Élete
Élete
Pankotán, Arad mellett, 1842-ben született. Apja orvos volt, őmaga papnak készült. Felszentelése után még továbbtanult a bécsi Augustineumban, majd gimnáziumi tanár lett Temesvárott. Később ugyanitt a papneveldében egyházjogot tanított, illetve egyházmegyéjének szentszéki ügyésze is volt, s családjogi ügyekkel foglalkozott.
Írói elismertetését, az Akadémia jutalmát, Jóslat című drámájával, 1875-ben vívta ki, majd egymás után aratta sikereit, hol a színpadon, hol a pályázatokon (Janus, 1877; A mágusz, 1878; Az ellenállhatatlan, 1878). Elért eredményei nem elégítették ki, de nem is kapatták el, s 1878-ban Párizsba utazott, tanulni: öt hónapig esténként csak a színházakat látogatta. Ekkoriban már világi életet élt, egyelőre egyházi kötelékben, papként. Hazatérése után újabb elismerésekben részesült: beválasztották a Kisfaludy Társaságba, majd levelező tagja lett az Akadémiának (1879). A siker továbbra sem pártolt el tőle (Proletárok, 1880; Mukányi, 1880; Cifra nyomorúság, 1881), munkakedve sem csökkent; számos elfoglaltsága mellett a Nemzeti Színház dramaturgiai irányítását is magára vállalta, még később a színi iskolában tanított is. Kapcsolatait az egyházzal, viharos körülmények között, szinte ugyanekkor szakította meg; 1881 végén megnősült. Bár az irodalomnak eddig is szorgos munkása volt, ettől fogva már annyit dolgozott, hogy teljesítményén álmélkodni lehet. Írt huszonhárom színdarabot (köztük A Stomfay családot, 1882; a Bozóti Márthát, 1883; a Cecil házasságát, 1883; a Buborékokat, 1884); fordított huszonkét francia és angol kassza-színművet; írt elbeszéléseket és regényeket (Az 691Atlasz család, 1890; A Zokoli uraság két leánya, 1891; Az atyafiak, 1891; Sisyphus munkája, 1892 stb.); továbbá magyarra ültette Racine-tól az Athalie-t (1876), Euripidésztől a Küklopszot (1890); bemutatkozott szakfordítóként is, eredményesen (Taine: Az angol irodalom története, 1881–85; Villemain: Pindar szelleme, 1888; Ribbeck: A római költészet története, 1891 stb.); ellátta dramaturgiai munkakörét a színházban s másodtitkári teendőit a Kisfaludy Társaságban, mert időközben ezt is magára vállalta; tanított a színi iskolán, növendékeinek tankönyvet írt, s e felsorolást még folytathatnók. Kortársai mondják, a munka ölte meg; 1891-ben fáradságtól elcsigázva, szívbajban halt meg. Nem csoda; ha írói pályafutása alig húsz évre terjed is, életműve oly nagy – beleértve nemcsak harmincegy színművét, regényeit és novellásköteteit, hanem egyéb írásait is –, hogy összegyűjtve tán száz kötetben sem férne el.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
