Novellái, kísérlete a drámai költészet terén
Novellái, kísérlete a drámai költészet terén
Személyes élményei: a színészet, a szabadságharc elvesztése, és főleg a Gina-eset a forrása novelláinak és egyetlen drámájának is, amelyek mind az ötvenes években születtek. Tizenöt novelláját ismerjük. A Bolond történetek (1854) és a Borzasztó dolgok (1856) dicsőségkereső ifjúkorát idézi, bennük vándorszínész-élményeit cinikus humorral gúnyolja ki. A szabadságharc bukásának lelkiállapotában fakadt Az elítéltek éjjele (1850) című novellája – ítélkezés önmaga fölött, tele önéletrajzi részletekkel. Megszólal benne a dicsőségvágy, a fájdalom az elveszett hazáért, az utálat a paloták fiai iránt, a rangkülönbség gyűlölete, s nyomatékosan a halál kérdése is. A szerelmi tárgyú novellák közül a Barát és vetélytárs és az Egy bolond, aki szeret (1857) a Gina-élményt dolgozza fel; ezek fedik fel e szerelmi dráma társadalmi hátterét. A fő tapasztalat, amelyet e novellák magukba sűrítenek: a szegénységnek szerelem- és barátságmérgező hatása, a főúri cím és a pénz érzelemromboló, demoralizáló volta. E novellák Vajda későbbi röpiratainak és cikkeinek előfutáraiként tekinthetők; bizonyítékai annak, hogy Vajda az ötvenes években is éles kritikával nézte az arisztokráciát s a magyar társadalmat. Mégsem tartoznak sikerültebb művei közé: híján vannak az egyénítő vonásoknak, alakjaik és a történetek kialakításában a valószínűség rovására is keresik a 604rendkívülit. Ő maga utóbb igen rossz véleménnyel volt novelláiról, könyvalakban nem is a neve alatt, hanem Homonnai Béla álnéven adta ki őket (1881).
1856 végén, állítólag kilenc nap alatt írta meg Ildikó című verses tragédiáját, amelyet a Nemzeti Színház 1857. február 13-án mutatott be. Tárgya: hogyan jut el a szép burgundi királyleány addig, hogy megvakított apja, egy Walter nevű ifjú iránti tönkretett szerelme s a kereszténység védelmére menyegzőjük éjelén megölje Etele hun királyt, aki eszeveszetten szerelmes belé.
A mese a Nibelung-ének hun-mondájából való. De a hősök legégőbb szavai Vajda lelkéből fakadnak. Az érzéki vágy és féltékenység izzó kitörései az ő legigazibb lírai sajátja, beillenének a Szerelem átka és a Gina emléke című versciklusokba. Az alakokat is a Gina-élmény segítségével keltette életre. Abban ábrázolja ugyanis a hatalmas nőrablót (Gina elrablóját, az egyik Esterházy grófot); s magát is belerajzolja a mondába: részben Attila érzékiségébe, részben Walter féltékenységébe. Az ifjú Walter szerelmi megrablottsága, féltékenysége és féktelen bosszúvágya teljesen a költőé; Vajda Világos utáni lelkiállapota szólal meg akkor is, amikor Walter ezt mondja Ildikónak:
Mit követelne tőlem a haza?
Harcoltam érte, elveszett…
Te lész Hazám ezentúl s szerelmes hitem.
Harcoltam érte, elveszett…
Te lész Hazám ezentúl s szerelmes hitem.
A hun mondán és a Gina-élményen kívül hozzájárult az Ildikó keletkezéséhez egy irodalmi munka is: Hebbelnek Judit című tragédiája, melynek tárgya: a legyőzött nép leányának gyilkos bosszúja a szerelmes, ellenséges uralkodón. Ez annyira hasonlít a közvetlenül megismerése után írt Ildikóhoz, hogy a hatás feltevése nem utasítható el.
Magyar író darabjával ritkán bánt a kritika olyan igaztalanul, mint ezzel a tragédiával. Egyöntetűen és szinte kizárólag azt kifogásolták benne, hogy egyik legfőbb nemzeti nagyságunkat, Attilát profanizálja. Csakhogy ez a kritikai nézőpont igazságtalan. A darabban Attila alakját nem a mondabelihez kell mérni, ellenkezőleg: azt kell megnézni, elég nagy-e arra a szerepre, amely az alapeszméből s a kompozícióból követetkezőleg reá hárul. Érthető viszont, hogy a – bár tudományosan megalapozatlan – nemzeti köztudattal való összeütközés a tragédiát népszerűtlenségre kárhoztatta. A bírálók az ötvenes évek magyar színházi gyakorlata alapján Vajdától hazafias drámát vártak, az Ildikó pedig nem kíván az lenni. Nekünk azonban már látnunk kell, hogy Vajda az Ildikóban jól eltalálja s mindvégig megtartja a tragédia nagy stílusát, a szenvedélyességel drámai hangját. Az Ildikó egy-egy jelenete kitűnő színpadi érzékre is vall; gyengéi ellenére is az ötvenes évek értékesebb drámái közé tartozik.
Vajdát mélyen megsebezte a darabját ért igazságtalan kritika, még három évtizeddel később is visszatér sérelmére. Azt a tanulságot vonja le az esetből hogy társadalmunk, pontosabban a főurak hazafiaskodó terrorja miatt nem fejlődhet ki drámairodalmunk; "ha a költő embernek tünteti fel múltunk egyik kiváló alakját, azt már kegyelet ellen való vétségnek tekintjük" (Dráma 605irodalmunk és a nemzeti közszellem, PN 1884. május 10.). Pedig az Ildikó – sőt versei és novellái is – azt mutatják, hogy a konfliktusok meglátásához jó érzéke volt. Az Ildikó továbbá arra is bizonyság, hogy volt tehetsége egy zárt, kerek tragikai cselekmény végiggondolásához s a nagy szenvedélyek megszólaltatásához. Értőbb közszellem mellett bizonyára több értékes darabot írt volna. Így csak élete végén kezdett ismét drámatervekkel foglalkozni, ezeket azonban már nem írta meg.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
