Visszavonulás a Hunyadi-állásba
Visszavonulás a Hunyadi-állásba
A Hunyadi-állásba visszavonuló magyar kötelékeket az augusztus 1-jén kinevezett új parancsnok, Miklós Béla vezérezredes, rövid idő alatt rendezte. A magyar 1. hadsereg immár a tervezett Kárpát-védelem arcvonalán védekezett. A magyar hadvezetés a Keleti-Kárpátokban kiépített három védelmi vonalat egy rendszernek tekintette. Jól érzékelteti ezt Vörös János vezérezredes, vezérkari főnök intézkedése az arcvonal visszavételére:91
91 Jolsvai, I./20. sz. melléklet.
„Utasítás az ÉK. Kárpátok védelmére.
Az ÉK. Kárpátok védelmére a következőket rendelem:
A) 1. hds.
Az elöljáró német pság-tól kapott mindenkori feladat keretében és megadott sávhatárok között (Huszt, Majdánka, Dolyna, Kalusz, Halicz, mind bez.) az alábbi irányelveim szerint tervezze a végrehajtást:
1) Az ÉK. Kárpátokban előkészített »Árpád« védőállást az utolsó leheletig védeni kell. Ez minden magyar ember legszentebb kötelessége.
1782) Erős harccsoportokkal kell megszállni és minél tovább tartani a Kárpátok ÉK. előterében telepített »Hunyadi« állás völgyzárait. Eme völgyzárak megszálló csapatainak, ha magukat a völgyzárakat tartani már nem tudnák, halogató harccal minél tovább kell késleltetni az elg. térnyerését az »Árpád« állás felé. Csakis ilyen módon tudjuk biztosítani az »Árpád« állás teljes kiépítését, az abban való berendezkedést a szívós védelemre, a leharcolt állapotban visszavont ho.-ok feltöltését és felfrissítését, a kötelékek rendezését, és végül csakis ezáltal tudjuk biztosítani egy esetleges tád.-hoz való kibontakozást a Kárpátokból. Az »Árpád« állásból a »Hunyadi« állásba előretolt fegyvereket ezeknek a harccsop.-oknak kell alárendelni.
3. Az »Árpád« védőállásban megszállásra a kevésbé leharcolt seregtesteket kell felhasználni. Az erősebben leharcolt seregtestekből kell a tart.-ot képezni, hogy lehetőséget teremtsünk azok kötelékeinek rendezésére, kiegészítésére és feltöltésére. A beállott személyi és anyagi veszteséget, amint a kötelékek rendezése megtörtént, azonnal jelentse, hogy a pótlásra mielőbb intézkedhessem.
B) III. hdt. (6. és 13. ho.)
Az 1. hds. É. sávhatárához csatlakozva véd a magyar–szlovák határig. Egyelőre közvetlenül nekem marad alárendelve.
Főellenállási vonala az »Árpád« állás, előretolt állások a »Hunyadi« állás völgyzárai. Az előretolt állás megszálló ereje célja, feladata, mint az 1. hds-nél. Az előretolt állások harccsop.-ainak pk.-ai vegyék át a pság.-ot az ott előtalált ala.-ok és fegyverek felett.
A hdt. felvonulása f. évi VIII. 1-én kezdődik külön intézkedés szerint.
Hdt. tart.-ként egyelőre az Uzsoki-szorosba már kihelyezett eje. zlj.-at alkalmazza. Hdt. tart. rendelkezésre bocsátásáról, továbbá közv.-ek beosztásáról később külön intézkedem.
Budapest, 1944. évi július hó 28-án
vitéz Vörös János vezds. s .k.”
Az 1944. július 23-tól lezajlott harcok során az 1. hadsereg néhány seregtestét jelentős személyi és anyagi veszteségek érték. A hadsereg újjászervezéséről, leharcolt hadosztályai esetleges összevonásáról augusztus 5-én intézkedett először a hadsereg-parancsnokság. A 16. és a 20. gyaloghadosztályt a 18., illetve a 19. tartalékhadosztály 179megmaradt állományával akarták feltölteni, a 24. gyaloghadosztályt pedig a 7. gyaloghadosztály alakulataival való összevonás által kívánták újjászervezni.
A magyar 1. hadsereg-parancsnokság a védelem és a páncélelhárítás súlyát a Hunyadi-állásban a természetes közlekedési vonalakra helyezte. Az 1. Ukrán Front csapatai 1944. július 27. és augusztus 2. között négy támadást indítottak a Hunyadi-állás áttörésére. A magyar hadosztályok több napon át hősiesen tartották állásaikat, így az ellenség beszüntette akcióit.
1944 augusztusában a feloszlatott hadosztályokból és a hátországból érkezett utánpótlásból az 1. hadsereg többi seregtestének feltöltése is megtörtént. Az arcvonal augusztus 15. és 20. között stabilizálódott, s a szemben álló felek kötelékeik rendezésére és a védelmi előkészületekre fektették a hangsúlyt.
A szovjet Legfelsőbb Főhadiszállás az Északkeleti-Kárpátokban, majd a Magyarországon és a Szlovákiában folytatandó hadműveletek céljából létrehozta a 4. Ukrán Frontot. Az 1944. július 30-án kelt legfelsőbb főparancsnoksági direktíva alapján, augusztus 5-i hatállyal, a 4. Ukrán Front az 1. Ukrán Fronttól elvont kötelékekből, így az 1. gárdahadseregből, a 18. hadseregből, a 8. légi hadseregből és az önálló 17. gárdalövészhadtestből állt. A szovjet hadvezetés nem becsülte le a Keleti-Kárpátok jelentette akadályt. Az új front parancsnokát is körültekintően választották meg Iván Efimovics Petrov92 vezérezredes személyében, aki a magas hegyek között vívott hadműveletek specialistájának számított.
92 Iván Efimovics Petrov (1896. szept. 30. Trubcsevszk – 1958. ápr. 7. Moszkva) 1941-ben lovashadosztály-parancsnokként részt vett Odessza védelmében, október 5-től 1942. július 1-jéig az önálló Tengermelléki Hadsereg parancsnokaként Szevasztopolt védte, majd átvette az Észak-Kaukázusi Front parancsnokságát. A sztálingrádi csatában hadműveleti csoport parancsnoka volt, majd 1943 májustól ismét az Észak-Kaukázusi Front parancsnoka és a Tamany-félsziget visszafoglalását irányította. 1944. február 4-én Sztálin leváltotta és hadseregtábornokból vezérezredessé fokozta le. 1944. aug. 3-tól az újonnan alakult 4. Ukrán Front parancsnoka. Részt vesz az Északkeleti-Kárpátok leküzdésében, a kárpátaljai hadműveletekben, az észak-magyarországi hadműveletekben, a szlovákiai és a morvaországi harcokban. 1945. márc. 26-án Sztálin leváltotta, és az 1. Ukrán Front törzsfőnökévé nevezte ki. Részt vett Berlin ostromában. 1946. okt. 26-án ismét hadseregtábornokká léptették elő.
A Hunyadi-állás, mint már fentebb kifejtettük, nem kiépített védővonal volt, csupán védelemre előkészített területnek minősült, tüzelőállásai és óvóhelyei csak a fontosabb útvonalak és patakvölgyek lezárásainál épültek ki. Az egyes védőkörletek kialakítását a terepadottságok, a magaslatok és a sűrű erdőrészek határozták meg. A Hunyadi-állásban való tartózkodás a csapatok számára ismét a „nyugalmas” állásharc időszakát jelentette. Nagyobb ellenséges támadás nem érte az arcvonalat, csupán a nehezen járható, erdővel borított, magas hegyekben tevékenykedő ukrán partizáncsoportokkal volt kapcsolatuk. Az önálló Ukrajna létrehozására 180fegyvert fogott csoportok nem tanúsítottak ellenséges magatartást a magyar csapatokkal szemben. Elsősorban a német és a szovjet megszálló alakulatokkal álltak harcban, de a lengyel partizáncsoportok is ellenségeik voltak.
