4. fejezet: A súlypont áthelyezése
654. fejezet: A súlypont áthelyezése
Adolf Hitler kezdetben igen nagy várakozással tekintett a január 1-én este meginduló német ellentámadás elé. A heves harcok közepette lassan haladó német csapatokat a beérkező szovjet tartalékok január 6-ra azonban gyakorlatilag megállították.
Heinz Guderian vezérezredes január 5-8. között Magyarországon tartózkodott, hogy a magyar hadszíntérrel kapcsolatos további teendőket megbeszélje a Dél Hadseregcsoport főparancsnokával, Wöhler tábornokkal, illetve a Balck-seregcsoport parancsnokával és Gille SS-Obergruppenführerrel. A kialakult német vélemény szerint a támadás sikertelensége elsősorban annak tudható be, hogy a január 1-én este elért sikereket az éjszaka folyamán nem sikerült áttöréssé fejleszteni.1
1 Guderian 350. o.
A IV. SS-páncéloshadtest csapatait január 9-én egész nap heves szovjet támadások érték Bicske, Mány és Zsámbék körzetében. Bicskét és Zsámbékot a németek továbbra sem tudták elfoglalni. A megerősített 10. SS-páncélgránátos-ezred kivonása és átcsoportosítása az északi (bal-) szárnyra éppen ekkor kezdődött meg egy újabb támadás céljából.
Guderian vezérezredes aznap arról tájékoztatta a Dél Hadseregcsoportot, hogy a Führer ahelyett, hogy a rendkívül nehéz helyzetben lévő budapesti védők kitörésének ügyében végre döntött volna, egy újabb felmentési kísérlet ötletét mérlegeli, amelyet Székesfehérvár délnyugati körzetéből indítanának és a Velencei-tó déli partja mentén támadva hajtanának végre.2 Ezek alapján úgy tűnik, Hitler ekkor már nem hitt igazán a hegyvidéki terepen harcoló német csapatok jelentősebb sikerében.
2 HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 9. 1. 1945 (627. tekercs 7 212058. és 7 212059. felvétel).
66Pedig Budapest védői valóban haladéktalanul segítségre szorultak volna. Amint az a Budapestet védő IX. SS-hegyihadtest3 január 9-i napijelentéséből kiderül:
3 A hadtest parancsnoka, Karl Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführer und General der Waffen-SS und der Polizei a Budapestet védő német és magyar alakulatok legmagasabb parancsnoka is volt egyben.
„A keleti hídfőben tovább folytatódtak a súlyos védelmi harcok. További ellenséges támadások – újabban lángszórós harckocsik támogatásával – mély betöréseket eredményeztek a Keleti pályaudvar mindkét oldalán. A betöréseket nehéz utcai és épületharcokban sikerült elreteszelni. Az ellenséges és a saját veszteségek súlyosak. […]”4
4 HL KTB/HGr. Süd Tagesmeldungen vom 9. 1. 1945 (628. tekercs 7 212944. felvétel).
A harcászati helyzetnél is komorabb volt a német-magyar védők anyagi ellátottsága. A hadtestparancsnokság jelentése szerint az élelmiszer január 11-ig, a lovak takarmánya, a páncélosok és gépjárművek üzemanyaga január 10-ig, a géppuskalőszer, az aknavető-lőszer és a könnyű tábori tarackok lőszere január 9-ig, egyéb lőszerféleségek csupán január 11-ig álltak rendelkezésre. Aznapi adatok szerint a bekerített magyar fővárosban 3 880 sebesült volt, közöttük 1 400 fő fekvő sebesült.5
5 HL KTB/HGr. Süd Anlage zum Tagesmeldung vom 9. 1. 1945 (628. tekercs 7 212947. felvétel).
Este 18 óra 50 perckor Wöhler gyalogsági tábornok tájékoztatta Guderian vezérezredest a budapesti helyzetről. Ismét szóba került az egy nappal korábban felmerült „huszáros roham” ötlete, amelynek keretében Philipp alezredes harccsoportja a Duna partja mentén támadva próbálná áttörni a szovjet állásokat. A vállalkozás alapját a 96. gyaloghadosztály később valótlannak bizonyult jelentése képezte, miszerint a hadosztály csapatainak sikerült Esztergomtól északkeletre szétszórni a tervezett támadás útjában létesített szovjet reteszállást. A Philipp-harccsoport támadását Szentendre felé a német 711. gyaloghadosztály támogatta volna a Pilisben. A helyzettől függően itt vetnék be az 5. SS-páncéloshadosztály „Westland” ezredcsoportját is. A német tervek szerint amennyiben Hitler végre elfogadja a Dél Hadseregcsoport kérelmét a budapesti védők kitörésének engedélyezésére vonatkozóan, a fenti német erők sikere Szentendre térségében lehetővé tenné a kitört védők sebesültjeinek elszállítását és a IX. SS-hegyihadtest lőszerrel való ellátását.
Guderian közbevetette, hogy felmerült a IV. SS-páncéloshadtest kivonásának és a Breith-hadtestcsoporttal együtt a Velencei-tótól délre való bevetésének gondolata. Wöhler ezt meggondolás tárgyává tette, hiszen ez az 67újabb manőver jelentős késedelmet jelentett volna a kritikus helyzetben lévő budapesti védők számára. Guderian ezzel egyetértett, mivel a maga részéről is kérdésesnek tartotta, vajon kitartanak-e a védők olyan sokáig.6
6 HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 9. 1. 1945 (627. tekercs 7 212058-7 212064. felvétel).
A beszélgetés során Guderian még egy alkalommal felvetette a IV. SS-páncéloshadtest helyzetét és ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a Dél Hadseregcsoportnak fel kell készülnie arra is, hogy a Führer parancsot adhat a páncéloshadtest délre való átcsoportosítására a Breith-hadtestcsoporttal való újabb támadás céljából. A támadást lehetőség szerint a lehető legdélebbre kell megindítani, olyan terepen, ahol a szovjetek azt nem várják.
Wöhler erre megjegyezte, hogy ebben az esetben a IV. SS-páncéloshadtest helyére csapatokat kell vezényelni, különben az eddigi támadás minden eredménye veszendőbe megy. Guderian szerint meg kellett vizsgálni, hogy a német 3. lovasdandár és egy népi-tüzérhadtest alkalmas lehet-e erre a feladatra.7
7 HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 9. 1. 1945 (627. tekercs 7 212065. felvétel).
Mivel várható volt, hogy Hitler parancsa a IV. SS-páncéloshadtest átcsoportosítására hamarosan megérkezik, Wöhler 19 óra 50 perckor ismét felhívta Guderian vezérezredest. Az volt a célja, hogy elérje a német szárazföldi haderő főparancsnokságánál (OKH), hogy megvárják a Philipp-harccsoport és a „Westland” ezredcsoport tervezett támadásának esetleges eredményét, amely a Dél Hadseregcsoport parancsnoka szerint az egyetlen esélye volt annak, hogy Budapest védőin gyorsan segítsenek. Wöhler indítványozta, hogy indítsák meg Philipp alezredes harccsoportjának tervezett akcióját, s ha az nem jár sikerrel, hajtsák végre az SS-páncéloshadtest átcsoportosítását. Guderian ezzel egyetértett. Wöhler hozzátette, ha át is csoportosítják az SS-csapatokat, azok január 15-e előtt akkor sem lesznek alkalmasak támadásra. Guderian közbevetette, hogy ő is így gondolja.8
8 HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 9. 1. 1945 (627. tekercs 7 212068. felvétel).
Január 10-én Wöhler tábornok Balck tábornok harcálláspontjára utazott, ahol megbeszéléseket folytattak a kialakult helyzetről. Megállapodtak abban, hogy Budapest felmentésére továbbra is a Pilis-hegységen át kínálkozik a legnagyobb esély. A Budapest felé tartó német erők legrosszabb esetben megkönnyíthetik a védők kitörését. A IV. SS-páncéloshadtest déli, illetve a Breith-hadtestcsoport teljes arcvonalszakaszán csupán a szovjet csapatok további lekötésére és szétverésére van szükség, nehogy újabb szovjet erők csoportosuljanak az SS-páncéloshadtest északi és a budapesti védők nyugati szárnya közé. Véleményük szerint a Führer által felvetett átcsoportosítás 68és támadás nagyobb szovjet kötelékek elvágását, s így jelentősebb sikert ígért, mint a mostani akció. Azonban öt nap hadműveleti szünettel járt volna, amely esélyt adott a szovjeteknek tartalékok átcsoportosítására és a budapesti hídfők teljes felszámolására. Ezért a hadműveletet csak az IX. SS-hegyihadtest felmentése után tartották lehetségesnek.9
9 HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 10. 1. 1945 (627. tekercs 7 212077. felvétel).
A IV. SS-páncéloshadtest északi szárnyán küzdő német csapatok aznap csupán elenyésző területnyereséget értek el. A Philipp-harccsoport támadása elakadt. Egy 19 óra 30 perckor kezdeményezett telefonbeszélgetés során Guderian vezérezredes közölte a Dél Hadseregcsoport vezérkari főnökével, Helmuth von Grolman altábornaggyal, hogy ő ettől az akciótól már semmit sem remél, s a legjobb lenne az egészet abbahagyni és átcsoportosítani az erőket.10
10 HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 10. 1. 1945 (627. tekercs 7 212085. felvétel).
Január 11-én hajnali 02 óra 20 perckor Walter Wenck altábornagy, a német szárazföldi haderő vezérkara vezetési csoportjának főnöke Hitler főhadiszállásáról hívta fel Grolmant és arról tájékoztatta, hogy kétórányi küzdelem után sem sikerült kiharcolnia a Führer engedélyét a budapesti védők kitöréséhez. A IX. SS-hegyihadtesnek a magyar fővárosban kellett maradnia. Amennyiben a Balck-seregcsoport támadása nem jár átütő eredménynyel, az átcsoportosítást másnap meg is kell kezdeni. A kétségbeejtő anyagi helyzetben lévő SS-hegyihadtest ellátását tehervitorlázó repülőgépek bevetésével akarták javítani.11
11 HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 10. 1. 1945 (627. tekercs 7 212087. felvétel).
Noha január 11-én a német csapatok valóban értek el eredményeket a IV. SS-páncéloshadtest északi szárnyán, ezek Hitlert nem elégítették ki. Este 20 óra 10 perckor Guderian vezérezredes arról tájékoztatta Wöhlert, hogy a Führer minden előterjesztett meggondolást félretéve, félve egy elhúzódó eredménytelen hegyvidéki küzdelemtől, parancsot adott a déli megoldás végrehajtására, ezzel együtt az átcsoportosítás azonnali megkezdésére.12
12 HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 11. 1. 1945 (627. tekercs 7 212101. felvétel).
Nem sokkal ezt követően, 23 óra 40 perckor Gille SS-Obergruppenführer telefonon azt közölte Grolmannal, hogy csapatai elfoglalták Pilisszentkeresztet és a támadás folytatódik. Mivel egy rohamvállalkozásuk Körteles irányában eredménnyel járt, páncélosokat és gyalogságot helyezett készenlétbe, hogy a helységet még azon az éjszakán elfoglalhassák. Közben Gille táviratot kapott Heinrich Himmlertől, az SS birodalmi vezetőjétől, amelyben utasítást kapott, hogy a támadást minél gyorsabban folytassa.
69Grolman azonban tájékoztatta Gillét Hitler időközben befutott ellentétes döntéséről és tolmácsolta a hadseregcsoport sajnálkozását, miszerint a harcászati helyzet csupán a führeri döntés után három órával lett kedvezőbb. Von Grolman kérdésére válaszolva Gille jelentette, hogy csapatai Pilisszentkeresztre betörtek (tehát még nem foglalták el), de a szovjetek ellenállása gyenge. Lényegében csupán a terepviszonyok akadályozzák a továbbjutást. A IV. SS-páncéloshadtest parancsnoka remélte, hogy a felváltásra kijelölt 3. lovasdandár beérkezéséig erőivel tovább tud törni Budapest felé.13
13 HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 11. 1. 1945 (627. tekercs 7 212102-7 212103. felvétel).
Grolman Gille jelentését éjfélkor továbbította Wencknek, aki még mindig a Führer főhadiszállásán tartózkodott. Fél óra múlva megérkezett a válasz: az átcsoportosításra vonatkozó parancs érvényben marad. Miután erről Grolman értesítette a IV. SS-páncéloshadtest parancsnokát, Gille mindenképpen kapcsolatba akart lépni Himmlerrel.14
14 HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 11. 1. 1945 (627. tekercs 7 212102-7 212103. felvétel).
A Dél Hadseregcsoport az előző este telefonon elrendelt átcsoportosításról szóló OKH-parancsot január 12-én hajnali 03.00 órakor távirat formájában is megkapta. Hitler parancsa szerint a 3. lovasdandár által leváltott IV. SS-páncéloshadtest két SS-páncéloshadosztálya, a német 1. és 23. páncéloshadosztály, valamint a 4. lovasdandár erői – kiegészülve a beérkezőben lévő megerősítő páncélosalakulatokkal – az 1. páncéloshadosztály arcvonalszakaszáról súlyponttal a Velencei-tótól délre indítanának támadást.
Ezzel egy időben a IV. SS-páncéloshadtest részeinek támadását Pilisszentkereszt – Körteles körzetében le kellett állítani. Ebben a térségben a németek számára a továbbiakban problémát jelentett, hogy az SS-csapatok nélkül milyen erőkkel tudják az eddig elért területnyereséget a szovjet csapatokkal szemben megőrizni.15 Amennyiben erre a feladatra a 3. lovasdandár önmagában nem lenne elegendő erő, az átcsoportosítást elrendelő OKH-parancs kilátásba helyezte a 3. páncéloshadosztály itteni alkalmazását is.16
15 HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 12. 1. 1945 (627. tekercs 7 212113. felvétel).
16 HL KTB/HGr. Süd Ia Nr. 3/45 g. Kdos. Chefs. am 12. 1. 1945 (628. tekercs 7 212308. felvétel).
Az újabb hadművelet célja a Duna és a Vértes-hegység között lévő szovjet erők elvágása és a budapesti védőkkel való kapcsolat helyreállítása volt. A támadás lényeges eleme volt, hogy a német csapatok a lehető leggyorsabban elérjék a Duna vonalát, majd ezt követően a déli irány biztosítása mellett észak felé folytassák támadásukat.
A siker érdekében a németek maximálisan törekedtek a meglepetés jelentette előnyök kihasználására. A szovjetek megtévesztése céljából a hegyvidéki 70terepen is folytatni kellett a támadó harctevékenységet. Ezzel egyrészt elterelték a figyelmet az átcsoportosításról és szovjet tartalékokat kötöttek le, másrészt aktív tevékenységgel könnyebb volt megóvni az elért területnyereséget a németek számára oly fontos „folyosóban”, főként Pilisszentkereszt körzetében.
Az átcsoportosítás dél-észak irányú manővereit nappal, az észak-dél irányú mozgásokat éjjel kellett végrehajtani, hogy a szovjetekben az északi szárny erősítésének látszatát keltsék. A német csapatok a parancs szerint rádióforgalmazásukba továbbra is az SS-csapatokra utaló elemeket vegyítettek, mintha azok továbbra is ott tartózkodnának. A legteljesebb titoktartás érdekében csupán a legszűkebb kört informálták a tervezett támadásról. A harcászati meglepetés érdekében az átcsoportosított csapatok csak a legutolsó pillanatban foglalhatták el megindulási terepszakaszaikat. A Balck-seregcsoport ezzel együtt utasítást kapott az átcsoportosítás időtervének, a támadás végrehajtásának és a bevetendő erők csoportosításának kidolgozására is.17
17 HL KTB/HGr. Süd Ia Nr. 4/45 g. Kdos. Chefs. am 12. 1. 1945 (628. tekercs 7 212306. felvétel).
A támadás fedőneve – mivel az újabb változat nem teljesen egyezett meg a korábbi „Déli megoldással” – „Paula” helyett „Konrad 3” lett.
A Balck-seregcsoport még aznap kidolgozta a „Konrad 3” hadműveletben résztvevő alakulatok átcsoportosításával kapcsolatos tennivalók tervét.18 A csapatok mozgatását a következő ütemezés alapján tervezték végrehajtani:
18 HL KTB/HGr. Süd Armeegruppe Balck Ia Nr. 5/45 g. K. Chefs. am 12. 1. 1945 (628. tekercs 7 212324- 7 212325. felvétel).
– Január 12-éről 13-ára virradó éjjel: a IV. SS-páncéloshadtest csapatait leváltó 3. lovasdandár első egységeinek beérkezése (egyenlőre tüzérség, páncéltörő eszközök és nehézfegyverzet nélkül) Tata délnyugati körzetébe; az 5. SS-páncéloshadosztály megerősített 9. SS-páncélgránátos-ezredének menete Bajna – Tokod körzetéből a Duna déli partja mentén Nagyigmánd nyugati körzetébe, a megerősített 10. SS-páncélgránátos-ezred kivonása Esztergom délnyugati részére.
– Január 13-áról 14-ére virradó éjjel: az 5. SS-páncéloshadosztály többi alakulatának, illetve a 3. SS-páncéloshadosztály mintegy felének felváltása a 3. lovasdandár egységei által; a 3. SS-páncéloshadosztály egyes részei a 3. lovasdandár nehézfegyvereinek beérkezéséig korábbi 71állásaikban maradnak; a megerősített 9. SS-páncélgránátos-ezred beérkezése Veszprém északi részére, a megerősített 10. SS-páncélgránátosezred menete Nagyigmánd nyugati körzetébe.
– Január 14-éről 15-ére virradó éjjel: a 3. SS-páncéloshadosztály utolsó egységeinek leváltása; a 10. SS-páncélgránátos-ezred beérkezése Zirc térségébe, az 5. SS-páncéloshadosztály leváltott részeinek és a 3. SSpáncéloshadosztály első egységeinek menete Nagyigmád körzetébe.
– Január 15-éről 16-ára virradó éjjel: a 3. SS-páncéloshadosztály utolsó egységeinek menete Zirc felé; az 5. SS-páncéloshadosztály utolsó és a 3.SS-páncéloshadosztály első egységeinek beérkezése Veszprém és Zirc térségébe.
– Január 16-áról 17-ére virradó éjjel: a még menetelő utolsó alakulatok megérkezése Zirc körzetébe.
A csapatok mozgását az utak rossz állapota és az időjárás egyaránt jelentősen befolyásolta, s ez az időterv betarthatóságára is kihatott. Az IV. SS-páncéloshadtest páncélosainak zömét Komárom déli részéről Veszprémig vasúton szállították, de csupán napi két vonat indítására volt szabad kapacitás. Ezért a páncélosok egy részét „saját lábon” kellett átcsoportosítani, s ez a harcjárművek amúgy sem kifogástalan műszaki állapotának nem tett jót, a felhasznált jelentős üzemanyag-mennyiségről nem is beszélve.
Az SS-csapatok gyülekezési körletét Veszprém – Szentkirályszabadja – Hajmáskér – Olaszfalu – Csetény – Bakonyszentkirály – Borzavár – Lókút – Herend térségében jelölték ki.
A január 18-án reggelre tervezett támadásban részvevő német és magyar egységeket a kapott parancs feladatainak megfelelően a Balck-seregcsoport vezérkari főnöke, Heinz Gaedcke vezérőrnagy január 12-én a következőképpen csoportosította:
IV. SS-páncéloshadtest:
– az 5. SS-páncéloshadosztály,
– az 3. SS-páncéloshadosztály,
– a német 1. páncéloshadosztály az 509. nehézpáncélos-osztállyal és a 24/I. (Panther) páncélososztállyal,
– a 3. páncéloshadosztály az 1., 3. és 23. páncélos-felderítőosztályokkal,
– 72a 303. rohamtüzérdandár,
– a 403. népi-tüzérhadtest,
– a 17. népi-sorozatvető-dandár,
– az 1335. rohamlövegosztály,
– a 219. rohampáncélos-osztály.
III. páncéloshadtest:
– a 23. páncéloshadosztály,
– a 4. lovasdandár,
– a 351. lángszórós páncélosszázad,
– egy Taifun-század,
– a 19. népi-sorozatvető-dandár,
– az „Feldherrnhalle” nehézpáncélos-osztály,
– a magyar VIII. hadtest19 alakulatai.
19 A hadtest parancsnoka Dr. Hankovszky Gyula vezérőrnagy, vezérkari főnöke Szurmay Tibor vezérkari alezredes volt. A hadtestparancsnokságot a közvetlen harcvezetésből kikapcsolták.
I. lovashadtest:
– a 6. páncéloshadosztály,
– a 3. lovasdandár,
– a 96. gyaloghadosztály,
– a 711. gyaloghadosztály,
– az 52/II., 77/I. és 959/III. hadseregközvetlen tüzérosztályok,
– a magyar 106/III. tüzérosztály és a 151. sorozatvető-osztály.
Másnap, január 13-án Grolman altábornagy elkészítette a Dél Hadseregcsoport tervét a „Konrad 3” hadművelet végrehajtására.
Eszerint a IV. SS-páncéloshadtest az 1. páncéloshadosztály korábbi arcvonalszakaszáról támad, hogy mindenekelőtt hídfőket vegyen birtokba a Sárvíz-csatorna keleti partján. Az 5. SS-páncéloshadosztálynak Sárkeresztúr – Aba körzetében, a 3. SS-páncéloshadosztálynak Fövenypuszta mindkét oldalán, az 1. páncéloshadosztálynak pedig Székesfehérvártól délre kellett átkelni a csatornán. A támadó csapatok jobbszárnyának biztosítására az 1., 3. és 23. páncéloshadosztályok páncélos-felderítőosztályai birtokba veszik a Sió-csatorna és a Balaton közötti területet, valamint Simontornyát. Ezt követően a még kitartó szovjet ellenállási támpontok felszámolására gyalogsági támogatásként a 4. lovasdandár erőit az SS-páncéloshadosztályok támadási sávjában vetik be.
73Ezt megelőzően, egy nappal korábban – a szovjet hadvezetés megtévesztése céljából – a III. páncéloshadtest 3. és 23. páncéloshadosztálya összpontosított támadás keretében elfoglalja a Székesfehérvártól északra húzódó magaslatokat.
A IV. SS-páncéloshadtest támadását a Velencei-tó déli partja mentén északkeleti irányban folytatja. A két SS-páncéloshadosztály Ercsi és Ráckeresztúr felé, az 1. páncéloshadosztály pedig Baracska irányában nyomul előre. A terv a végső fázisáról, vagyis az utolsó szovjet állások áttöréséről és a bekerített saját erőkkel való kapcsolatfelvétel részleteiről azonban ez a változat sem tett említést.
A terv újabb gyalogsági erők bevetésével is számolt, amikor a németek von Rest altábornagy 44. „Hoch- und Deutschmeister” birodalmi gránátoshadosztályát a helyzettől függően a főirány támogatására vagy a Székesfehérvártól északra húzódó védővonal megerősítésére alkalmazták volna. A hadosztály Veszprém körzetébe harccsoportonként való beérkezésével január 17-től számoltak.
A támadás végrehajtására kijelölt erők hadrendjében a január 12-i Gaedcke-változathoz képest eltérést jelentett, hogy a 3. páncéloshadosztály a III. páncéloshadtest alárendeltségébe kerülne a IV. SS-páncéloshadtest sávjában alkalmazandó 4. lovasdandár helyett. A korábban már hadtest-alárendeltségbe beosztott 303. rohamtüzérdandárt és 19. népi-sorozatvető-dandárt egyenlőre megtartották hadseregközvetlen alakulatnak. Érdekes, hogy a 13-i Grolman-változatban a 4. lovasdandár egyik hadtest hadrendjében sem szerepel.20 Talán seregcsoport- vagy hadseregcsoport-szinten akartak dönteni bevetéséről.
20 HL KTB/HGr. Süd Ia Nr. 5/45 g. Kdos. Chefs. am 13. 1. 1945 (628. tekercs 7 212322 - 7 212323. felvétel).
Miután az I. lovashadtest törzse még aznap átvette a parancsnokságot a IV. SS-páncéloshadtest arcvonalszakaszán, kezdetét vehette az SS-csapatok rejtett átcsoportosítása.
