Az atombomba bevetése Japán ellen
132Az atombomba bevetése Japán ellen
Az atombombát az Indianapolis cirkáló szállította San Franciscóból a Tinian-szigetre. A bomba (a Little Boy) az összeszerelés után július 31-én már bevethető állapotban volt, és az alkalmazási időpont kijelöléséhez csupán kedvező időjárási viszonyokra volt szükség. Meg kell említeni, hogy a Tinianról július 29-én távozó Indianapolist még aznap megtorpedózta az I-58 japán tengeralattjáró. A cirkáló gyorsan felborult, és vészjelzés nélkül elsüllyedt.
Augusztus 2-án az amerikaiak három hónapi harc után elfoglalták Okinawat. Különösen a japán veszteségek voltak nagyok, de az amerikai főparancsnokságot ekkor már a „bomba” bevetése foglalkoztatta. Augusztus 5-én az esti órákban véglegesítették a „13. számú Különleges Bombázó Feladatot”. Ebben a következő fő- és tartalék célpontok szerepeltek:
1. Hirosima, városi ipar negyed;
2. Kokura, arzenál és városi lakónegyed;
3. Nagaszaki, városi lakónegyed.
Még áprilisban, az előzetes tervezés időszakában a Célbizottság Kiotó, Hirosima, Jokohama, Kokura és Niigata városokat jelölte ki lehetséges célpontként.
Kritériumként szerepelt még:
- legyen a teljesen megterhelt B-29-es hatótávolságán (Tiniantól számítva), azaz nagyjából 1500 mérföldön belül;
- a csapás lehetőleg rendítse meg a japán küzdeni akarást;
- a csapást kedvező figyelési lehetőségekkel hajtsák végre;
- a cél térségében legyen kedvező az időjárás, a csapást ne ködös vagy esős időben hajtsák végre ( csökkenne a hőhatás, kevesen tartózkodnának az épületeken kívül);
- ha az elsődleges cél körzetében kedvezőtlenné válnak a feltételek, legyen még két lehetséges célpont;
- a célban legyen egy katonai létesítmény is;
- a célt előzőleg még ne érje hagyományos csapás általi rombolás;
- a pusztító hatás érdekében ne legyen a közelben olyan domborzati akadály, amely az epicentrumtól nézve csökkenthetné a pusztító hatást és a rombolás erejét.
Végül hét B-29-esnek kellet felszállnia különböző feladattal. Három felderítési feladatot hajtott végre. Folyamatosan jelenteniük kellett a tervezett célterületek fölötti látási viszonyokat. Voltak megfigyelést végző gépek és volt a csapásmérő gép. A Tibbets ezredes által vezetett bombaszállító gép fegyvertisztje a veszélyes felszállás miatt úgy döntött, hogy az uránbombát csak a levegőben élesíti. Közben beérkezett a felderítő gépek jelentése. Hirosima fölött felhőtlen volt az ég, így a város sorsa megpecsételődött.
Augusztus 6-án reggel, helyi idő szerint 8 óra 15 perckor robban Hirosima fölött a történelem első háborús célt szolgáló atombombája. A 20 kilotonnás fegyver pusztítása még az amerikaiakat is meglepte. A feltételezések szerint 80-120 000 embert ölt meg azonnal, és szinte letarolta a várost. Truman elnök az Auguszta cirkáló fedélzetén kapta a jelentést a sikeres végrehajtásról.
1945. augusztus 9-én hasonló tervezés, és hasonló végrehajtó erőkkel elindult a második atombomba (a Fat Man) célja felé. Különböző gondok miatt – technikai és navigációs hiba, időjárási problémák – majdnem meghiúsult a második csapás, de végül Nagaszaki fölött felvillant a vakító pusztítás. A 22 kilotonnás Kövér ember 70 000 ember azonnali halálát okozta.
1945. augusztus 8-án a Szovjetunió nyilatkozatot juttatott el a japán kormányhoz. Ebben közölték, hogy mivel Japán hadat visel a Szovjetunió szövetségesei ellen, a szovjet-japán semlegességi egyezmény elvesztette értelmét, és további fenntartása lehetetlen. A Szovjetunió csatlakozik a szövetségesek potsdami 133felhívásához, és augusztus 9-étől kezdve hadiállapotban lévőnek tekinti magát Japánnal.
Augusztus 9-én reggel a szovjet csapatok megkezdték a hadműveleteket, amelyek igen gyorsan tért nyertek. A frontok öt nap alatt 350, illetve 200 kilométert nyomultak előre. Ekkor a Szovjetuniónak már ebben a térségben három légi hadserege volt, és a Csendes-óceáni Flotta repülőivel együtt ez 5000 repülőgépet jelentett, amelyből több mint 1300 bombázó repülőgép volt. A japánok hadászati helyzete a szovjet támadás és az atombomba miatt teljesen kilátástalanná vált. Augusztus 14-én Hirohitó császár elhatározta, hogy „…elviseli az elviselhetetlent, és kapitulál.” A japán rádió bejátszotta a nehéz feltételek közepette és a hadsereg puccsista hangulatú tisztjei általi állandó veszélyeztetettséggel készült hanglemezt a Tenno felhívásával. A japánok túlnyomó többsége életében először hallhatja Hirohitó hangját. A felhívásban beszélt „…egy új és mindennél borzalmasabb bombáról, amelynek pusztító ereje ténylegesen felmérhetetlen…” A beszéd háborúpárti fasiszta japán tisztek lázadásához vezetett, de puccskísérletük sikertelenül végződött.
Japán 1945. augusztus 16-án elfogadta a fegyverszünetet, de elszigetelt harcok egészen 22-éig folytak a szovjet hadsereg és a japán csapatok között.
A feltétel nélküli kapitulációt a japánok 1945. szeptember 2-án a Tokiói-öbölben horgonyzó Missouri amerikai sorhajó fedélzetén írták alá az Egyesült Államok, Anglia, Szovjetunió, Franciaország, Kína, Ausztrália, Kanada, Hollandia és Új-Zéland képviselői előtt.
Szeptember 2-án hivatalosan is véget ért a második világháború. A pusztítás és a károk, nem beszélve az emberi veszteségekről, messze felülmúlták az első, „nagy” háború veszteségeit.
)
Atomfelhő Hirosima fölött (51298).
