A népköltészet jelentősége
A népköltészet jelentősége
Ugyancsak Erdélyi az, aki a második lépcsőfokot is megépíti, a népköltészet szerepének, jelentőségének elméleti kidolgozásával, tudatosításával. Koncepciójában a népköltészet a magyar irodalom "polgárosodásának" lesz egyik biztosítéka. Ez a paradoxon – mint később látni fogjuk – az egész irodalmi népiességre is jellemző: a népiesség a magyar polgárosodás nemzeti igényének, nemzeti jellegének kifejezőjeként és előmozdítójaként tölti be hivatását.
50Erdélyi a maga korát – pontosabban: a Vörösmarty pályájának kibontakoztával kezdődő korszakot – a "klasszicizmussal szembeforduló népi" korszakának látja. A "világirodalmilag" utánzó fejlődési szakaszból a magyar irodalom átlép az önálló, nemzeti szakaszba, hogy ennek útján az "emberiségi" költészethez juthasson majd el: íme, így alkalmazza a maga korára Erdélyi a hegeli "művészeti formák" tanát.
A népköltészet felfedezése együtt jár a népköltészet gyűjtésével. Kriza 1840-ben kezdi el a székely népdalok és mesék gyűjtését, 1843-ban jelenik meg aláírási íve, a Vadrózsák kiadására (egyelőre eredmény nélkül), s 1846-ban, a Kisfaludy Társaság népdalgyűjtési felhívása nyomán, újból kezdi a gyűjtést. Erdélyi 1841-ben ír Szemere Miklósnak arról, hogy "erős szándékom a magyar népdalokat valaha egy testben kiadni; azokat, melyek szerző, és idő s hely nélkül, vadvízként buzognak föl a nép költészeti szelleméből, még pedig hangjegyekkel együtt" (levele 1841. február 13.). 1843. december 30-ikán tartja a Kisfaludy Társaságban Töredékek a magyar népdal-költészetről című előadását, ezt követi a Társaság népdalgyűjtési felhívása (1844. január 21.); s végül magának a gyűjteménynek kiadása, 1846-tól 1848-ig, három kötetben. Az Akadémia korábbi, 1833-as terve, gyűjtemény kiadására, melyet Toldynak és Vörösmartynak kellett volna szerkesztenie, nem valósult meg. Néprajztudományunk már rámutatott Erdélyi kötetrendező elvének eredetiségére, valamint arra, hogy az a későbbi gyűjtemények rendezői módszerét is jó ideig megszabta.
A gyűjtési felhívásra adott nagyszámú, lelkes válaszból kiderül, hogy a 18. század végén s a 19. század első éveiben tetemes volt a kéziratos gyűjtemények száma, melyek kedvtelésből feljegyzett dalokat tartalmaztak. Az a lelkes szorgalom, mellyel az ország különböző vidékein a gyűjtők a népdalok felkutatására, lejegyzésére vállalkoznak, sokat elárul a Petőfi-kor lelkületéről s arról a közízlésről, mely Petőfi népdalaira és zsánerképeire oly élénk visszhangot adott. Inkább ez a közízlés, ez a közhangulat segíthette, ösztönözhette Petőfit, semmint maguknak a népdaloknak gyűjteménye, hisz ez akkor jelent meg, amikor az ő népdal- és zsánerkorszaka már lezárult. Az a szép és újszerű elemzés, mellyel Erdélyi a népdalok sajátosságait 1847-es tanulmányában (A magyar népdalok) megvilágítja, Petőfinek már nem adhat ösztönzést és segítséget. A népköltészeti gyűjtés ilymódon inkább a majdani néprajztudományt mozdítja elő, s az irodalmi népiesség elméletét szolgálja, semmint ez irány legnagyobb költőjét. Még mielőtt a gyűjtemény megjelennék, Petőfi már megvalósította mindazt, amire Erdélyi nagy vállalkozása mozgósítani kívánt, a magyar költészetet.
Erdélyinek az Akadémiához intézett levele (1843. december 30.), úgy tekinti "a népköltést, mint egy nevezetes adatot valamely nép szellemi állapotja, de különösen a képzelem és kebel misége ismeretéhez; továbbá mint egyik factorát a nemzeti költészetnek". Ebben a levélben még nem jelöli meg azt a célt, melyet a népköltészet közlésével szolgálni kíván: vagyis a "magasabb" irodalom megújítását, a népköltészeten alapuló továbbfejlesztését, – tehát a magyar irodalomnak a klasszicista, utánzó korszakból való végső kiszakítását. A gyűjtésnek ezen az irodalmi célon túlmenően igen lényeges, demokratikus célzatai is voltak. A nép iránti érdeklődés, a néphez való közeledés nagy korszaka ez: A falu jegyzője (1845) épp eleget mond e korszak érzületéről. 51Ugyanez az érzület mutatkozik azokban a levelekben is, melyeket 1844 és 1846 között kap Erdélyi a felhívásra jelentkező gyűjtőktől. Az egyik gyűjtőnek, Pesty Frigyesnek levele (1846. július 2.) arról tanúskodik, hogy a közvéleményben is erős igény támadt már az "utánzás" leküzdésére: "eme népkedélynek dús virágjai ismertetésével leszokni fogunk a banalis szójárások sekélységeiről, melyeket az eddig rajtunk gyámnokoskodott külföldtül tanulánk, és helyette nemzetünkhöz oly nyelven szólandunk, melynek hangjára szíve kapúit mindig kitárni fogja".
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
