Elhurcolás az utcáról
Elhurcolás az utcáról
Közismert az oroszok alábbi szövege: azért kell ide vagy oda terelni az embereket, hogy megkapják az igazolást, amivel aztán nyugodtan hazamehetnek. Ennek közülünk sokan bedőltek. Sorsuk ismeretes. Az én példám azt bizonyítja, hogy a hivatalos igazolás sem volt elegendő az elhurcolás megakadályozására.
Az újságban 1945. január 21-én megjelent az alábbi szövegű rendelet: „Minden közhivatalnok azonnal jelenjék meg hivatalában, és vegye fel a munkát. Budapesti Nemzeti Bizottság.” Mint a Diákkaptárszövetség országos főtitkára, a Közellátási Minisztérium megbízásából és a Magyar, a Svéd és a Svájci Vöröskereszt felkérésére több száz diák közreműködésével közellátási feladatot irányítottam: élelmet, tüzelőt szállítottunk a kisgyermekes anyákat befogadó zárdák, otthonok számára.
Egy hétfői napon, 1945. január 22-én svéd védettségű hivatalomból elindultam másodmagammal a minisztériumba. Négynyelvű – magyar, német, francia, cirill betűs orosz – igazolványunk volt, amely igazolta közellátási tevékenységünket. Elszörnyűlködve láttuk a szétrombolt Keleti pályaudvart és az égő házat a Rákóczi úton. Senki sem segített.
A lángoló házzal szemben egy papírüzlet bejáratán nyakig lehúzott sapkájú, ápolatlan, nagy bajuszú szovjet katona lépett ki.
– Sztoj! – tartotta mellünknek davajgitárját.
– Dokument jeszt! – kaptuk elő cirill betűs orosz nyelvű igazolványunkat. Az őr átvette, s felülbírálva a hatósági papírt, széttépte az igazolványt, majd betuszkol az üzletbe.
Ott már annyi ember tartózkodott, hogy levegőt is alig lehetett kapni. Kiderült, hogy a környékbeli üzletekben is gyűjtik az embereket. A kitörés igen kockázatos. Este felé kitereltek bennünket az utcára, ahol már több csoport ácsorgott ötös sorokban. Az éjszakát a Felsőerdősor sarkán levő egyik nagy helyiségben töltjük.
Pirkadatkor kidavajoznak a fővárosból a néptelen utcákon Gödöllő felé. A cinkotai magaslatról visszapillantva láttuk, hogy több hasonló menetoszlop követ bennünket. A Szabadság című napilap 3. száma közölte, hogy a „dicsőséges Vörös Hadsereg” 60 000 hadifoglyot ejtett Pest felszabadítása alkalmából.
Kiss István – Budapest
HH 1993/10.
