Pap Károly
Pap Károly
Sopronban született 1897-ben, dr. Pollack Mihály főrabbi harmadik fia. A gimnáziumot kitüntetéssel végezte, majd önként jelentkezett katonának. A proletárdiktatúra alatt szabadcsapatot akart szervezni a forradalom nemzetközi elterjesztésére – ezért a bukás után börtönbüntetésre ítélték. Kiszabadulása után emigrál – családja szakít vele. Hazatérve vándorszínésznek áll, aztán a fővárosba jön. Nagy nyomorban írja verseit és elbeszéléseit. A Nyugat 1926-os novellapályázatán tűnik föl. Jelölik a Baumgarten-díjra, de forradalmi priusza miatt törölni kénytelenek a díjazottak listájáról. A német megszállás alatt munkaszolgálatos, a nyilas puccs után elhurcolják. Az utolsó életjel róla 1944. november 2-i keletű: a buchenwaldi tábor 72. 713-as deportáltja. Halálának időpontja és körülményei máig sem tisztázódtak.
Váratlan és társtalan jelenség a korabeli irodalomban. Tüneményszerű föllépését Móricz Zsigmond megdöbbent szavai jellemezhetik a leginkább: "Rám divinációszerű hatása volt. Úgy ittam, mint élő forrást, amely amint feltör, sarat, követ, dágványt robbant ki, aztán elúszik s megtisztul és partjain már gyönyörűséges rétek s virágos berkek, nagyszerű tájak s élő és tűzzel táplált emberi szörnyek látszanak." Hatásának titkát nem könnyű megfejteni. Amilyen kézenfekvő, annyira felszínes is az a magyarázat, amivel a korabeli kritika szolgált, származása, témái és egyes megnyilatkozásai alapján a "zsidó önismeret" ébresztőjének tartva Pap Károlyt. Tény, hogy mélyen foglalkoztatta a zsidóság helyzete és szerepe az emberi társadalomban. Nem tért ki e bonyolult, az adott korban különösen kényes, művészi és politikai 731szempontból egyaránt súlyos veszedelmeket rejtő probléma elől. Vállalta és fennen hirdette zsidóságát, de művészetére még csak árnyéka sem vetődik a cionizmusnak. Szívósan kutatta e réteg sajátszerű hagyományait, belső karakterét és hitéleti konfliktusait; művészetének tárgyát talán igen, lényegét azonban semmiképpen sem e specifikum jellemzi. A zsidók és nem zsidók Pap Károly-i ábrázolásából teljességgel hiányoznak azok a szembeötlő, aktuális, de egyszersmind időleges elemek is, amelyek Hatvany Lajos, Zsolt Béla vagy Komor András idézett műveiben középponti helyet foglalnak el. A keresztény dzsentri és a zsidó polgár összeütközése őt nem érdekli. A problémát nem pillanatnyi vetületében, egyedi és provinciális megnyilvánulási formáiban látja, hanem a történelem teljes szövetébe ágyazza, az eltérő hagyományú közösségek belső alakulásának és egymáshoz való viszonyának titkára kíváncsi. Ábrázolása csak látszólag nélkülözi a történelmi konkrétságot, valójában éppen ennek magasabb síkra emelése, művészi átlényegítése. A nép sorsa és küzdelme, vágya és hite kerül nála az alkotás középpontjába.
Idealista világszemléletű művész, ezért elsősorban a végső erkölcsi kérdések foglalkoztatják. Műveit átitatják a vallásos elemek, de a csodavárás hangulatának szorongató megidézése sohasem a babonaság, obskurantizmus igazolása. Hőseinek gyermeki hite a megkövesedett dogmák, társadalmi formák elleni lázadással párosul; messianizmusuk nemcsak határozottan antiklerikális töltésű, de a küszöbön álló forradalmi változás vallásos-legendás szimbolikájú előérzete. Idealista forradalmár; ez a paradoxon jellemezheti leginkább Pap Károlyt. Ez a sajátos meggyőződés ihleti élete legnagyobb, befejezetlenül maradt vállalkozását: a Krisztus-regény megírását. A hat novellából álló Megszabadítottál a haláltól (1932) című ciklus és más bibliai tárgyú történetei a Krisztus-téma különböző oldalról való megközelítései; a Nyolcadik stáció (1933) című regényében a feladat hallatlan művészi nehézségeit fejezi ki az allegorikus cselekmény: egy festő küzdelme a Jézus-portréval.
A ciklus novellái egy-egy csodás elem köré épülnek. A magtalan asszony teherbe esik, a leprás megszabadul ha nem is a sebeitől, de szenvedéseitől, a kőmíves-fiút elragadja a vihar és sértetlenül teszi le a folyó partján, a tűzvészt borral oltják el, és így tovább. E csodák azonban nemcsak magától értetődőek, természetesek, de reális problémák hordozói. Pap Károly a Biblia, a Talmud, az apokrifek ősforrásaiból merít; a Megszabadítottál a haláltól maga is beillenék egy apokrif-sorozatnak. A ciklus egyik novellája, a Szüret Libbániában világosan mutatja a legenda és a korabeli valóság összefüggéseit. Nemcsak azét a korét, melyet az író megidéz, de azét is, amelyben él. A libbániai szőlőtermelők elhatározzák, hogy ezentúl nem maguk isszák meg a borukat, hanem eladják a kereskedőknek. A szomjazó férfiak megverik feleségeiket; a föllázadt asszonyok az új rend kiötlőjét szorongatják meg. Ez szenvedélyesen hadonászik igaza mellett; a kezében levő mécs olaja ruhájára ömlik, a ruha lángot fog; a pénzéhes férfi égő fáklyaként szaladgál és fölgyújtja az egész falut; végül a takargatott borral eloltják a tüzet, s vidám ünnepet ülnek otthonaik zsarátnoka fölött, mert tűzoltás közben a szomjukat is eloltották. A parabolikus mese a pénz, a kereskedés és az ember lelki igényei ellentétét fejezi ki. A kapitalizmus közvetett kritikája, de sajátosan Pap Károly-i, romantikus módon. Bibliai történeteiben az "elidegenedés" időleges szükségszerűségeivel szemben 732az író a primitív társadalmak áttekinthetőbb viszonyai között kialakult hithez föllebbez. Téma, szemlélet és ábrázolás végletes elemeit azonban feszült, tökéletes egyensúlyban tartja az író. Példázatainak valóságos hitele és emberi-erkölcsi igaza mindig vitathatatlan; az eszmeileg problematikus mozzanatok föloldódnak, gyakran ellentétükre fordulnak az ábrázolás során. Mikáél, Jézus alakjának előképe elsősorban a fennálló társadalom ellen lázad, mint Pap Károly szerint maga Krisztus is a "zsidó proletáriátus vezére" volt. Mikáélje kísérlet az idealista pozitív hős megteremtésére, mint egy kritikus helyesen állapította meg. Az idealista szemlélet megoldatlansága mindenekelőtt abban jelentkezik, hogy a hős Dosztojevszkij Aljosájához és Miskin hercegéhez hasonlatos együgyű szent, "szolgája az emberi szenvedésnek és nem orvosa" – mint Németh László találóan megjegyezte.
Pap Károly költő volt, a novella-forma költője. Írásai szigorúan zárt szerkezetűek, szinte zenei hatásúak, nemcsak stílusukban, hanem egész kompozíciójukban is. Stílusa egyszerű, közvetlen, a díszítő elemektől és az élőbeszéd lazaságaitól egyképpen mentes, mégis természetes áradású, egyéni és megvilágosító metaforákban gazdag.
A Nyolcadik stáció című regény már az író rejtett szkepticizmusáról tanúskodik. Hiába várják a csodát, az nem következik be. Leviát, a festő küzdelme a Krisztus-portréval eredménytelen marad. Szomjúsága, elszántsága és mély hite azonos az íróéval, de a várt változást már nem tudja sem kivívni, sem akárcsak körvonalaiban látni. A festő legnagyobb ellenségének, a falu fölött zsarnokoskodó főbírónak alakjáról akarja a Krisztus-fejet megalkotni– hiszen ennek sikere bizonyítaná, hogy megtisztult a személyes indulatoktól; – ez a botorsággal határos önfeláldozás jellemezhetné leginkább Pap Károly írói pályájának első szakaszát.
Novelláinak másik köre és az Azarel (1937) című regénye közvetlenül a jelen társadalmát ábrázolja, bevallottan és hangsúlyozottan önéletrajzi ihletésű. E művekben mintha egy másik Pap Károlyt ismernénk meg. A kétkedőt, a vallatót, az emberi természet bestiális hajlamaitól elrettenőt. Mikáéljét, Léviátját a hitük fordítja szembe az álszent társadalommal; az Azarel és az önéletrajzi novellák kisfiú hősét a kétkedés, a látszatokba és az "öröklött" igazságokba bele nem nyugvás teszi lázadóvá. A kis Azarel Gyurkát ortodox nagyapja neveli, majd visszakerül a szülői házba, s az apa "újító" nézeteivel ütközik össze; tapasztalja a nagyapa föltétlen hitét, de egyszersmind magányát, e hit idejétmúltságát; apjától viszont az rettenti el, hogy a kegyes szavak mögött anyagiasság, voltaképp teljes hitetlenség húzódik meg. Irgalom (1937) című kötete novelláinak nagyrészében az Azarel gyermekhősével találkozunk. A gyermeki lélek összetettségét festi, báját, világra nyíló érdeklődését, irigységét és gonoszságát. Legmegrendítőbb közöttük az Irgalom, melyben a gyermek nem akarja megcsókolni nagyapját, mert csúnyának találja, végül "megkegyelmez" neki, de mélységes gyermeki kegyetlenséggel: "Meg akarlak csókolni háromszor, mert ha meghalsz, az isten annyit fog megítélni neked." A Játékok a gyermeki irigység félelmetes rajza; a Vérben – Pap Károly talán legsúlyosabb novellájában – a gyermek-hős a kóser-mészárszék mellett vért akar inni, mint az odagyülekező utcabeli szegénygyerekek; le akarja küzdeni természetes iszonyodását, de nem sikerül, súlyos beteg lesz; valami titokzatos erő elzárja a 733korban egyívású társaitól. Kioktatják, hogy ez az erő a vallási tilalom, de a novellából világos, hogy a vagyoni és osztálykülönbség.
Pap Károly otthonosan mozog a szegény nép legkülönfélébb rétegeiben. Legyen hőse bosnyák szegényparaszt, segélyért könyörgő asszony, kórházba került öregember: egyforma elevenséggel, plaszticitással ábrázolja őket. Nem rokonszenv vagy szánalom köti ezekhez az alakjaihoz, hanem teljesen azonos velük: együgyű vallásosságukat szeretetteljes iróniával ábrázolja. Erényüknek tartja, hogy a kiábrándultság, hazugság és álszentség tengerében ők még őszintén hinni tudnak valamiben, mint Csuromné is, aki "istenkáromló" módon háborúban elpusztult fia képmását fedezi föl a falon lógó feszületen; erényüknek, hogy halálukig ragaszkodnak a munkához, mint a Kéz kórházba dugott öreg parasztja.
A negyvenes évekre az előretörő fasizmus először az "exodus" reakcióját váltja ki az íróból; egyetlen fennmaradt dráma-kísérlete, a Mózes (1942) a kivonulás motívumára épül; középponti mondanivalója, hogy a választott vezetőnek akkor is népe élére kell állnia, ha ő maga mást akarna. Muszáj-Herkules példájára Mózes Muszáj-próféta. A rettenet, a fölháborodás mind radikálisabb irányba viszi az írót. Sajnos, e korszakából nagyon kevés mű maradt fenn. Ekkori állásfoglalását jól tükrözi Illyés Gyula visszaemlékezése: "Nyilvánosság elé lépni most? Csak olyan írásművel volt hajlandó – s azzal is falragaszon – amely után mindkettőnket agyonlőjjenek."
Mint Radnóti Miklósé, az ő sorsa is tragikumában felemelő tanúság: az azonosság példája egy néppel, amelyből pedig ki akarták őket taszítani.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
