Egy kis történelmi geopolitika
Egy kis történelmi geopolitika
Egy-egy térség katonaföldrajzi leírása igen fontos az adott ország szempontjából. A katonai tevékenység, függetlenül attól, hogy támadó, vagy védő jellegű, a terepen folyik. Így a számba vehető hadszínterek pontos és alapos ismerete, elemzése mindig is elengedhetetlen tényezője volt és lesz az országok katonapolitikájának. A hadszíntér-előkészítés nem háborús feladat, azt már békében el kell végezni. Az út- és vasúthálózatnak, a településszerkezetnek az ország védelmét is kell szolgálnia. A történelem folyamán minden nép arra törekedett, hogy településeit természetes akadályok – folyók, tavak, tengerek, hegyek, mocsarak – határolják. Ez nyújtott biztonságot az esetleges támadóval szemben.
Az első világháború végéig hazánk területe nagyjából egybeesett a Kárpát-medence területével. Őseink a honfoglalást követően mindent elkövettek annak érdekében, hogy az ország határai védhető, természetes vonalon húzódjanak. Így az ország keleti és délkeleti határai a honfoglalást követően viszonylag hamar a medencét övező Kárpátok fő hegyláncán állapodtak meg, és közel ezer évig döntően ott is maradtak. Nem túlzás tehát, amikor ezeket a határokat emlegetve ezeréves határokról beszélünk. A két világháború közötti magyar külpolitika mindent elkövetett, hogy e határokból minél többet visszaszerezzen.5
5 Az 1938-as első bécsi döntés által visszajuttatott terület a magyar etnikai tömb határaihoz igazodott, az északi határok nem lettek sokkal védhetőbbek. A Kárpátalja visszahódítása volt az első olyan lépés, amikor az ezeréves határok egy része visszakerült. A második bécsi döntéssel, 1940-ben, ez tovább növekedett.
A terület hadászati-geopolitikai vizsgálata két nagy jelentőségű és szinte egyedülálló tényt tár elénk. Egyik a hegyrajzi egység. A Kárpát-medencét a Kárpátok lánchegysége 241500 km hosszan koszorúzza Pozsonytól Orsováig. Élesen elkülönül a Cseh–Morva-medencétől, a Lengyel és Ukrán Alföldtől, Moldvától és a Havasalföldtől. Egyes földrajzi kutatások szerint a Lajta-hegység és a Rozália-hegység is a Kárpátokhoz tartozik, a Kőszeg–Rohonci-hegyvidék pedig maradványa egy, a Kárpát-medence középső részén emelkedett régi hegységnek, amely nem tartozott az Alpokhoz. Hegyrajzi egység látható tehát a Drávától a Kárpátokon keresztül a Dunáig.6 A hegyrajzi egységből következik a másik tény: a vízrajzi egység. A vízrajzi térképen nincs olyan folyó, amely a Duna két kapuja, Pozsony és Orsova között idegen területről érkezne; kifelé is csak néhány jelentéktelen folyó tart.
6 Kovátsay István: Hadászat és geopolitika. MKSZ 1943. 6. sz. 443–451. o.
Fentieknek az a hadászati jelentősége, hogy a támadó ellenségnek előbb fel kell kapaszkodnia a Kárpátok gerincére, és csak onnan kezdhet lefelé térnyerő hadműveleti akciókat. A trianoni határok ennek éppen az ellentétét mutatják. Környező ellenségeink két nagy helyzeti előnnyel rendelkeztek. Ők álltak a magasban, a folyók forrásvidékén, míg nekünk a Kárpátok elérése folytonosan felfelé irányuló harcot jelentett volna. Az ország belseje felé tartó folyóvölgyek egyúttal természetes utak is, ezért a belső vonalra szorított Magyarország támadását – bármely irányból – maga a földrajzi helyzet tette lehetővé. 1940-re ez hátrány kissé csökkent, de messze voltak még a Kárpát-medence természetes határai.
A Kárpát-medence egyes részei közül az Alföld geopolitikai jelentősége a legnagyobb: az ország belsejében, a központban fekszik, széles ívben fogják körül a felvidékek és a Dunántúl. Ellenséges támadás csak azok birtokba vétele után érheti. Helyzeti energiája, centrális elhelyezkedése folytán egyaránt uralkodó jellegű. A Kárpát-medence tökéletes természeti egységéből következik az Alföld vonzása, ami az ország egész területére érvényesül. A folyók és így a természetes útvonalak mind az Alföld felé törekszenek. Központi terület tehát vízrajzi és közlekedéstechnikai 25szempontból is. Az Alföld összekötő kapocs a Felvidék, Erdély és a Dunántúl között. Uralkodó jellege azonban csak akkor valósulhat meg, ha az összes környező területek egy országhoz tartoznak. Ezért Magyarország olyan természeti egység volt, hogy abból akármely kis darab kiszakítása is messzemenő következményekkel járt. Idegen hatalom beékelődése egy ország testébe a terület nagyságát messze meghaladó arányú gazdasági, politikai és katonai erőket tart feszültségben. Az Alföld birtoklásának vitathatatlan geopolitikai feltétele, hogy a környező hegyvidékek ne legyenek idegen kézben; azok hovatartozásának hadászati jelentősége vitathatatlan. Az első világháborúban Magyarországot illetően az oroszok törekvéseinek elsődleges célja a Kárpátokon áttörve az Alföld elfoglalása volt. Budapest és Bécs elfoglalása onnan lett volna a legkönnyebb. A szerbek megsegítése a Balkánon, továbbá az évszázados orosz törekvés megvalósulása, a meleg tengerhez jutás, a Dardanellák kézre kerítése is csak innen kecsegtetett sikerrel. Az Alföld összekötő kapocs, egyben átjáróház a környező országrészek között. A trianoni békediktátumban elszakított Alföld-részek nem csak mezőgazdasági szempontból voltak előnyösek új szomszédainknak. Északkeleten Munkács, Ungvár, Beregszász cseh kézre juttatása a csehek és románok közvetlen összeköttetését szolgálta.
A hegyvidékektől körülvett Alföldnek hadászati szempontból három gyenge pontja van. Az egyik északkeleten a Kárpátalja. Az Északkeleti-Kárpátok vonulata ugyan az Alföld és Podólia közé esik, de a hegylánc itt sokkal keskenyebb, mint máshol a Kárpátok vonulatán, és könnyebben is járható. A másik gyenge pont délen van, ahol az Alföld idegen területtel határos. Ezen a nyitott résen, Báziás és Szabács között érték hazánkat a török támadások is. Az ország számára mindig rendkívüli veszélyt jelentett, ha a Balkán egy nagyhatalom birtokába került, mert Magyarország egy balkáni nagyhatalommal szemben sohasem lehetett semleges.
A harmadik gyenge pont nyugaton a Duna völgye Pozsonyon, Győrön, Komáromon át. A Balkán felé irányuló német expanzió útvonala évszázadokon keresztül itt vezetett. 26Ez volt a német seregek útja már az Árpád-korban, a török időkben, de később, a szabadságharcaink idején is. Az Alföld e három gyenge pontjának megjelölése a magyar hadászat és geopolitika sarkalatos megállapításai közé tartozott. E három súlyvonalra mindig nyomás nehezedett. Századokon keresztül hol az egyik, hol a másik irány kötötte le a figyelmünket, sokszor mindháromra ügyelni kellett.
A németek már Szent István korában próbálkoztak betörésekkel a Dunántúl és Kisalföld peremvidékén, mely a német császárok hódító szándékai, majd a törökök hódításai és a Bécs elleni hadműveleti célkitűzések folytán a későbbi időkben is sok harc színtere volt.
Az északnyugati Felvidékre nehezedő geopolitikai nyomás a Cseh–Morva-medence és a Visztula völgye felől a legerősebb. E két irányban a fő védelmi vonal nem a hegyvidék Alfölddel határos része, hanem a határhágók térsége, továbbá a Vág és Hernád felső völgye. Mindenesetre ezt az országrészt érte történelmünk folyamán a legkevesebb külső támadás. A Felvidék gazdaságpolitikai szerepe is jelentős. A Tiszától nyugatra eső városok gyáripara a Felvidék nyersanyagai, a szén, a fa, a vas- és rézérc nélkül komoly hiányt szenved. A Felvidék és az Alföld gazdasági egymásra utaltsága ugyanakkor kölcsönös is: a Felvidék az Alföld nélkül szűkölködik élelmiszerekben. A Trianon előtti Magyarországon az Alföld az összes hegyvidékek közül a Felvidékkel forrt össze a legszorosabban; Erdély és a Kárpátalja messzebb volt. Nem csak a közelség és a gazdasági egymásra utaltság eredményezte azonban a szoros együttműködést. A Felvidék birtoklása alapfeltétele volt a Nagy- és Kisalföld védelmének.
A Kárpátalja különös jelentősége határvédelmi szerepében rejlett, gazdasági és népességi szempontból fontossága csekélyebb volt. Míg a Felvidéken szélesebb folyóvölgyek követik egymást, Erdélyben pedig még értékes, hatalmas belső medence is van, itt csak szűk völgyekben folyhat némi földművelés, igazi értéket csak nagy erdőségei jelentettek. Són kívül egyéb ásványkincse alig akadt. Mezőgazdasági szempontból erősen az Alföldre volt utalva, ezzel szemben cserébe keveset tudott adni. Gyáripara nem 27fejlődhetett olyan fokra, mint a többi hegyvidéki városokban. Szegényes gazdasági viszonyai a népesség számára is hatással voltak.
HADÁSZATI-GEOPOLITIKAI SÚLYVONALAK
Ennek ellenére a Kárpátaljának nagy geopolitikai jelentőséget tulajdonítottak, mert elsőrendű határvidék lévén, az ország természeti egységéből való kiszakítása súlyos veszélyt jelentett volna. Határvidéki jelentőségét földrajzi helyzete és topográfiája adta. Az északnyugati Felvidék csaknem Budapestig, Gyöngyösig, Miskolcig, Tokajig nyúlik, szélessége több mint 200 km. Erdély a Gyergyói- és Csíki-havasoktól Nagyváradig, Aradig, Báziásig több, mint 300 km szélességű. Az északkeleti Felvidék, a Kárpátalja, Homonna és Huszt között ugyanakkor csupán 70-80 km. Az áttörési mélység tehát itt lényegesen kisebb. A 28galíciai földről támadó ellenségnek ilyen rövid utat kell csak megtennie, hogy az Alföldre jusson. Már a lerohanás ellen is védeni kellett. A közlekedés is könnyebb a Kárpátok ezen részén. Az Uzsoki-hágótól a Borsai-hágóig 5 vasút, 9 műút és 12 kevésbé gondozott út vezet rajta keresztül. A gerinceket számos horpadás, szoros tagolja, és teremt kedvező lehetőséget közlekedéstechnikai szempontból.
MAGYARORSZÁG TERÜLETI GYARAPODÁSA, 1938-1941
Ezeréves történelmünk folyamán sok veszély fenyegetett ebből az irányból. Királyaink lengyel és orosz kapcsolatai is elősegítették hadaink hol békés, hol hódító szándékú átvonulását a szorosokon. Az 1241. évi tatár betörés döbbentette rá először az országot arra, hogy az északkeleti határvidék nem kimondottan biztonságos. Lengyelország felosztása után, 1772-ben, Galícia Ausztria birtokába került. Ebből Magyarország számára előny és hátrány is származott. 29Előnye az volt, hogy Galícia az ország hadászati előterévé vált. A hadászati előterek lényegesen fokozzák a határok biztonságát. Ez a tény hosszú időn keresztül nyugalmat és biztonságérzetet kölcsönzött, olyannyira, hogy éppen ebből következett a hátránya. A Kárpátalja jelentősége feledésbe merült, még az 1849-es orosz betörés sem oszlatta el ezt a túlzott biztonságérzetet Az első világháború véres kárpáti harcai hívták csak fel a figyelmet arra, hogy a Visztula, a Bug és a Dnyeszter völgyeiből induló támadások ott vezetnek keresztül az Alföld, és onnan tovább Nyugat-Európa vagy a balkáni célok felé.
Erdély földrajzi szempontból önmagában is természeti egység. A belső medencét hegyvidékek koszorúzzák, a Kárpát-medence központjától pedig bármely más országrésznél nagyobb távolságra fekszik. Országúton Sepsiszentgyörgy 814, Gyergyószentmiklós 693, Marosvásárhely 618, Beszterce 514, Kolozsvár 445 km-re esik Budapesttől. A központtól való távolság bizonyos centrifugális hatást váltott ki, ez Erdély időszakos, önálló állami életének földrajzi oka. Önálló állami élete azonban e földrajzi adottság folytán még nem alakult volna ki, az abból fakadt, hogy az Alföld a török hódítás martaléka lett, és így a keleti részeket elvágta a nyugatiaktól. A földrajzi és történelmi okok előidézte önállóság azonban a Kárpát-medence egyetemes élete szempontjából természetellenes. A többi földrajzi, gazdasági és egyéb ok is ellene szól. Erdély völgyei, útjai, folyói az ország központja felé tartanak. Rá van utalva az Alföld mezőgazdaságára, és saját termékeit ott tudja a legjobban értékesíteni, ugyanakkor Erdély is nélkülözhetetlen az Alföld, legfőképpen a Tiszántúl számára.
A Dráva–Száva-vidéknél a Kárpát-medence határa nem a Drávánál, hanem a Szávánál kezdődik. A katonai határőrvidék jó része ezen a területen feküdt. Stratégiai szempontból a határőrvidék jó gondolat és célravezető volt: katonailag szervezett és fegyelmezett lakosságot állított szembe a török fenyegetéssel. A magyarság szempontjából azonban nagy hátránnyal járt, ugyanis szinte kiszakították az ország testéből, volt idő, amikor önálló tartományként 30kezelték. Az osztrákok idegen nemzetiségekkel rakták tele a területet. A Száva mentén Zimonyig horvát és szerb, Zimonytól Bukovináig pedig, a székely határőrvidék kivételével, román határőrezredek állomásoztak a területen.
A régi Magyarország területe tökéletes természeti és gazdasági egységet képezett, melyből egységes államterület keletkezett. Európának csak néhány országa – Anglia, Spanyolország, Itália és Franciaország – rendelkezett teljesen vagy túlnyomóan természetes határokkal. A történelmi Magyarország különleges földrajzi adottságát az jelentette, hogy határai körös-körül egyneműek voltak, mert hegyláncok vették körül, medenceformája miatt pedig geopolitikai tömörítő hatása minden más országénál erősebb volt. A tengeri határral összehasonlítva a hegylánc, az erdőöv éppen olyan szétválasztó hatású, mint az előbbi. A hegységi határ értéke azonban, a rá nehezedő geopolitikai nyomást tekintve, nagyobb. A technikai fejlődés révén ugyanis a tengeri határ hosszával egyenes arányban növekszik a geopolitikai nyomás. A hegységet nehezebb birtokba venni, előbb utat kell találni-építeni rajta. Az utat viszont könnyű eltorlaszolni vagy lerombolni, ezért a hegyi határra nehezedő geopolitikai nyomás nem növekszik arányosan a hegység terjedelmével, éppen ellenkezőleg: fordított arányban áll annak tagoltságával, magasságával, és a védelem kiépítettségének fokával.7
7 MKSZ 1943. 6. sz. 245. o.
Az országot övező hegyláncok már a korai századokban erődítésre késztették őseinket. Fatorlaszok létesítésével, vízduzzasztás révén, kapu(hágó)szűkítés által alakították ki a honfoglalók a gyepűt, amely a legrégibb természetes alapú államhatár volt Európában. Bizánc, a Karoling, majd a Német Birodalom, a régi római elveket követve, a folyók mentén igyekezett területet nyerni. Őseink, célszerűen, a hegységkoszorúban gyepűzték el magukat. Délnyugaton, a Száva–Alduna térségében csupán azért keletkezett folyóhatár, mert ott nincsen tömör, összefüggő hegylánc, és így széles völgyek által tagolt hegyfokokra kellett volna ülnie az államhatárnak.
31Az államhatár nálunk nem esett egybe a néprajzi határral. Néprajzi határok ugyanis ott alakulnak ki, ahol nagy területen érintkeznek a különböző nyelvek, ahol a szomszédos népességek és területek szorosan egymásra vannak utalva, és nem szakíthatók szét. Az államhatárok csak ott lehetnek egyben néprajzi határok is, ahol az egyes népességek közötti kommunikációt természetes akadályok zárják el, mint például a Pireneusok Franciaország és Spanyolország között.
A geopolitika a XX. század első felében még friss, nem teljesen kiforrott, rendszerbe foglalt tudományág volt. A korabeli értelmezés szerint a geopolitika rokon a politikai földrajzzal, de az utóbbi inkább geográfia, a geopolitika pedig inkább politika, amennyiben a politikai földrajz a politikai cselekvés megszabta államhatárok között a földfelszínt kutatja, míg a geopolitika az államéletet boncolja, amelyet a földrajzi viszonyok befolyásolnak. A politikai földrajz tárgya egyes számú, a geopolitikáé többes számú, vagyis az előbbi rendszerint egyes államokkal, az utóbbi az államközi viszonyokkal, ha úgy tetszik, a nagytérség-szemlélettel foglalkozik.
