A 3. Ukrán Front 1945. január közepén
116A 3. Ukrán Front 1945. január közepén
A 3. Ukrán Front 1945 januárjában a keleti arcvonal legdélibb szovjet hadműveleti csoportosítása volt, s mint ilyen, tevékenysége különös jelentőséggel bírt a főirányban tevékenykedő szovjet frontokra nézve is.
A szovjet hadműveleti csoport parancsnoka a front 1943. október 26-i megalakulásától kezdve 1944. május 15-ig az a R. J. Malinovszkij hadseregtábornok volt, aki a magyarországi hadszíntéren már mint a Szovjetunió marsallja a 2. Ukrán Front hadműveleteit irányította.
1944. május 16-tól a háború végéig F. I. Tolbuhin hadseregtábornok, majd marsall vezette a front csapatait. A front haditanácsának tagjai137 A. Sz. Zseltov vezérezredes és V. M. Lajok vezérőrnagy voltak; a törzs főnökének teendőit 1944. október 29-től Sz. P. Ivanov vezérezredes látta el.138
137 A két kinevezett tag közül az egyik Sztálint képviselte, a másik az utánpótlásért volt felelős. Vö. Lexikon 146. o.
138 Mehner, Kurt – Staněk, Jaroslav: Armee unter dem Roten Stern. Die militärischen Kräfte der Union der Sozialistischen Sowjetrepubliken. (Osnabrück, 1999.; a továbbiakban: Armee unter dem Roten Stern) 136. o.
Tolbuhin 1894. június 16-án született Andronikiben. Az I. világháború végén törzskapitány volt. A polgárháborúban hadosztály-törzsfőnök, majd a 3. hadsereg törzsében osztályvezető. Ezt követően hadosztály-, hadtest-törzsfőnök, majd hadosztályparancsnok. 1938-tól a Kaukázusontúli Katonai Körzet törzsfőnöke. 1942. júliusig a Kaukázusontúli, a Kaukázusi és a Krími Front törzsfőnöke. Az 57. hadsereg parancsnokaként részt vett a sztálingrádi csatában. 1943. márciustól a Déli Front, októbertől 4. Ukrán Front parancsnoka volt. 1944 májusában került a 3. Ukrán Front élére. Részt vett a Donyec-medencében és a Krímben folyt hadműveletekben. A jaşi-kisinyovi csatában aratott győzelemért, amely elősegítette Románia átállását, Tolbuhin (1944. szeptember 12-től) és Malinovszkij (szeptember 10-től) marsallá léptek elő. 139
139 Armee unter dem Roten Stern 524. o. és Lexikon 446. o.
A 3. Ukrán Front harctevékenységét a Dnyepernél kezdte, majd részt vett a jobb parti ukrajnai, a nyikopol-krirovozsi és az ogyesszai hadműveletekben. A 2. Ukrán Fronttal együtt hajtotta végre a „jaşi-kisinyovi” hadműveletet, majd a bulgáriai bevonulás és a belgrádi hadművelet után, 1944. novemberében a Dunán átkelve kapcsolódott be a magyarországi hadműveletbe. A magyar hadszíntéren 1945-ben ez a front viselte a harcok fő súlyát.
A tárgyalt időszakban a front kötelékébe tartozott a 4. gárdahadsereg (1944. október 18-tól), a 26. hadsereg (1945. január 26-tól), a 46. hadsereg 117(1944. december 12-től), az 57. hadsereg, a bolgár 1. hadsereg, a szovjet 17. légihadsereg és a Dunai Flottilla (1944. november 9-től).
A front közvetlen alárendeltségében harcolt az 1. gárda-gépesítetthadtest (1944. november 29-től), 2. gárda-gépesítetthadtest (1944. december 12-től), a 18. harckocsihadtest (1944. november 4-től), 23. harckocsihadtest (1945. január 22-től) és az önálló 32. gárda-gépesítettdandár.140
140 Lexikon 457. o.
A 3. Ukrán Front mögött az utóbbi hetekben igen súlyos harcok álltak. A német Dél Hadseregcsoport adatai szerint a két ukrán front csapatai a Budapest körüli harcokban 1944. december 20. és 1945. január 15. között egyebek mellett az alábbi veszteséget szenvedték:141
141 HL KTB/HGR. Süd Kriegstagebuch vom 17. 1. 1945 (628. tekercs 7 212381. felvétel).
– körülbelül 22 ezer halott, 2 600 hadifogoly;
– 1 263 harckocsi és önjáró löveg;
– 7 felderítő páncélgépkocsi;
– 994 páncéltörő ágyú;
– 18 légvédelmi ágyú;
– 479 tüzérségi löveg;
– 179 aknavető;
– 945 géppuska;
– 731 páncéltörő puska;
– 308 géppisztoly;
– a német szárazföldi csapatok 45, a német és magyar pilóták 208 szovjet repülőgépet lőttek le;
– a német légierő további 126 páncélost és nyolc felderítő páncélgépkocsit, valamint hét löveget lőtt ki.
Noha ezek az adatok – a páncélosok vonatkozásában biztosan – kissé eltúlzottak, a veszteségek nagyságrendjét jól tükrözik.
