Falak és sáncok
Falak és sáncok
A városok bonyolult falrendszere és a fontosabb helyeket védő önálló várerődök mellett meg kell említeni azokat a tartós védelmi építményeket is, amelyeket a mozgékony nomád népek betöréseitől veszélyeztetett határszakaszokon, nagy szélességben, összefüggő rendszerben építettek ki. Az ókori birodalmak határvédő építményei közül a római 43limes (határvédő sánc), valamint a kínai pien-cseng (határvédő fal) a legismertebb.
A Római Birodalom határainak oltalmazására kiépített védelmi rendszer, a germániai és a dunai területek limese (határ menti erődítése) 4000 km hosszú volt. Épültek rajta őrtornyok, amelyek között jelzőtüzek biztosították az összeköttetést. Épültek földsáncokból és árkokból álló védelmi vonalak, sőt kőfalak is. Nagy erődök, tengeri támaszpontok, hidak is találhatók közöttük. Ellentámadások céljára használt hídfőállások is gazdagították a limesek erődítéseit.26
26 A háborúk világtörténete. Corvina Kiadó, Budapest, 1988. 28. o. (A továbbiakban: A háborúk világtörténete.)
Kínában i. e. 300 körül kezdték meg a határ menti falak építését az északi nomádok ellen. A védelmi célokat szolgáló falak építését i. e. 214-ben Si Huang-ti, az egyesített Kína első császára egységes rendszerré fogta össze. Helyőrségi állomásokból, falakból és jelzőtornyokból álló komplexumot hozott létre, amely minden idők legnagyobb műszaki építménye lett. A Nagy Fal a történelem során kisebb portyázó hadakat visszariasztott ugyan, mert lehetetlenné tette a betörést a gazdagon termő, földművelő területekre, ám sohasem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy nagyobb támadással szemben megóvja Kínát. Leghasznosabb funkciója az volt, hogy segítségével szabályozni lehetett a polgári lakosság mozgását mindkét irányban, és vámsorompóként szolgált a Közép-Ázsiából és a Selyem-úton érkező kereskedőknek és karavánoknak, akik jelentős vámot fizettek a kapuknál.27
27 A háborúk világtörténete, 63. o.
A hódító hadjáratok során a támadók egyre gyakrabban kerültek szembe a védők megerődített táboraival, várerődjeivel, falrendszerekkel védett városaival. A védelmi építményekkel biztosított helyek, helységek elfoglalása speciális ostromeszközök és ostromeljárások alkalmazását hozta magával. A megerődített helyek elfoglalásának két alapvető módja alakult ki. Az egyik a váratlan rajtaütés volt, a másik a tartós ostrom után indított általános roham.
44Az ostromgépek tökéletesedése, többféle ostromgép összehangolt alkalmazása, valamint az ostrommódszerek fejlődése új erődítési rendszerek kialakulásához vezetett. A védőfalak előtt külső védműveket építettek, ami néhány sor árkot jelentett, az árkok közé földgátakat emeltek, és cölöpsorokat vertek. A legkülső földgátat fallal erősítették meg, és önálló előműveket építettek számára.28 Ezzel a módszerrel megerődítették a falak előterületét, megnövelték a védelem mélységét, és arra kényszerítették a támadót, hogy ostromgépeit a hatásos lőtávolságon kívül helyezze el.
28 Gerő László: Magyarországi várépítészet. TIT Kiadó, Budapest, 1955. 29. o.
