Prof. Dr. Zachar József nyugállományú ezredesnek, a történettudomány doktorának, a konferencia délelőtti elnökének köszöntője*
Prof. Dr. Zachar József nyugállományú ezredesnek, a történettudomány doktorának, a konferencia délelőtti elnökének köszöntője*
* A konferencián rögzített hangfelvétel alapján közreadott szöveg.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Egy, a múltban nem csak létezett, hanem sok dicsőséget szerzett csapatnemre szeretnénk most e konferencia keretében emlékezni. De talán, mivel hölgyek is jelen vannak, szabad elnöki felvezetőként néhány szót szólni. Elsődlegesen a saját mentségemre, hiszen mindenki, aki ismer engem, az tudja, hogy én nem a jelen kor történetének, nem a legújabb kornak a kutatója vagyok. De talán én is rendelkezem némi ismeretséggel ezzel kapcsolatban, ha másképpen nem, akkor egyenes és oldalági felmenőimnek a második világháborúban és a korábbi háborúban teljesített hősi helytállása alapján, amelyek tovább élnek természetesen a mi családunkban is. A korábbi korok kutatójaként mégis azzal kellett kezdenem a bevezetőmet, hogy ha a hegyicsapatokról beszélünk, tudjuk azt, hogy ez a szárazföldi haderő részét alkotja, amely a múlt században született meg, amikor szükségét látták annak az egyes hadvezérek, felsőbb katonai vezetők, hogy a speciális hegyvidéki terephez alkalmazkodva, sajátos katonai felszereltségű, kiképzésű katonákat küldjenek harcba. Igazodni kellett mindenben, a felszerelésben, a fegyverzetben, a kiképzésben, a harceljárásban és még sok mindenben az adott terephez. Így születtek meg elsőként, a mai napig is tovább élő megnevezéssel, a vadász kötelékek. 29Hiszen az elit csapatnemet jelentették a vadászok már korábbról is: eredendően a különböző urasági vadászok vonultak be katonának, akik nem csak sajátos kiképzéssel, hanem akik a legjobb minőségű lőfegyverekkel is rendelkeztek. Képesek voltak célzott tüzet úgy leadni, hogy az valóban hatásos is volt. Az első hegyi köteléket ezért hozzájuk hasonlóan jól kiképzett katonákból szervezték és hegyivadászoknak nevezték. Erre büszkék lehetünk, mivel az olasz mellett az akkori osztrák-magyar csapatokban jelentek meg először, s kezdettől fogva voltak jelen magyarok is a hegyivadászok között. A hegyivadászok, mind a két államot említve (az Olasz Királyságot és az Oszták-Magyar Monarchiát), a határos Alpok régiójában kellett a küzdelmet egymással szemben megvívják, illetve korábban erre felkészüljenek. Ezért a hegyivadászokat ezeken a területeken mind a mai napig alpesi vadászoknak is hívják. A magyar nyelvbe is átjött ez a kifejezés. Az is teljesen világos volt, hogy később, a múlt századi fejlődés során, a hegyivadászokhoz csatlakoztak egyre inkább más katonák is, akiket az különböztetett meg elsődlegesen, hogy nem csak célszerű öltözetük volt, hanem egyre inkább, egyre gyakrabban, egyre nagyobb számban 30szétszedhető és málhás állatokra szerelhető, szállítható nehézfegyvereket is magukkal tudtak vinni. Különösen az első világháború idején váltak ismertté, amikor már nem csak e két állam, hanem a német és a francia haderő kötelékében is, szintén elsődlegesen az Alpokban megjelentek egymással szemben. A kezdeti vadászszázadok mellett már ott voltak az első világháborúban a géppuskás századok, a hegyitüzérosztályok, a híradószázadok és más hegyi kötelékeket is szerveztek a különböző hadseregek.
Természetesen a hegyivadászok legismertebbé a második világháború időszakában váltak, amikor közepes és magas hegyvidékekért vívtak harcot, amikor világossá vált, hogy bárhol az erősen átszabdalt terepen kell egymással szemben indulni, akkor ezek a kötelékek rendkívül alkalmasak arra. Ezen kívül – miként azt a hadihelyzet megkövetelte – a nagy Német- és Lengyel-síkságon is megjelentek a különböző hegyi kötelékek. A Magyar Királyi Honvédséggel kapcsolatosan egyértelmű az, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiából kiváló, megcsonkított trianoni Magyarországon nem volt azokra szükség, és a diktátum következtében nem is volt lehetséges hegyi alakulatok létezése, működtetése. Az időpont a két bécsi döntés közötti időszakban érkezett el, amikor Kárpátalja is visszatért az ősi magyar hazához és ez azt jelentette, hogy szükség van immár a Magyar Királyi Honvédségben is hegyi kötelékek megszervezésére. Ma ezekre az egykori kárpátaljai, majd később erdélyi hegyicsapatokra emlékezünk. Ezek megszületésük pillanatától kezdve egyre erőteljesebb kiképzésben részesülve, egyre biztosabban és egyre felkészültebben állhatak készen a haza megvédésére, s ma már tegyük hozzá nyugott szívvel, a Trianon előtti állam helyreállítására. A harcokról bőségesen szó esik, s én azt gondolom, hogy mindenképp, mielőtt elkezdjük a felkészítés és a harcok felidézését, méltányos az, hogy mi, akik túlélhettük, emlékezzünk azokra, akiknek ez nem adatott meg, akik életüket áldozták azért az ügyért, melyet soha egyetlen egy magyar se felejt el, amíg magyar él a földön. Kérem mielőtt elkezdjük a tudományos ülést, egyperces néma felállással adózzunk hősi halottaink emlékének. (Egyperces néma vigyázz-állás.) Köszönöm szépen. Ezzel megkezdjük tudományos rendezvényünket, számomra nagyon nagy örömmel, hogy levezető elnökként módom van olyan fiatal munkatársakat bemutatni, akik már egy egészen más korosztályként, mégis ugyanazon 31elkötelezettséggel, felkészültséggel, mint elődeik, igyekeznek a múlt valóságának a feltárására. Ezek közül is elsőként e rendezvény egyik fő „mozgatórugóját”, Illésfalvi Péter urat köszöntöm szeretettel és tisztelettel, a Múzeum munkatársát, aki az első előadást megtartja „A m. kir. kárpátaljai 1. honvéd hegyidandár és a hegyi felszerelésű határvadász alakulatok megszervezése 1939-40-ben és kiképzése a békeévek alatt” címmel. Megkérem, szíveskedjék előadását megtartani.
