Felkészülés az új összecsapásra
12Felkészülés az új összecsapásra
Az első világháború második felében megjelenő pár száz „tank” és a harci feladatokra átállított repülőgépek sem minőségüknél, sem mennyiségüknél nem lehettek a fegyveres küzdelem sikertényezői. Tehát alkalmazásuk még nem változtatta meg a hadviselés módjait és formáit, de már jelezték, hogy rövid időn belül övék lesz a döntő szerep. Ezt az összefüggést először a szovjet-orosz és a német teoretikusok ismerték föl, és fogalmazták meg a totális háború lényegét. Felismerték, hogy az első világháborúval megszűnt a vonal- vagy „sorompóhadászat”, és a pusztítás már nem csak az arcvonalat fogja érni, mert a repülőgépek képesek lesznek nagy mélységű csapások végrehajtására, és ezektől a nagy mélységű csapásoktól szenvedni fog a hátország polgári lakossága is.
Ezek után nem volt meglepő, hogy egyre többen kezdtek foglalkozni a légierő jövőbeni alkalmazásával, lehetőségeivel, és a várható eredményekkel. Az első ilyen úttörő Giulio Douhet (1869-1930) olasz tábornok volt, aki megalkotta „önálló légi háború”-elméletét. Első világháborús tapasztalataiból kiindulva önálló légi hadsereg létrehozását szorgalmazta, amelyek rövid idő alatt kivívják a légi uralmat, és mint írta: „A légi uralom megszerzése 13azt jelenti: győzni! A levegőben vereséget szenvedni reménytelenül vereséget jelent... A légi uralom megszerzéséért – vonja le a következtetést – tehát azért, hogy az ellenséget a repülésben, illetve légierejének alkalmazásában megakadályozzuk, meg kell fosztanunk minden lehetőségétől és részben a levegőben, de nagyrészt a támaszpontokon és műhelyekben döntő pusztítást kell végeznünk hadászati, harcászati és gazdasági jellegű mögöttes területein. Ezt pedig csak a levegőből, csak az ellenséges ország mélységében végezhetjük, és megvalósítására éppen ezért egyedül a légierő alkalmas. Légi háborús programunk legközelebbi határozott követelménye tehát továbbra is olyan légierő megteremtése, amely ezekre a feladatokra minden tekintetben alkalmas.”
A Douhet-féle elmélet alapját képező légi hadsereg szervezetet végül is Németország, Japán és Olaszország alkalmazta először.
A technikai eszközök tökéletesítése terén tehát nem volt véletlen, hogy leghamarabb a repülőgépek fejlesztése indult meg. Előmozdította és meggyorsította ezt az is, hogy sok katonai szakember a repülőgépet a háború kimenetelét eldöntő „csodafegyvernek” tekintette, és a hadászati siker önálló kivívására is alkalmasnak tartotta. A meghatározó államokban – a két világháború között – a légierő haderőnemmé vált, kialakultak fegyvernemei (felderítő, bombázó, vadász-, csatarepülő, szállító-) és gyors ütemben javultak a repülőgépek harcászati-technikai tulajdonságai is. Például a bombázó gépek sebessége és repülési magassága 1938-ra kétszeresére nőtt, az első világháború utolsó évéhez képest, míg teherbírásuk meghaladta az 1918-as adatok háromszorosát.
A harmincas években a pozíciójukat védő, illetve a revánsra készülődő nagyhatalmak közötti fegyverkezési verseny következtében újabb és újabb repülőgéptípusok jelentek meg, amelyek közül már egyre nagyobb figyelmet szenteltek a bombázóknak.
Az új találmányok is segítették a repülőgépek fejlesztését. A magasság növelését például jelentősen elősegítette a harmincas évek végére kikísérletezett túlnyomásos kabin. A pontcélok leküzdésére pedig több országban folytak kísérletek a zuhanóbombázás módszerének kialakítására, illetve ezzel párhuzamosan egy megfelelő géptípus kifejlesztésére. A legtovább az amerikaiak jutottak, de mivel nem tudták biztonságosan megoldani a gépek fékezését, illetve azok zuhanásból való felvételét, a zuhanóbombázót mint harceszközt egyelőre elvetették. A németek azonban megoldották ezt a problémát is. A szárny alatt elhelyezett zuhanófékek segítségével sikerült kiküszöbölniük a káros aerodinamikai hatásokat, és a spanyol polgárháborúban Heinkel-123 névvel csapatpróbára rendelték az első gépeket. Értékelve a tapasztalatokat azután további fejlesztéseket hajtottak végre, és megszerkesztették a Junkers (Ju)-87 típusú repülőgépet, amely a második világháború egyik legjobb zuhanóbombázója lett.
14Könnyű- (nappali) bombázók a jelentősebb európai országokban
Nemzetisége
|
Megnevezés
(típus)
|
Max. seb.
(km/ó)
|
Csúcsma-
gasság (m)
|
Bombateher
(kg)
|
Rendszere-
sítés éve
|
|---|---|---|---|---|---|
Angol
|
Bristol 120
|
280
|
6000
|
240
|
1934
|
Hawker PV
|
290
|
6500
|
400
|
1935
| |
Bristol 142
|
450
|
9100
|
1000
|
1935
| |
Vickers "Welesley"
|
325
|
9900
|
1000
|
1937
| |
Francia
|
Potez 54
|
310
|
6000
|
4000
|
1934
|
Breguet 460
|
385
|
10000
|
3000
|
1935
| |
Potez 56E
|
290
|
5500
|
800
|
1936
| |
Olasz
|
Fiat BRG
|
260
|
6000
|
1600
|
1934
|
Savoia S-72
|
295
|
9000
|
1500
|
1935
| |
Breda 64
|
360
|
7-8000
|
50-400
|
1936
| |
Breda 65
|
430
|
7000
|
500
|
1937
| |
Német
|
Fikker CX
|
320
|
8700
|
800
|
1935
|
Junkers Ju-86
|
420
|
9000
|
1000
|
1937
| |
Aradó 95
|
320
|
8400
|
800
|
1937
| |
Heinkel He-111
|
500
|
7000
|
2000
|
1938
| |
Szovjet
|
R-5
|
246
|
6500
|
1400
|
1928
|
LR-1
|
335
|
9100
|
200
|
1933
| |
ANT-40
|
430
|
9500
|
600
|
1936
| |
Ap-2
|
480
|
10100
|
1500
|
1939
|
15Nehéz- (éjszakai) bombázók a jelentősebb európai országokban
Nemzetisége
|
Megnevezés
(típus)
|
Hatótávolság
(km)
|
Csúcsma-
gasság (m)
|
Bombateher
(kg)
|
Rendszere-
sítés éve
|
|---|---|---|---|---|---|
Angol
|
Handley P. "Heyford"
|
750
|
6500
|
12000
|
1934
|
Vickers Vg.
|
1000
|
5400
|
900
|
1935
| |
H. P. Heyford "II."
|
1500
|
8000
|
750
|
1936
| |
H. P. 54
|
2900
|
5800
|
1000
|
1937
| |
Francia
|
Farman 222
|
2000
|
8000
|
4200
|
1935
|
Amiot 144
|
2000
|
10000
|
2000
|
1936
| |
Bloch 160
|
2000
|
7000
|
3000
|
1937
| |
Olasz
|
Caproni 95
|
600
|
5000
|
2500
|
1934
|
Breda 46
|
1100
|
7500
|
3000
|
1935
| |
Savoia S-79
|
2500
|
7000
|
2000
|
1936
| |
Savoia S-83
|
2500
|
8000
|
3500
|
1937
| |
Német
|
Heinkel 116
|
4300
|
4500
|
1500
|
1937
|
Dornier Do-17
|
4000
|
4000
|
2000
|
1937
| |
Dornier Do-19
|
3500
|
4500
|
2500
|
1937
| |
Junkers Ju-86/K
|
1075
|
9000
|
1000
|
1938
| |
Szovjet
|
ANT-6
|
3200
|
2200
|
2-4000
|
1931
|
ANT-16
|
3100
|
2200
|
4-10000
|
1936
| |
Bolhovityinov-A
|
3000
|
8000
|
3000
|
1936
| |
TB-7 (Pe-8)
|
4500
|
9300
|
4000
|
1939
|
)
16Vickers Wellington nehézbombázó repülőgépek gyakorlata 1938-ban (67018, Ch. E. Brown).
)
Angol könnyűbombázók és torpedórombolók közös gyakorlata 1938-ban (67012, Wide World Fotos).
