A jugoszláv erődvonal áttörése | Magyarok a II. világháborúban

A jugoszláv erődvonal áttörése

A 3. hadsereg csapatai április 11-én mindenütt felszámolták a jugoszláv határőrsöket, és felzárkóztak az erődvonalra. 12-én reggelre ismertté vált, hogy az ellenség az éjszaka folyamán megkezdte az erődök kiürítését. A hadseregparancsnok ennek ellenére nem engedte, hogy a hadtestek azonnal meginduljanak. Ragaszkodott az eredeti tervekben rögzített tüzérségi és légi előkészítés végrehajtásához. A hadsereg tüzérfőnöke az áttörési szakaszon négy tüzérezredet, két közepes tüzérosztályt és hat nehézüteget vonultatott fel. A légitámadásra egy német zuhanóbombázó-ezred és egy magyar bombázóosztály készült fel.

76A tüzérség az eredeti terveknek megfelelően 12-én 08.00-kor megkezdte a célok belövését, majd a tüzérségi előkészítés végrehajtását. Körülbelül 300 lövés leadása után az előkészítést leállították, mert az 1. gépkocsizó dandár felderítő zászlóalja, valamint a többi járőr egybehangzó jelentése alapján beigazolódott, hogy az ellenség az erődövet kiürítette, és csak kisebb fedező erőket hagyott hátra. Az I. hadtestparancsnok kérte ugyan a légi előkészítés mellőzését is, de azt már nem lehetett leállítani. Ezért a csapatok a repülőtámadások befejezéséig állva maradtak.

A naplójelentések a német és a magyar repülők támadását igen eltérően írják le. Annyi bizonyos, hogy a német „stukák” röviddel 9 óra után nyugati irányból érkeztek. A 27 gép közül csak pár dobott le bombát, a többi kioldás nélkül továbbrepült. 77Őket a magyar JU-86-os bombázóosztály követte 7 géppel. A kötelékből két gép az erődökre, a többi a saját csapataira – zömében a 15. dandárra – dobta le bombáit. Csodával határos módon senki sem sérült meg, ami annak tudható be, hogy a betonromboló bombák gyújtószerkezetei a mély sárban nem léptek működésbe.

Az eredeti tervek egyik változata szerint a légitámadás után került volna sor egy légideszant század ledobására Zombor térségébe azzal a feladattal, hogy vegye birtokba a Ferenc-csatornán lévő hidat. Erre azért nem került sor, mert a szállítógépek a pápai repülőtérről terheléssel nem tudtak felszállni, így azokat a jobb minőségű veszprémi repülőtérre kellett átirányítani.

A repülők támadása után az arcvonal egész szélességében megindult a támadás.

Események a IV. hadtest sávjában: az első lépcsőben támadó 12. gyalogdandár 48. ezrede 12.00-kor érte el az erődvonalat. A műszakiak által készített átjárókon áthaladva komolyabb ellenállás és veszteség nélkül teljesítette napi feladatát. Az ezred Nemesmiliticsen hosszú pihenőt tartott. 17.30-kor a hadseregparancsnok utasította a hadtestet, hogy ne álljon meg napi feladatának terepszakaszán, hanem főerőivel nyomuljon be Zomborba. A hadtest a parancsot csak részben tudta teljesíteni, mert az alárendeltekkel megszakadt az összeköttetés. Zomborig csak a 48. gyalogezred részei jutottak el, azonban az erős ellenállás miatt a városba vezető utak mentén éjszakáztak.

78A 10. dandár reggel 8 órától két lépcsőben Katymár délnyugaton készenlétben várakozott. A hadtestparancsnok utasítására délután Gádor, Körtés területére tolódott el.

Az I. hadtest sávjában: a 15. dandár két ezrede egymás mellett bontakozott szét az erődvonalak leküzdésére. Az élzászlóaljak 12.00 és 13.00 között küzdötték le az erődvonalat, majd ezt követően Kerény, Csonoplya területéig nyomultak előre.

A 13. dandár mint a hadtest második lépcsője a 15. dandár mögött és attól kissé keletre nyomult előre.

A nap folyamán az I. dandár is befejezte felvonulását, erről Bajmókon és Bácsalmáson gyülekeztek.

Az V. hadtest sávjában: a hadtest fő feladata a karaulák elfoglalása után a több mint 60 km-es határszakasz biztosítása volt. A hadseregparancsnok 12-én hajnalban a következő intézkedést juttatta le a hadtesthez.

„Elsősorban a parancsnokhoz fordulok, amidőn megparancsolom, hogy teljes akaratát és minden erejét vesse latba, hogy az előttünk álló ellenséget visszavessük, a Ferenc-csatornát, majd a Dunát délen a lehető legrövidebb idő alatt elérjük. Fenti cél érdekében a következő kiegészítő intézkedéseket rendelem el:

a) V. hadtest 19. gyalog dandár Horgos észak területéről reggelig beérkező erőivel (4. zászlóalj és 5. üteg) Horgoson át Ludas-tótól délre eső irányban törje át az erődvonalat…”

A parancsot vevő vezérkari tiszt önhatalmúlag úgy döntött, hogy ez a parancs végrehajthatatlan, ezért azt nem is továbbította a hadtest vezérkari főnöknek. Későbbi jelentésében döntését azzal indokolta, hogy a hadtesttől elvont erők, a 19. dandár felvonulásának csúszása és az igen széles sáv miatt teljesen irreálisnak tűnt számára a parancs. A hadtestparancsnoknak tehát nem volt tudomása a hadseregparancsnok intézkedéséről, amikor úgy rendelkezett, hogy a 11-én létrehozott harccsoportok menjenek át támadásba. Sőt a véletlenek folytán a hadseregparancsnok utasításának is eleget tett. Ugyanis a 19. dandárparancsnok azzal a kéréssel fordult a hadtestparancsnokhoz, hogy a Horgos térségében védekező erőivel támadást indíthasson az erődök leküzdésére. A hadtestparancsnok az engedélyt megadta, mivel a felderítői jelentések egybehangzóan állították, hogy az ellenség visszavonult állásaiból, továbbá mert a támadás megindításával szükségessé vált a hadtest szárnyának fedezése, illetve a Tisza vonalának felderítése.

A 19. dandárparancsnok három gyalogzászlóaljból, négy tüzérütegből és a 20. határvadász-ezredből három harccsoportot hozott létre a zászlóaljparancsnokok vezetése alatt.

A 14/9/1. zászlóalj-harccsoport délben lépte át a határt, s mivel ellenségbe nem ütközött, 17 órakor már Magyarkanizsán volt, ahol elszállásolt és felderítő járőröket küldött ki a folyó nyugati partjára.

A 19/43/1. zászlóalj-harccsoport Horgostól nyugatra helyezkedett el. Támadását 10 órakor indította meg. Az őrházakat, valamint az erődöv első vonalát üresen találta. A másik vonal előtt azonban két (kb. 20-20 fős) szerb csoportba ütközött, amelyeket rövid tűzharc után szétszórt. A zászlóalj Paphalom területén éjszakázott, zárt előőrsök biztosítása mellett.

A 19/13/1. zászlóalj-harccsoport szintén ellenállás nélkül jutott át az első erődövön és 11 órakor elérte Palicsfürdőt. Itt azonban megállni kényszerült, mert a területen igen sok csetnik csoport működött. Közülük többet felszámolt, majd kellő biztosítás mellett elszállásolt.

A 14. dandárparancsnok alárendeltségébe a kelebiai és az I. hadtest fedezésére (Csikéria, Tompa, Kunbaja területére) kiküldött harccsoportok tartoztak. 79A vezetést nagymértékben nehezítette, hogy az összeköttetés több alárendelttel megszakadt. A dandárparancsnok semmit sem tudott az I. hadtesttel együttműködő alegységeiről, és nem volt összeköttetése a kelebiai csoportosításból a 14/39/2. zászlóaljjal sem.

A 39/2. zászlóalj már eleve úgy érkezett ki 11-én harcterületére, hogy nem volt kapcsolata sem a dandárparancsnoksággal, sem a szomszédokkal. Az éjszakát és a 12-ei napot az erődöv előtt töltötte teljes bizonytalanságban. Végül a zászlóaljparancsnok – tekintettel a nagy harci zajra – 18 órakor megindította a támadást. Az erődövben rengeteg hátrahagyott fegyvert és lőszert találtak. Ezek begyűjtése után Szabadkáig nyomultak előre. Lezárták a városból Bajmókra vezető műutat, majd annak két oldalán harcszerű körülmények között éjszakáztak.

A 39/3. zászlóalj támadása már a kora reggeli órákban megindult! Az erődövön történő sikeres áthaladás után elsőnek vonult be Szabadkára. A pályaudvar környékén azonban igen szervezett és erős tűzbe került. A váratlan rajtaütés nagy zavart okozott a zászlóalj soraiban. Több órába telt, mire a vad lövöldözésnek véget vetettek és a rendet helyreállították. A harccsoport a nap hátralévő részét és az éjszakát a környék átvizsgálásával és az ellenálló csoportok felszámolásával töltötte el.

A 14/9/3. zászlóalj valamennyi lövegének bevonásával 8 órakor rövid tüzérségi előkészítést hajtott végre. Mivel az ellenség nem viszonozta a tüzet és mozgást sem észleltek, a századok felderítő járőrök fedezete mögött megkezdték előnyomulásukat. Kora délután Szabadka és Palics-tó között birtokba vették a Szeged felé vezető vasútvonalat, ahol heves tűzharcba keveredtek a Szabadkáról kiözönlő szerbekkel. A zászlóalj az éjszakát a vasút mentén töltötte el megújuló harcok közepette.

A 14. dandárparancsnok, tekintettel a Szabadkán kialakult helyzetre, a Kelebián tartózkodó két zászlóaljat és a 14. önálló huszárszázadot is előrevonta. A 9/2. zászlóalj és a 14. huszárszázad mint dandártartalék Szabadka északnyugati kijáratait zárta. A 39/1. zászlóalj bevonult a városba, majd többször megismétlődő tűzharcok után a Bajmók felé vezető műutat vette birtokba, a már ott tartózkodó harccsoporttal együttműködve.

A szabadkai harcok során is beigazolódott, hogy a legjobb tulajdonságokkal rendelkező katona is pánikba tud esni, ha olyan helyzetbe kerül, amire nem képezték ki. Sok felesleges véráldozatba került, mire megtanulták a városi – különösen a szerbek elleni – harc eredményes módszerét.

A gyorshadtest parancsnoka az 1. gépkocsizó dandár felderítőinek jelentése alapján úgy döntött, hogy nem várja meg, amíg az I. és IV. gyaloghadtestek átvergődnek az erődökön és kijutnak Zombor, Kerény vonalára. Már a reggeli órákban a következő tartalmú parancsot adta ki: Az 1. gépkocsizó dandár késedelem nélkül kezdje 81meg előrevonását a Duna és a 3. hadsereg főerői között. Derítse fel a járható irányokat, mielőbb érje el Zombort, és foglaljon hídfőt a Ferenc-csatornán.

Ezt követően került sor a parancsnoki értekezletre, ahol éles vita bontakozott ki Gorondi- Novák Elemér és Miklós Béla tábornokok között a gyorshadtest alkalmazását illetően. Ugyanis a hadseregparancsnok ragaszkodott az eredeti tervhez, és nem akarta engedélyezni a gépkocsizó dandárok korábbi alkalmazását. A gyorshadtest parancsnoka arra hivatkozott, hogy az 1. gépkocsizó dandárt már nem tudja sem visszarendelni, sem leállítani, mert vele az összeköttetés megszakadt. A 3. hadsereg parancsnoka ezt kénytelen volt tudomásul venni. Döntés született arról, hogy a 2. lovasdandár Bajmók, Pacsér, míg a 2. gépkocsizó dandár Szabadka, Szenttamás, illetve Kúla irányába kerül bevetésre. Feladatuk a Ferenc-csatornán átkelőhelyeket birtokba venni, és hídfőket foglalni.

Az 1. gépkocsizó dandár felderítő járőrei jelentették, hogy ellenállás nélkül átjutottak az erődökön. A dandárparancsnok úgy döntött, hogy az 1. és a 2. zászlóalja Gara, Regőce, Őrszállás menetvonalon gépjárművekkel, míg a 3. zászlóalj Hercegszántón át gyalog nyomul előre. Mivel összeköttetése nem volt, elhatározását lovas hírvivővel juttatta el a hadtestparancsnokságra. A dandár be sem várta a hírvivő visszaérkezését, 11 órakor megindult. A felderítő zászlóalj 12.30-kor, a gépjárműves csoport 16 és 18 óra között érkezett meg Zomborba. A Ferenc-csatorna hídjai rombolva voltak, azon átkelni nem lehetett. A 2. gépkocsizó-zászlóalj elővéd századának sikerült pár csónakot felkutatni és azon átkelni. Az északi partot a dandár többi része biztosította.

A felderítő zászlóalj a csatorna északi partján nyomult előre. Élszázada Topolyától délre beleütközött egy több száz főből álló – éppen visszavonuló – szerb csoportosításba. Heves harc bontakozott ki közöttük, s az ellenség egyre szervezettebben állt ellen. Ekkor jelent meg a 82harcterületen Sándor Mihály hadapród két páncélgépkocsijával, akit parancsnoka az útvonalak felderítésére küldött ki. A hadapród észlelve a heves harcot, egyik páncélgépkocsiját visszaküldte jelentéstételre, a másikkal pedig oldalba támadta az ellenséges gyalogságot. Meglepő felbukkanása és a hatásos géppuskatűz igen nagy zavart keltett a szerbek soraiban. Egy részük megfutott, több százan pedig megadták magukat. Sándor Mihály hadapródot ezért a bátor tettéért a Kormányzó a Magyar Nagyezüst Vitézségi Éremmel tüntette ki. (Április 15-én hasonló tettet hajtott végre, amikor is Bácsszőregnél a harcban álló huszároknak nyújtott bátor, öntevékeny segítséget.)

A 3. gépkocsizó-zászlóalj, amely gyalog kezdte meg menetét, Bereg térségében lépte át az erődövet. Küllődnél rajtaütött egy ellenálló csoporton, aminek során 42 katonát – köztük két tisztet – ejtett foglyul, és nagy mennyiségű lőszert, gyalogsági fegyvert, robbanóanyagot és öt löveget zsákmányolt. 15 órakor érte el Bezdánt, ahol újabb ellenséges csoportot számolt fel. Ezt követően kísérletet tett a további előnyomulásra Zombor felé, de az utak járhatatlanok voltak.

A 2. lovasdandár 12-én reggel Madaras, Bácsalmás, Kunbaja, Csikéria területére tolódott el. Végre sikerült a kapcsolatot felvenni a IV. gépvontatású tüzérosztály-parancsnokkal, akit harccsoportjával együtt visszarendeltek csapattesteikhez.

A 2. gépkocsizó dandár 12-ére virradó éjjel érkezett be Mélykút, Jánoshalma, Kisszállás területére. A dandárparancsnok délelőttre pihenőt rendelt el.

Miklós vezérőrnagy 12-én 13 órára magához rendelte a dandár-parancsnokokat, majd kihirdette a 13-ára vonatkozó 76. számú intézkedését.

„Szándékom 13-án gépkocsizó seregtestekkel a Dunát súllyal Újvidéknél, részekkel Titel, Palánka területén, a lovas dandárokkal pedig a Ferenc-csatornát Topolya, Új-Verbász, Szent-Tamás, Óbecse körzetében elérni.

Ehhez feladatok:

Az 1. gépkocsizó dandár zömmel Petrőcz, Szépliget, Dunagálos, részekkel Palánka és Vukovárral szembeni Duna-szakaszt érje el.

A 2. gépkocsizó dandár Szabadka, Új-Verbászon át Temerin, Katy, és az Újvidéktől északra eső területet, részeivel Újvidéket és Titelt vegye kézbe.

2. lovas dandár: Szenttamás, Kis-Hegyes, Új-Verbász területére nyomuljon elő, részeivel szállja meg Óbecsét.

1. lovas dandár: Topolya, Bajsa, Vojnits-szállás és Jakab major területére nyomuljon elő.”

A gyorshadtest dandárai 12-én délutántól már ezen utasítás szellemében tevékenykedtek.

Az 1. gépkocsizó dandár parancsnoka azonnali műszaki megerősítést kért, hogy Kúla térségében 83hidat tudjon építeni a Ferenc-csatornán a 13-ai átkeléshez. A hídverés ideje alatt a lemaradt zászlóaljak felzárkóztak Zombor, Kerény, Ószivác, Cservenka, Kúla vonalára, és ott éjjeleztek.

A 2. lovas dandár parancsnoka visszaérkezése után azonnal riadóztatta csapatait az előrevonáshoz. A dandár menetét Kunbaja, Bajmók, Pacsér, Bácskossuthfalva útvonalon kezdte meg. Az írásos parancsot 19 órakor hirdette ki, amely a következőkre intézkedett:

Az 52/2. lov. dd. I. a. IV: 12. számú parancsa a következőket tartalmazta:

„a) a páncélzászlóalj még a mai nap folyamán törjön előre Szenttamásra. Ott keljen át a Ferenc csatornán és a településsel szemben foglaljon el hídfőállást. E célból megerősítem fél utászszázaddal, egy gépvontatású tüzérosztállyal, fél kerékpáros századdal. A harccsoport IV. 12-én 23.00-kor Topolyán alakul meg;

b) a 15. és a 16. kerékpáros zászlóaljak, valamint az utászszázad fennmaradó része az V. gépvontatású tüzérosztály alárendeltségében Topolyára törjön előre és ott éjjelezik;

c) az 1. huszárezred Fenbach-major, Deuts-szállások, Plage-szállások (Kossuthfalva kelet 6 km központtal) területére meneteljen és ott éjjelezik,

d) a 2. huszárezred Bajmókon, Vojnits-szálláson át Csantavért érje el és ott éjjelezik,”

Már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a dandár a parancsot csak késve tudja végrehajtani. Ez elsősorban a menet nem kellő megszervezésének volt köszönhető. Az utakat nem derítették fel, és nem szervezték meg a forgalomszabályzást. Ráadásul a menetoszlopok között nem tartották be a kellő távolságokat. Mindennek az lett a következménye, hogy Bajmók és Bácskossuthfalva között torlódások keletkeztek. A nagy kavarodást a csetnikek természetesen kihasználták, és módszeres rajtaütéseket hajtottak végre.

A 2. gépkocsizó dandár parancsnoka az új feladatnak megfelelően, két menetlépcsőt hozott létre. Sándor alezredes (4. gépkocsizó-zászlóalj parancsnok) parancsnoksága alá tartozó erők (a 4. gépkocsizó-zászlóalj, a 2. felderítő-zászlóalj, a 12. kerékpáros üteg, két légvédelmi félágyús szakasz és egy utászszakasz) képezték az első menetlépcsőt, és az volt a feladatuk, hogy Szenttamásnál jussanak ki a csatornához, majd azon átkelve vegye birtokba a délre eső területeket, és Újvidék, Titel között jusson ki a Dunához.

A második menetlépcsőt Benda alezredes (12. kerékpáros zászlóalj- parancsnok) csoportja (az 5., 6. gépkocsizó és a 12. kerékpáros zászlóaljak, valamint a 2. gépvontatású tüzérosztály és két utászszakasz) alkotta. Menetüket az első lépcső mögött kellett folytatniuk Kishegyes, Emőd, Bajsa, Topolya, Szenttamás irányába. Az volt a fő feladatuk, hogy a Sándor-csoport és a Ferenc-csatorna közötti területet foglalják el és szállják meg.

A Sándor-csoport 15.30-kor kezdte meg menetét, de már Szabadka előtt kénytelen volt megállni. A városba csupán egy taligaút vezetett, ami a gépjárművek számára járhatatlan volt. Az oszlop az utászok segítségével öt óra alatt jutott át ezen a 4 km-es útszakaszon. A dandárparancsnok, hogy elkerülje a torlódást és időt nyerjen, a főerőket képező Benda-csoportot visszafordította, és a szegedi kerülőútra irányította. A második menetoszlop igen hamar áthaladt Szegeden, és már Szabadka előtt járt, amikor kiderült, hogy a műút kb. 15 km-es szakaszon teljesen rombolva van. Az útjavítás egész éjszaka tartott, de az oszlop alig jutott előre.

Ezalatt a Sándor-csoport bevonult Szabadkára, és felvette a kapcsolatot az ott tartózkodó erőkkel. Itt találtak rá az ejtőernyős századra, amelyet a dandárparancsnok alárendeltségébe vont.

Az ejtőernyős század miután áttelepült Veszprémbe, felkészült, hogy ledobása után elfoglalja Szenttamásnál lévő Ferenc-csatorna hídját és a földi részek beérkezéséig megtartsa azt. A bevetés négy szállítógéppel 17 órakor kezdődött volna. A gépeken egyenként 31 fő és a szükséges fegyverzet volt elhelyezve. A vezérgép felszállás közben kigyulladt. Mentésre szinte semmi esély sem volt, a 31 főből csupán nyolcan élték túl a szerencsétlenséget. Életét vesztette a zászlóalj- és a századparancsnok is.

A repülőtér parancsnoka leállította a bevetést, de a vezérkar döntése alapján a 3. hadsereg parancsnoka 18 óra 45 perckor újból elrendelte a felszállást. A megmaradt három gép 19 órakor indult el feladata végrehajtására. Szenttamásig azonban nem jutottak el, mert navigációs hiba miatt Szabadka délen (Napfény területén) ugrottak ki.

86A század személyzetét végül Sándor alezredes gépkocsira ültette, és a következő napokban mint gépkocsizó gyalogság vettek részt a harcokban.

Az őrnaszádezred aknakereső osztaga 12.30 órakor lépte át a határt, és a szárazföldi erőkkel együttműködve elfoglalta a robbantáshoz már előkészített zsilipet. Ezzel megakadályozta, hogy a Ferenc-csatornán való átjárást az ellenség lehetetlenné tegye és elárasszák a csatorna környékét. Ezt követően felszedték a bezdáni és a kis-kőszegi aknazárakat, így biztosítva az őrnaszádezred főerőinek előnyomulását Kis-Kőszegig.