Visszavonulás az Árpád-vonalból
266Visszavonulás az Árpád-vonalból
A „Dél” hadseregcsoport Debrecen elvesztése után (október 20.) is azt tekintette legfőbb feladatának, hogy a Wöhler-seregcsoportot visszavonja a Tisza mögé. Friessner vezérezredes, akit a magyar csapatok rohamos demoralizálódása, minimumra csökkent harcértéke erősen nyugtalanított, október 20-án föloszlatta a magyar 2. hadsereget. A csapatokat közvetlen német vezetés alá rendelte, a hadseregtörzset pedig utasította, hogy vegye át a Duna-vonal védelmének megszervezését. Ugyanezen a napon az Árpád-vonalból visszavonulóban levő magyar 1. hadsereget a német hadvezetés az „A” hadseregcsoportból a „Dél” hadseregcsoport alárendeltségébe vonta. Ez az intézkedés a Tisza mögött létesítendő új védelmi vonal kialakítását, és az egységes német vezetés előkészítését célozta.
A német 6. hadsereg Debrecentől északra szorult csapatai heves ellenállással magukra vonták és lekötötték Plijev tábornok lovas-gépesített csoportjának egy részét, azt azonban nem tudták megakadályozni, hogy főerői 21-én éjszaka birtokba vegyék Nyíregyházát. A város elvesztése megfosztotta a legkedvezőbb tiszai átkelőhelyektől a Wöhler-seregcsoportot, de Plijev csapatainak helyzete a későbbiek tekintetében kedvezőtlenül alakult, mert bekerítésbe kerültek: a Debrecen, Hajdúhadház és a Nyíregyháza térségében küzdő kötelékek között 25–30 kilométeres rés keletkezett, ami lehetőséget kínált az Észak-Erdélybe szorult német–magyar csoportosítás kivonására.
Ezt a lehetőséget a „Dél” hadseregcsoport törzse fölismerte, és ki is használta. Debrecentől északra harcoló csapatait utasította, hogy október 22-én, a Wöhler-seregcsoporttal történő találkozás céljából, Újfehértón keresztül mérjenek csapást Nagykálló irányába. A Wöhler-seregcsoport élén haladó XXIX. hadtestnek pedig elrendelte, hogy Nyírbátor és Máriapócs térségéből szintén támadjon Nagykálló felé. A találkozó irányban mért két csapás 23-án elérte a célját: a Plijev-csoport zömét elvágta a 2. Ukrán Front főerőitől és a Wöhler-seregcsoportot kissé lemaradva követő 27. hadseregtől. 267Október 23–28. között kemény küzdelem dúlt Nyírbátor, Nyíregyháza, Nagykálló, Újfehértó és Hajdúdorog térségében. Ennek során Plijev erői Malinovszkij marsall utasítására 26-án éjszaka feladták Nyíregyházát, majd súlyos harcok közepette megtörték a 27. könnyűhadosztály, a 9. tábori póthadosztály és a 9. határvadászdandár ellenállását, és Nagykállótól keleti, illetve nyugati irányban kitörtek a bekerítésből. Nyíregyháza visszafoglalásával Wöhler tábornoknak sikerült maradék, mintegy 150 000 főre rúgó erőit visszavonnia a Tisza mögé.
Ebben nem lebecsülhető a szerepe annak, hogy Horthy kiugrási kísérletének csődje miatt elmaradt az észak-erdélyi 2. és az Északkeleti-Kárpátokban védő 1. hadsereg átállása. A magyar csapatok nem nyitották meg az arcvonalat a 2. és 4. Ukrán Front előtt, melyek számára az erdős-hegyes terep leküzdése nagy nehézségekkel, időveszteséggel járt. A föloszlatott 2. hadsereg leharcolt csapatai közül a 27. könnyű hadosztály, a 9. tábori póthadosztály és a 9. határvadász dandár a Tiszakeszi–Tiszafüred szakaszon átkelt a Tiszán. A 25. gyaloghadosztály, a 2. páncélos hadosztály, a 12. tartalékhadosztály, a 4. és 7. tábori póthadosztály, valamint az 1. és 2. pót hegyi dandár az átkelést október 26–31. között hajtotta végre a Tokaj és Polgár közötti szakaszon.
A magyar 1. hadsereg csapatai a 4. Ukrán Front 18. hadseregének Kárpátalján kibontakozó támadása miatt október 17. után kezdték meg a visszavonulást. A jobb szárnyon a 24. gyaloghadosztály a Visó völgyében harc közben 20-án ért Husztra, ahol ideiglenesen megkapaszkodott. Tőle északra a 16. gyaloghadosztály Bilkétől keletre foglalt védelmi állást, a Vereckei-hágó előtt védő 1. hegyi dandár és 13. gyaloghadosztály pedig harcolva hátrált a Szojva felé támadó szovjet csapatok elől. Az Árpád-vonalban a 6. gyaloghadosztály és a 2. hegyi dandár még lezárta az Uzsok és Ungvár közötti utat. Október 24-én a szovjet támadás kiszorította Husztról a 24. gyaloghadosztályt, amely a Nagyszőllős–Beregszász irányban vonult vissza, Beregszászon 28-ig tartotta magát, onnan a keleti Tisza-ág mögé, Vásárosnaményba tért ki, ahol fölvette az összeköttetést 268a német XVII. hadtesttel. A 16. gyaloghadosztály részei Bilkétől Ilosván és Beregkövesden át nyugat felé vonultak vissza. Az 1. hegyi dandár és a 13. gyaloghadosztály október 23–26. között Szojva és Munkács térségében csaknem teljes bekerítésben harcolt, majd ellenlökéssel biztosította a visszavonulás lehetőségét a Munkácstól keletre húzódó magaslatokra, illetve Szojva–Polena térségébe. Október 26-án a szovjet csapatok elfoglalták Munkácsot, 28-án pedig Csapot és Ungvárt. Másnap a 16. gyaloghadosztály visszafoglalta Csapot, hogy a keletről még visszavonuló csapatok biztonságosan a Tisza mögé jussanak. Az Árpád-vonalból a 6. gyaloghadosztály Nagybereznára, a 2. hegyi dandár pedig Mezőlaborc–Zemplénoroszi térségébe kényszerült visszavonulni. A 66. és 72. határvadász csoport a Tisza–Szamos torkolatát és az Ung völgyét próbálta lezárni a szovjet csapatok előtt.
Ezekben a harcokban a magyar csapatok, különösen a 13. és 6. gyaloghadosztály, valamint az 1. hegyi dandár, nagy veszteségeket szenvedtek. A két gyaloghadosztályt a „Dél” hadseregcsoport parancsnoksága Beregfy Károly honvédelmi miniszter egyetértésével feloszlatta, maradványaikkal, a német 4. hegyi hadosztályt erősítette meg. Beregfy november 1-jén elrendelte, hogy az arcvonalból kivont 1. és 2. hegyi dandárból egy hegyi hadosztályt kell felállítani.
1944. október 28-án befejeződött a 2. Ukrán Front debreceni hadművelete, amely három hét alatt 150–270 kilométeres előnyomulással Észak-Erdély és csaknem az egész Tiszántúl szovjet kézre kerülését eredményezte. Ezzel a hadművelettel a szovjet csapatok megakadályozták, hogy a német hadvezetés Észak-Erdélyben és Kelet-Magyarországon új hadászati védelmi vonalat hozzon létre, lezárja a Budapest–Bécs irányt, és huzamosan feltartóztassa a Szovjet Hadsereget. Az Észak-Erdélyben lévő 200 ezer fős német–magyar csoportosítás bekerítését és felszámolását azonban nem sikerült elérniük.
