Az események éles fordulatot vettek
Az események éles fordulatot vettek
Magyarország német megszállása és a magyar 1. hadsereg támadása a Kárpátok előterében a kettészakított német arcvonal helyreállítása érdekében minden korábbi tervet felborított, és azt jelentette, hogy az ország politikai függetlenségét is elvesztette. A második világháború utáni magyar hadtörténetírás gyakran felemlegeti, hogy katonai erő lett volna a németekkel való szembeszállásra, csak az akarat hiányzott. A hadsereg pedig parancsot teljesít, parancsra vár. Az 1944. március 19-én bekövetkezett német megszállás politikai döntéshozatali csődöt eredményezett. Jól érzékelteti ezt a III. hadtest parancsnokának, Bakay Szilárd altábornagynak a kritikus helyzetben, a vezérkarhoz küldött gunyoros hangú távirata: „Előttünk az orosz, hátunk mögött a német, fejünk fölött az angol, parancsot kérek!” 90
90 Magyarország hadtörténete. II. kötet, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1985. 375. o.
A megszállás után megszűnt a magyar önállóság, ennek felismerése azonban nem volt egyszerű az arcvonalban levő katonák számára. Volt kormányzó, volt kormány, volt parlament – várták hát a további parancsot, ami pedig hol érkezett, hol nem. A magyar 1. hadsereget a német „Észak-Ukrajna” hadseregcsoportnak rendelték alá, és Mannstein tábornagy, hadseregcsoport-parancsnok utasítása szerint 176támadást kellett indítania a Kárpátok előterében az „Észak-” és „Dél-Ukrajna” hadseregcsoport között keletkezett rés lezárására. Náday István vezérezredes, hadseregparancsnok az eredeti parancshoz ragaszkodott: őt a Honvéd Vezérkar arra utasította, hogy a Kárpátok védelmére vonuljon fel. Náday tisztában volt azzal, hogy hadserege védelemre szerveződött, támadásra nem alkalmas. Kérte tehát a magyar politikai döntést, de hiába: a politika – képletesen – a „vállát vonogatta,” tanácstalan volt. A hadseregparancsnok értett a szakmájához, tudta, hogy Mannstein parancsa a magyar 1. hadsereg pusztulásához vezethet. Nem tehetett mást, lemondott posztjáról.
Az 1. magyar hadsereg védelme a Kárpátokban 1944-ben
177Utóda, Lakatos Géza vezérezredes, már nem volt ilyen kényes, megindította a támadást. Az április 17–30. közötti támadás lezárta ugyan a rést, de milyen áron! A magyar csapatok 15 000 főt vesztettek. A küzdelem súlyát viselő egyetlen páncélos hadosztály harckocsijainak 80%-át kilőtték. A nagy veszteségeket szenvedett magyar 1. hadsereg arcvonala a Kuty–Kosov–Pistyin–Pecsenycsin–Kolomea délnyugat–Ottynia–Tlumacs terepszakaszon szilárdult meg, ahol védelemre rendezkedett be. 1944 július közepéig sikeres védelmi harcokat folytatott, de a július 23-án indított szovjet támadás átszakította az arcvonalat, és a magyar csapatok megkezdték visszavonulásukat a Keleti-Kárpátokban kiépített védővonalakba.
