Elhurcolt, megrokkant és vissza nem tért papok
Elhurcolt, megrokkant és vissza nem tért papok
A Szovjetunióba 1944 decemberében és 1945 januárjában tömegesen elhurcolt férfiak és nők között szép számban találunk papokat is. Közülük többen soha nem tértek vissza hazájukba.
Stumpf Mátyást, Tokaj plébánosát mint német nyelvűt 1945 elején szállították Szerencsre, majd Kálkápolnára. Innen a Szovjetunióba vitték, ahol bányai kényszermunkára kényszerítték. Szervezete, nem bírván a szokatlan megterhelést, felmondta a szolgálatot. Időpont: 1946. május 12.
Szerednyei (Szloboda) János, Tarcal község káplánja – híveivel együtt – önként csatlakozott az elhurcoltakhoz. Tizenhét napig tartó keserves utazás után került Sachta Vorosilovkára a 77144/1223. számú bányászlágerbe. Beosztották a 2. bányászszázadba. Panasz, zokszó sohasem hagyta el ajkát, munkáját nagy szorgalommal végezte.
Egy napon, úgy 1948 júliusában a csillét tartó láncok elszakadtak, a benne lévő emberek a mélybe zuhantak. János is köztük volt, koponyaalapi törést szenvedett, azonnal meghalt. A vorosilovkai fogolytemetőben alussza örök álmát.
Dr. Saly László győri kanonok súlyos betegen, rokkantan jött haza a Szovjetunióból, hátralévő életét karosszékben ülve, tolókocsiban élte le.
Horváth Sebestyén János bencés szerzetest 1944-ben behívták tábori lelkésznek. Ugyanebben az évben hadifogságba került, s mint hadifoglyot a Szovjetunióba szállították. Leromlott egészségi állapota miatt 1947-ben hazaengedték, de csak Máramarosszigetig jutott. Ott 1947. július 21-én a fogságban szerzett betegségébe belehalt.
Scherer Lőrincet, az ekkor még magyar–német nyelvű Cservenka lelkészét a partizánok az oroszoknak adták át, akik a Szovjetunióba hurcolták, ahol elhunyt. Halálának időpontja ismeretlen.
Belovich Ferenc szombathelyi segédlelkész a harci cselekmények után szeretteinek meglátogatására indult. További sorsáról hírek nem érkeztek. Feltételezhető, hogy megölték, vagy szerb, esetleg orosz lágerben halt meg.
A ferencesek közül négy, katonának behívott dolgozó testvér került hadifogságba, s ott fejezte be életét. Berkes József Szervác ünnepélyes fogadalmas testvér 1944-ben került szovjet hadifogságba, ahol 1945-ben elhunyt. Kovács István Bennó testvér ugyancsak 1945-ben távozott a földi létből egy orosz lágerben. Bali Flavián testvér a hadifogságból hazatérőben 1945. december 29-én a szatmárnémeti kórházban hunyt el. Stermeczky Árpád újonc testvért behívták katonának, és a frontra vitték. Szovjet fogságba került, ahol 1947 júliusában hunyta le szemét örökre.
Dr. Szántó Konrád – Budapest
HH 1996/1.
