3.1 Védelmi vonalak
3.1 Védelmi vonalak
A német hadvezetés már jóval az ostrom előtt felkészült, hogy megvédje a várost. Freissner vezérezredes (a német szárazföldi erők főparancsnoka) már 1944. szeptember 22-én elrendelte, hogy Budapest keleti oldalán három patkó alakú védőövet építsenek ki, szárnyaikkal a Dunára támaszkodva. Ez a védelmi rendszer, amelynek tökéletesítése december végéig tartott, az Attila vonal elnevezést kapta. (Attila I., Attila II., Attila III.)
A készülő védelmi rendszer az ország egész védelmi rendszeréhez kapcsolódóan épült ki. A Balaton—Velencei-tóBudapest vonalon futó Margit-vonal és a Cserhát—Mátra—Tokaji-hegység előterében húzódó Karola-vonal közötti kapcsolatot teremtették meg a kiépített Attila-vonalak.
Az Attila I. Alsógöd—Csomád—Veresegyház—Maglód—Ecser—Vecsés—Gyál—Dunaharaszti terepszakaszon húzódott. A legnagyobb távolsága a Dunától 25-30 km volt.
Az Attila II. Dunakeszi—Mogyoród—Isaszeg—Pécel—Pestimre—Soroksár vonalban épült ki, 12-15 km-re az első védőöv mögött.
Az Attila III. pedig az előzőtől 5-10 km-re, Újpest északi— Kőbánya külső szegélye—Kispest déli pereme vonalán futott.
A pesti hídfő védelmének kiépítése ettől függetlenül már 1944 nyarán a hadiakadémia 3. évfolyamának is feladata volt. A vezérkari vizsgára készülő századosok már ekkor kijelölték a hídfőt védő erődítések pontos helyét. A védőöveket és tüzérségi állásokat 4 hadosztály részére tervezték. A tervezésnél felhasználták még az I. világháborúból fennmaradt terveket, amikor egy rövid időszakban azzal fenyegetett a keleti front, hogy az oroszoknak sikerül áttörniük a Kárpátokon és benyomulhatnak az Alföldre.
A magyar vezérkar már szeptember 11-én (jóval a német utasítás előtt) hozzálátott az Attila-vonalak kialakításához. A munkában a szlovák műszaki hadosztály 3000 katonája, továbbá a kivezényelt civil lakosság és a zsidó munkaszolgálatosok vettek részt. (November 11-én már 28000 fő dolgozott a védőövezet kiépítésén.) Az állásokat november folyamán már megszállták a védekező német—magyar csapatok, de egészen decemberig tökéletesítették.
A védőöv kettő-négy lövészároksorból, földbunkerekből, továbbáösszefüggő harckocsi árokból állt (6.számú melléklet). Előttük tüskés drótakadálysort és helyenként aknamezőket is telepítettek. A védelem egésze tábori jellegűnek tekinthető, de kiegészült a gyalogsági nehézfegyverek és a tüzérség szervezett tűzrendszerével.
Továbbá Csepelnél a Duna vonalában a parttól 5-20 m-re négy-hat soros elektromos drótakadálysort állítottak fel. A drótakadályokat négy méterenként telepítették, 28 km hosszúságban.
Miután Hitler parancsa alapján eldőlt, hogy Budapestet az utolsó házig védeni kell, elindul a városon belüli védelmi övek kialakításai is. Hat ilyen belső vonal létesült a pesti oldalon:
Az első egy reteszállása volt az Attila III. vonalnak. A Rákos vasútállomásnál vált el az Attila III.-tól, s a Rákos-patak déli partja mentén egészen a Dunáig húzódott. A második vonal egy félkört írt le és a Könyves Kálmán körút, a Hungária körút és a Róbert Károly körút vonalán épült ki. A harmadik ennek reteszállása volt, arccal északnak. A Józsefvárosi- és a Keleti pályaudvar elágazásánál vált ki a másodikból és a Kerepesi útig a vasút, onnan az Aréna út, majd Dráva utca vonalán húzódott a Dunáig. A negyedik ismét teljes félkört írt le és a Haller út, Orczy út, Fiumei út, Rottenbiller utca, Szinyei Merse utca, Ferdinánd híd, Csanády utca vonalában alakult ki. Az ötödik a nagykörúton, a hatodik a kiskörúton épült. Ez utóbbi kettő már a pesti hídfő kiürítésének fedezésére szolgált. (A Nagykörúton elektromos zárat is telepítettek az aknazárak és barikádok mellet.) Ezeken kívül megerődített támpontokat rendeztek be a Népligetben, a Városligetben és a Kerepesi-temetőben.
Ezzel szemben a budai oldalon nem épültek ki előre berendezett védővonalak. Hevenyészett védőállásokat építettek csak december végétől a Margit-szigeten, a Ferenc-hegyen, Törökvészen, Pasaréten, az Orbán-hegyen, a Farkasréti-temetőben, a Sas-hegyen, és a Kelenföldi pályaudvartól a déli vasúti hídig futó vasúti töltés mentén. A belső védőövet a Margit körút, az Alkotás út, a Kis-Gellért-hegy és a Gellért-hegy vonala alkotta. Arccal északnak reteszállás épült a Kékgolyó utca, a Németvölgyi út, a Mártonhegyi út mentén, továbbá arccal délnek a Horthy Miklós út vonalán. Megerődítették a Műszaki egyetem épületét, a Gellért-hegyet a Citadellával és a Várat.
Mindezeken túlmenően a pesti oldalon még 200-nál is több ellenállási csomópontot hoztak létre, amelyek egy-két lakótömböt, egy-egy gyárat, üzemet vagy vasúti állomást foglaltak magukban. Az ellenállási csomópontokat úgy szervezték meg, hogy azokból két-három irányban ellentámadást is végre lehessen hajtani. A csomópontok tűzrendszerébe bekapcsolták a gyalogsági nehézfegyvereket, a különbözőűrméretű lövegeket, a páncéltörőés a légvédelmi tüzérséget. Az ellenállási csomópontokon belül 110 darab támpontot rendeztek be, amelyek egy-két épületből álltak.
Az erőkkel és eszközökkel való manőverezés megtervezésénél figyelembe vették a város csatornahálózatát és pincéit is. (A csatornahálózat térképének birtokában a németek számtalanszor átmásztak a csatornákban az oroszok alatt és hátba támadták őket.) A pincék falait még az ostrom előtt átütötték, hogy lehessen merre menekülni, ha leszorulnak a föld alá. A kertes házas területeken pedig a kerítéseket nyitották meg, átvágva a dórhálót, szintén menekülési utat teremtve meg maguknak.
A város pereménél a bevezető utakon közvetlen irányzású lövegeket és nehézgéppuskákat állítottak fel. A városon belül kiépített védelmi állásoknál (4. és 5. számú mellékletek) pedig barikádokat emeltek és ezeket a hevenyészett állásokat egészítette ki időnként aknazár vagy elektromos akadály. A barikádok építésénél sokszor robbantást alkalmaztak, de ezt minden előkészítés nélkül tették, így fordult elő, hogy egy rosszul sikerült robbantás után eltört egy főnyomócsőés a vár vízellátás nélkül maradt napokig.
A térképemen a céltematika egyik legfontosabb részének tekintettem a védelmi vonalak ábrázolását. A városon belüli védelmi állások viszonylag pontosan vannak megadva, így felvételük nem okozott gondot, de az Attila-vonalról, mindezidáig nem készült részletes ábrázolás pontosan, ugyanis nem lehetett tudni merre futott. Nem maradtak fenn térképek vagy utasítások az építés részleteiről. Ezért elsődleges forrásként légi fotók alapján kívántam a vonalakt beazonosítani. Ezzel a kutatással, mint már a „Térkép célja” című fejezetben is írtam, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Térinformatikai és Fotogrammetriai Tanszékének munkájához is kapcsolódtam egyben. Ők is légifotók elemzése alapján próbálták beazonosítani a korabeli állásokat.
A Hadtörténeti Múzeum birtokában lévő 1950-es évek elején készült fotók álltak csupán rendelkezésemre (7.számú melléklet), melyeket a kiértékelésnél fel tudtam használni. Korabeli fotók lettek volna az ideális alapanyag, de ilyen Magyarországon nem áll rendelkezésre. A németek készítettek fotókat az ostrom alatt, de ezeket az amerikai hadsereg a háború után hadizsákmányként elvitte magával, így a Budapestről készült háború alatti képek ma a Washingtoni Kongresszusi Könyvtárban találhatóak. Felvettem velük a kapcsolatot és küldtek is egy mintadarabot, de egyrészt a képekért igen magas díjat kellene fizetni, másrészt a túlságosan nagy magasságban készültek ahhoz, hogy ki lehessen rajtuk venni egy harckocsi árok részleteit, így maradtam a Hadtörténeti Múzeumban őrzött légi fotóknál.
Következő probléma az volt, hogy ezen képek képméretaránya 1:20000 körül változott, így csak a nagyobb árkokat lehetett felismerni. Ezek pedig csak a harckocsi elleni árkok lehettek. Viszont a gyalogsági állásokat nem lehetett rajtuk kivenni, csak szórványos esetben, illetve, ha egy kisebb képméretarányú fotó is rendelkezésre állt. Ilyenből sajnos nagyon kevés volt, de a Sas-hegy esetében a lövészárokrendszer is pontosan beazonosítható volt.
A rendelkezésre álló fotók többszöri elemzése során sikerült egyértelműen megtalálni az állásokat. A fotókon nem látható részeket a térképemen is hiánnyal jelöltem.
A keletkezett adatokat ellenőrzés céljából, illetve, hogy a hiányzó részekre valamilyen adatot kapjak, Hingyi Lászlóval egyeztettem, aki a háborút túlélők visszaemlékezésit is gyűjti és számos információja van az Attila védővonal állásairól. Információi megerősítették az általam beazonosított állásokat, továbbá hasznos felvilágosítást adott, azokkal a területekkel kapcsolatban, ahol nem találtam az Attila-vonalra utaló jeleket.
Az eredményeket összegezve leszögezhető, hogy számos, a korábbi ismereteinkhez képest, új tényre derült fény. Az Attila III. lényegesen közelebb húzódik a városhoz, mint azt a korábbi irodalomban említik, vagy amint korábbi térképeken vázlatosan jelölték. Az Attila II. vonal egyáltalán nem futja félkörívben Pestet, hanem csupán egy negyed körívet ír le és az Attila I.-be torkollik. Továbbá az Attila II. vonalnál csak lövészárkok épültek ki és csupán az Attila I.-nél és az Attila III.-nál készültek el a harckocsi árkok. Az Attila I., pedig lényegesen keletebbre kinyúlik, semmint azt korábban képzeltük.
Mindazon túl, hogy ezek eddig merőben új adatok a történészek számára, most már pontos térkép készült az Attila vonalakról. A második világháború befejezésétől mindezidáig ez nem készült el.
Az Attila vonalakat térinformatikai rendszerben dolgozzák fel. Az alaptérképet ehhez az általam megrajzolt Budapest ostromáról készült térkép fogja szolgáltatni, de készülni fog egy térképi megjelenítés is.
