagy kényszerített – besúgója volt. Ezt azonban csak az utókor derítette ki, fia, Asbóth János soha nem tudta meg. Már csak azért sem, mert őt magát is, 498mint az összeesküvők futárját s a tüntetések részesét, hadbíróság elé állították, és – hite szerint – csak fiatalkorára való tekintettel mentették fel.
Szülei a pör után Zürichbe küldték, műegyetemre; mérnök lett, de nem szerette s nem is gyakorolta foglalkozását. A porosz-osztrák háború idején Párizsba sietett: itt a tervezett magyar felkelés egyik vezetőjének segédtisztjéül szemelték ki. Az emigráció torzsalkodása kiábrándította, reménytelensége, kilátástalansága megalkuvásra, illetőleg politikai felfogása gyökeres átformálására, függetlenségi nézetei föladására késztette; olyannyira, hogy hazatérve Kemény Zsigmond Pesti Naplójához szegődött, belső munkatársnak. Hazatérte előtt egy, a korhoz s a maga életkorához képest a társadalmi kérdésekre szokatlanul élénken reagáló, finom megfigyeléseken alapuló útirajzot tett közzé (Egy bolyongó tárcájából, 1866). Svájcban parasztgyűléseket, Németországban Rajna menti gyárakat s kölni munkásegyleteket és mulatságokat látogatott, s egy liberális állam meg egy patriarkális parasztdemokrácia ellentmondásos követelményével tért haza. Itthon aztán közelről látta az Andrássy-féle "wirtschaftot", a közéleti szereplők elvtelenségét s régi módi, szűkös műveltségét, a kiegyezés lehetőségeinek eljátszását. Csalódott újra, s a kiutat keresve, az angol-amerikai liberális teoretikusokra vetette magát; megírta, huszonhatéves fejjel, A szabadság című, négyszáz lapos társadalomelméleti művét (1872), Stuart Mill On Libertyjének szellemében. A történeti determinizmus szélsőséges értelmezését igyekezett összeegyeztetni a szabadakaratú erkölcsi tettel, a társadalmi kötelességteljesítéssel – az elméleti, a polgári individualizmus szélsőségeit, illetve a mill-i, spenceri evolucionizmust a "fönnálló érdekeket", azaz a birtokos osztály érdekeit tekintetbe vevő, konzervatív-reformeri gyakorlattal. Kemény Zsigmondra hazatértétől szinte áhítattal figyelt s később egy rövid esszéjében mint mesteréről emlékezett meg. A morális indítású társadalmi tett kötelezettsége s a "fönnálló érdeket" respektáló konzervatív-reformeri attitűd már e művében is Kemény intenzív hatására mutat, mely idő múltán folyvást mélyült is. Kemény és Eötvös legfőbb különbségét, értékkülönbségét abban látta, hogy Eötvös csak átvette, Kemény viszont át is hasonította a Nyugat polgári eszméit. Maga is ebbe helyezte elméletírói becsvágyát s ez lett tönkrejuttatója: az áthasonítást ugyanis mindig a "fönnálló érdekek" szemszögéből végezte el.
A szabadságról szóló művét a hazai polgári német sajtó nagyobb érdeklődéssel s elismeréssel fogadta, mint a magyar. A nemesi közvélemény pedig oly lekicsinylő, fintorgó furcsálással tekintett rá, tudományosságára, mint egykor a centralisták műveire. Az ország belpolitikai válsága időközben elmélyült, s véle az ő helyzete – Andrássy elleni kíméletlen kirohanásai következtében – egyre lehetetlenebbé vált. A hazai s a kontinensi liberalizmusból ily körülmények közt ábrándult ki végképp, a szabadelvű párttal ilyen előzmények után szakított. A párizsi kommün után, Kemény munkáinak s a német jogtörténeti iskolának, meg a retrográd irányban fejlődő Taine-nek hatására, kiutat keresve az európai társadalmi-politikai konzervativizmus polgári s részben még nemesi eszmevilágába hátrált, miközben a napi politikában és a konzervatív mozgolódásokban, főképp Sennyey Pál csoportjában próbált törekvéseinek, tevékenységének hátteret biztosítani, majd 1875 és 1880 között megteremtette végleges ideológiáját.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
