Légi események a hadiállapot beállta után

Teljes szövegű keresés

Légi események a hadiállapot beállta után
A budapesti döntés a légierő tervezett akciójára, délután négy óra körül születhetett meg, ugyanis Orosz Béla alezredes a 4/II. bombázóosztály parancsnoka háromnegyed ötkor kapott parancsot az osztály riadóztatására, és másnap hajnali bevetésre való előkészítésére.170 Ezzel egyidejűleg riasztották a Budaörsön álló 1. önálló távolfelderítő osztályt, hogy még aznap készítsenek légi felvételeket a másnapi akcióra kijelölt szovjet városokról. Ennek során egy He–70K típusú (más adat szerint 2–3) távolfelderítő gép felszállt, 17 és 19 óra között végrehajtotta a Szovjetunió feletti első bevetést. A rövid hatótávolsága miatt oda- és visszaúton benzinért le kellett szállnia az ungvári repülőtéren.171 A felderítés képeit még aznap kidolgozták, és a Légierők Parancsnokságáról a fényképeket este tíz órakor három futártiszt vitte gépkocsin Hajdúböszörmény repülőterére. A lezárt parancsot és a sokszorosított anyagot a bombázókötelék parancsnokának kezeihez kellett juttatniuk, aki a reggel öt óra előtti eligazításon osztotta ki a feladat végrehajtására induló repülőgépek navigátorainak.172
170 Vitéz nemes ditrói Orosz Béla rep. ezredes: A magyar légierők teljesítményei a Kárpátoktól a Dnyeperig. Zrínyi Csop. Budapest, 1942. 6. old.
171 Air International 1975/2. sz. 76–80., in 89–92. old. He–70 the Blitz, illetve Péterdi A. János visszaemlékezése MSZ. Oshawa, 1984.
172 Az Ünnep c. irodalmi lapban 1942-ben közölt elbeszélés, amely álnéven szerepeltet három repülőtisztet. Az út és helyszín leírása valójában 1941. június 26. éjszakája, a helyszín Hajdúböszörmény.
Az eddigi kutatásaink szerint a 4/3. és 4/4. bombázószázadok Ju–86K–2 típusú repülőgépei Hajdúböszörményből, a 3/5. bombázószázad Ca–135-ös gépei Debrecenből szálltak fel a bevetésre, a fedező 2/3. Ricsi vadászszázad CR–42-esekkel Bustyaházáról csatlakozott hozzájuk.
A magyar légierő akciói 1941. június 27-től a korlátozott hatótávolság miatt harcászati bevetések voltak. A repülőgépek július 7-ig magyar területről, majd miután fokozatosan áthelyezték a századokat a Kárpátok túloldalára, az ott lévő repülőterekről indultak feladat-végrehajtásra.
Június 26-án az esti gyorsvonattal Kassára indult a HM 35. (légoltalmi) osztályának két szakértő tisztje, Borsányi Julián hmtk. százados és Molnár Endre őrnagy. Mivel a várossal nem volt megfelelő összeköttetés, ezért megbízatásuk, csak a légoltalom helyzetének felderítésére (károkra, óvóhelyekre stb.) terjedt ki, amelyről Justhy tábornok, a légvédelmi hadtest parancsnoka azonnal tájékoztatást kért. Két nap múlva érkeztek vissza Budapestre az első összegzett adatokkal.173 Nyilvánvaló, hogy ezek a lépések a hadiállapot helyzetét már semmiben sem befolyásolhatták.
173 Lásd 168. sz. jegyzet.
A vezérkari főnök azonban további tájékoztatást is kívánt, s Werth Henrik gyalogsági tábornok június 27-én kézjegyével látta el a VKF. 1. osztály bizottság kiküldését javasló ügyiratát, amely teljesen független volt az előző kirendelésektől, és a helyszíni jelentések készítőitől. Ez a bizottság július első napjaiban volt Kassán, jelentésük azonban nem maradt fenn.174 Valószínű, hogy a parancsot végrehajtották, s a fellelhető adatokat összegezték, és az el is jutott szolgálati úton az illetékesekhez.
174 A Werth Henrik vezérezredes által aláírt akta fotokópiáját közli a forrás megnevezése nélkül: Pintér István–Szabó László: A hóhérok nyilatkoznak. Budapest, 1962.
Június 27-én Hosszúmezőről és Tiszaújlakról jelentették, hogy nem azonosított típusú repülőgépek géppuskával a vasútállomást lőtték.175
175 Légoltalmi Közlemények. 1941. IX. 1. (3. évf.) 17. sz. 278–279. old. és 1941. X. 1. (3. évf.) 19. sz. 309–310. old.
Június 28-án a magyar légtérban csak néhány szovjet felderítő repülőgép berepülését észlelték. Június 29-én Munkács és Csap környékén több kisebb szovjet kötelék jelent meg a légtérben. 11 óra 25 perckor hét bombázó repülőgépből álló raj (SzB–2?) Csap ellen kísérelt meg légitámadást, közülük hármat lelőttek a saját vadászok, közlik egy jelentésben.176 A csap–eszenyi vasútvonalat is ez a kötelék támadta.
176 HLT. Vkf. Napi helyzetjelentések. 1941. 43. fol.
Ez a jelentés azért érdekes, mert ekkor magyar vadásztevékenységről nem adtak ki semmiféle közlést, de a 2/4. vadászszázad volt bevetésen, és ez a M. Kir. Le. első 3 légi győzelme szovjet gépek ellen. A résztvevő pilótákat nem sikerült azonosítani.
Délután Nagybánya térségében tűnt fel egy szovjet repülőgép, amely lakatlan területre néhány bombát dobott, majd távozott.177
177 Lásd 175. sz. jegyzet.
Július 1-jén szovjet gépek berepültek Beszterce, Dés, Szamosújvár vonaláig, délben Nagybányán húszperces légiriadó volt. Bombázásról nem érkezett hír.178
178 Riadó, 1941. július 15. 230–233. old.
Július 8-án Szászrégen mellett egy szovjet repülőgép több ejtőernyőst dobott le, közülük hatot azonosítottak.179 Hárman tűzharcban elestek, hármat elfogtak. Az ejtőernyősöknek Brassó közelében kellett volna kiugraniuk. Hosszabb szünet után csak augusztus 18-án volt ismét berepülés. Komáromot 9 óra 15 perckor bombatámadás érte, bár a lakosság ezt alig vette észre. Egy szovjet távolfelderítő repülőgép észak felől berepülve a Dohánybeváltó környékére, nagy magasságból 10 db 10 kg-os repeszbombát dobott le, négy a Dunába, hat pedig üres területre esett (egy nem robbant). Két ember könnyebben megsebesült, egy dohányraktár megrongálódott. A nagy magasságban repülő gépet nem is észlelték. E napon több hasonló bombázást jelentettek, Kovásznát, Imecsfalvát, illetve Érsekújvárt, valamint a Szlovák Köztársaság területén Nyitrát és 78Trencsént érte támadás. Jelentős károk sehol sem keletkeztek.180 Kovászna határában a kötelékből (valószínűleg eltévedt) repülőgép két gyújtóbombát dobott le. Augusztus 18-án éjjel 02 órakor Imecsfalva határában egy repülőgép hét rombolóbombát dobott le lakatlan területre. Ezt követően, mivel az arcvonal gyors ütemben távolodott az ország határától, a támadások megszűntek. 1941-ben további szovjet berepülésekről nincsenek adatok.
179 Légoltalmi Közlemények. 1941. szeptember 1. 278–279. old.
180 Légoltalmi Közlemények. 1941. szeptember 1. (19. sz.). 309–310. old. és 1941. szeptember 15. (20. sz.) 330. old.
A hadműveletek megindulása után számos repülőgéppel történt repülőesemény. Elsősorban a Kárpátok feletti átrepülések követeltek sok áldozatot. A szerencsétlenségek oka a rossz időjárás, a magassági és vakrepülési kiképzési hiányok, valamint az elöregedett gépállomány volt. Német adatok szerint 1941–1944 között 26 magyar és német repülőgép veszett el a Kárpátok felett, villámcsapás, eljegesedés vagy egyéb ismeretlen ok miatt. Az 1941-es évben repülőesemény következtében elpusztult kilenc katonai repülőgépből négy a Kárpátok felett zuhant le, 25 halottból 12 a Kárpátokban (felett?) halt repülőhalált.
Az 1942-es esztendőben a frontok messze távolodtak az országhatártól. Az első esemény Magyarország légterében 1942. január 4-én délután történt. Egy szovjet szállító repülőgép a Kárpátok felett repülve hat ejtőernyőst dobott le. A nem azonosított típusú gép Glicsinből szállt fel, és a Borkanyuk-féle partizánosztagot szállította a bevetési körzetbe, de eltévedt, és a kidobás nem megfelelő helyen történt. Négy partizán Galíciában, német területen ért földet, közülük egy elesett, hármat a németek elfogtak. Körösmező közelében ketten értek földet. Egyikük, Kővágó Gyula röviddel azután a magyar határvadászokkal folytatott tűzharcban halt meg. Borkanyuk Eleket később elfogták, 1942. október 2-án Budapesten a VKF. Különbírósága által hozott ítélet alapján kivégezték.181
181 Harsányi János: Magyar szabadságharcosok a fasizmus ellen. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1969. 89. old.
A szovjet partizánbevetési repülések ezt követően hosszabb ideig szüneteltek, csak 1944. augusztus 8-án dobták le a Szőnyi-csoportot.
A két időpont között valószínűleg még egy akció zajlott le magyar terület felett. Egy 1943. november 23-án kelt jelentés 13 fős magyar (?) ejtőernyőscsoport ledobásáról szól a Horvát Köztársaságban, Tuzla környékén. Nem tisztázott, hogy angol vagy szovjet akció volt-e. Az ismert RAF-iratokból semmi nyoma nem található magyar személyek bevetésének a Balkánon.182 Viszont az is lehetséges, hogy brit személyekként vetették be őket, mint például Szenes Hannát.
182 Uo. 220. old.
A brit felderítőrepülések a Balkán és Közép-Európa felett 1942 nyarán kezdődtek, és Magyarországot is érintették. 1942. augusztus 24-én a svájci Belp repülőtéren egy brit Mosquito felderítő repülőgép végzett kényszerleszállást. Ez a DH–98 MK. VI. típusú öt fényképezőkamerával ellátott DK–310 számú, G–LY jelű gép Alexandriában szállt fel, előbb Rommel csapatait fényképezte az észak-afrikai partvidéken, majd északra fordult, s Olaszország felett repült hosszában, amikor a bal motor kihagyott, majd felmelegedés miatt leállt. A pilóta, Wooley hadnagy, kényszerleszállásra határozta el magát. Svájcban, az Alpok felett elfordult, és Belpben szállt le. A kétfőnyi legénységet – akik előzőleg a fedélzeti lokátort és a rádióbemérőt megrongálták – és a repülőgépet a svájci hatóságok internálták.183 A német titkosszolgálat már másnap tudomást szerzett az esetről. Ezek az események csak fokozták a német magassági vadászrepülőgépek fejlesztési munkálatait. Észak-Afrikában 1942–1943-ban a SAAF 60. Squadronja települt. Elsősorban e kötelék repülőgépei jöhettek szóba a felderítőutakra. 1942 nyarától sorozatos felderítőrepüléseket hajtottak végre a Balkán felett különböző irányokba, illetve Közép- és Kelet-Németország felett az Északi-tengerig, majd ott nyugatra fordulva, Dánia felett tértek vissza a Nagy-Britanniában lévő bázisaikra.
183 J. Piekalkiewicz: Schweiz 1939–45. Krieg in einen neutralen Land. Motorbuch Verlag, 1978.
Az észak-afrikai harctevékenység 1942 novemberétől nyugat felé tolódott, és a brit felderítő repülőgépek dolga egyszerűbbé vált, ugyanis Tobruk, Bengázi repülőterei hazánkhoz már jóval közelebb voltak. Az amerikai légierők is felhasználták felderítésre a Mosquito MK. VI. típusú gépeket. A kanadai B. MK. XX. változat átépítésével, F–8 jelzéssel a 8. AAF részére negyven repülőgépet szállítottak. 1944. április–1945. február 8. között három Squadron került e gépekkel felszerelve a 802. szd. Reconnaissance Group (Felderítő Csoport) állományába. Ezek a Wattonban állomásozó 653. B. Sg. a 25. Group 654. Sg.-ja és a 652. B. Sg., amelynek egy része B–17 G típussal repült.184
184 Aircraft of World War–II.; Bill, Gunston Octopus B. Ltd. London, 1980. 53–56. old. és Manfried Rauchensteiner: Der Luftangriff auf Wiener Neustadt am 13. august 1943. Ö. BV Wien, 1983. 37. old.
Az amerikai egységet viszonylag későn állították fel. Ezért nem valószínű, hogy Magyarország felett bevetették őket. Nincs megbízható adat arról, hogy 1943 augusztusában melyik egység végezte Ploeşti és Wiener Neustadt bombázása előtt és után a felderítést (ezek ugyanis feltehetően hazánk légterébe is berepültek).
A Mosquito PR. 34. (MK. II.) és PR. 36. (MK. XVI.) távolfelderítő változatán nem volt fegyver. A PR–34-es maximális sebessége elérte a 684 km/ h-t, 13 000 méter csúcsmagasságba emelkedhetett és 5633 kilométer távolságra repült. A 36-os típust a 660 km/h maximális sebesség, a 9150–10 970 méter csúcsmagasság és a 2990 kilométer hatótávolság jellemezte.185 Teljesítményük lehetővé tette, hogy elkerüljék a német, magyar, román stb. vadászrepülőgépeket és a légvédelem sem nyithatott hatásos tüzet rájuk.
185 Lásd 184. sz. jegyzet. Aircraft of. stb.
A magyar légvédelem már 1943 januárjától – mások szerint márciusától – tudott az átrepülésekről. A légvédelmi és légoltalmi figyelők észlelték nagy magasságban a kondenzcsíkokat, ugyanakkor a német lokátorok és a lehallgatóhálózat mérési eredményei 79is befutottak. A légvédelmi tüzérség mégsem lőtt rájuk, mert a rendszeresített 80 mm űrméretű, Bofors típusú légvédelmi lövegek ilyen nagy magasságra már nem tudtak hatékonyan tüzelni. Ezek a repülőgépek általában egyesével repültek be, így légiriadót sem rendeltek el. A korabeli magyar légoltalmi szóhasználat e berepüléseket mindössze „zavarórepülésnek” minősítette. Pedig felderítési eredményeik már a későbbi bombázások előkészítését is szolgálták.
Az amerikai hadászati bombázó légierő 1942. június 12-én hajtotta végre első légitámadását, országunk határai közelében. Egyiptomból felszállva, 13 db B–24-es Liberator típusú nehézbombázó Ploeşti olajfinomítóit bombázta (kevés eredménnyel). A légi háború közvetlen közelünkbe jutott, de az ország légvédelmi és légoltalmi vezetése mégsem fordított kellő figyelmet rá. Ezért a soron következő események úgy hatottak, mint derült égből a villámcsapás.
A szovjet légierő bombázótevékenysége Magyarországtól nem nagy távolságra, még 1941 nyarán megkezdődött, ekkor bombáztak néhány német várost. 1941. augusztus 8-án és 9-én a szovjet Balti Flotta 1. torpedóvető repülőezrede Berlint elsősorban politikai célzattal bombázta. Augusztusban összesen 81 bevetésben vettek részt. Ehhez kapcsolódott még ugyanabban a hónapban a 81. távolsági repülőhadosztály 12–15 db (TB–7-es/PE–8-as) bombázógépével. A balti térségből felszállva Berlint, Memelt és Königsberget támadták. A szovjet Baltikumban lévő repülőtereik elvesztése után hosszabb szünet következett, majd felújították bombatámadásaikat, hogy újból demonstrálják a háborút az ellenfél hátországában, és jelképesen ellensúlyozzák a Sztálingrádra nehezedő nyomást. 1942 júniusában a szovjet távolbombázó légierő éjjeli vállalkozásokat kezdett Németország, Románia és Magyarország nagyobb városai ellen. Ennek keretében a rendelkezésre álló kevés Pe–8-as nehéz- és a DB–3F, illetve Il–4-es közepes távolsági bombázógépet vetették be az ADD (Aviacija–Dalnyevo Dejtsztija) állományából.
1942. június 19–26. között négy támadást intéztek Königsberg, majd július 1–19. között egyet-egyet Libava, Memel és Tilsit városok ellen. A második fázis keretében augusztus 19.–szeptember 14. között bombázták Berlint, valamint a németek szövetségeseinek fővárosai közül Budapestet és Bukarestet.186 A szovjet szakirodalom ezekről az eseményekről az alábbi főbb adatokat közli. Augusztus 27-én, 30-án és szeptember 10-én összesen 212 bevetéssel támadták Berlint, 51 tonna bombát dobtak le. (Ez gépenként mindössze 240 kg terhet jelentett.) Szeptember 5-ére és 10-re virradó éjjel kétszer bombázták Budapestet, 14-ére virradóra pedig Bukarestet. A közbeeső időben egy-egy támadás érte Galacot és Ploeştit, illetve Treptowot, Stettint, Tilsitet, Fürstenwaldot, Königsberget és Varsót, valamint három támadás Danzigot.187
186 Air International; 1980/8.76–83. old. Pe–8; Last of a Generation.
187 A második világháború története. 5. kötet. 401–402. old. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1978.
Az összes támadást éjszakai bombázók hajtották végre. Zömmel Il–4 típusú repülőgépeket vetettek be, néhány Pe–8-as (TB–7-es) támogatásával. A bombázást 6500–7000 méterről, néha magasabbról végezték, hogy a légvédelmi tűz hatását csökkentsék. Mivel a bevetések kiindulóbázisai a Moszkva melletti Ramenszkoje és Monyinó, illetve a Sztálingrád közelében a kalacsi körzet egy repülőtere voltak. Légvonalban jelentős távolságot, 2000–2600 kilométert kellett megtenniük. Ezért maximális benzinfeltöltés mellett a bombaterhet minimálisra csökkentették. Az említett Bukarest elleni 1942. szeptember 14-i bombatámadás során néhány repülőgépről 12 db FAB–100-as; 10 db ZAB–100-as és két BRAB–2-es bombát dobtak le.188
188 Usakov. Sz. F.: V Intereszah Vszeh Frontov. Voenizdat, Moszkva, 1982. 57–78. old., illetve Voleslaw Gaczkowski: Daleki rajd WMON. Warso, 1972.
Magyarországot először 1942. szeptember 4-én érte bombatámadás. Este a Felső-Tisza-völgy lakói több helyen motorzúgást hallottak. Néhány katonának feltűnt, hogy nem a megszokott magyar, illetve német repülőgépek hangját hallják. A légvédelem azonban nem reagált a jelzésekre. Budapestet éjjel fél tizenkettőkor (pontosabban Kispestet, amely akkor nem volt a főváros része) érte a légitámadás, Budán 23 óra 35 perckor robbantak az első bombák. A légiriadót csak az első robbanásokra rendelték el. A légvédelmi figyelő- és jelentőszolgálat a háború első nagyobb próbatételénél teljes csődöt mondott, nem jelentette idejében az északkelet felőli berepülést. A főváros – jellemző az addigi nyugalomra – teljesen ki volt világítva. A háború elején bevezetett elsötétítést is feloldották időközben, így a támadó gépek könnyen navigálhattak.
A bombázók szakaszosan, 5–10 perces időközökben, egyesével értek a főváros fölé, s az első repülőgép néhány ejtőernyős világítóbombát dobott le, majd a többi nagy magasságból néhány bombát. Kispesten a találatok a Jókai, a Zrínyi és a Kossuth utca kis házait, a szegénynegyedet érték. Több bomba lakatlan területre esett. Összesen 12 bombarobbanást számoltak össze. A bombavetés iránya Ferihegy–Soroksár összekötő vonal mentén volt, de a bombák rendszertelenül hullottak le. A később beérkező második és harmadik hullám között 30 perc telt el. Budára 17 bombát dobtak. Négy a Városmajorban robbant, és súlyosan megrongálta a templomot. A többi a Rózsadomb oldalába csapódott, egészen az Áfonya utcáig, ahol romba döntötte Zilahy Lajos író bérbe adott villáját (itt hárman vesztették életüket).
A légoltalom azonnal megkezdte a kárfelszámolást. A bombázás mérlege 11 halott (valamennyit azonosították) és mintegy 61 sebesült (21 súlyos), (mind olyanok, akik nem mentek óvóhelyre). Összesen 10 db ejtőernyős világítóbombát találtak, s 82megállapították, hogy másfél kilós elektrontermit gyújtóbombát (néhány db), 50 kilogrammos FAB–50 és 100 kilogrammos FAB–100-as rombolóbombákat alkalmaztak. Néhány kombinált gyújtóbombában másfél kilós résztöltetek voltak. A légoltalom véleménye szerint csak a városmajori Ördögárokra és a Zilahy-villára esett 250 kilogrammos bomba, de az is lehetséges, hogy a helyi talajviszonyok miatt alakult ki nagyméretű kráter.189 Két bomba nem robbant, ezeket később hatástalanították.
189 Légoltalmi Közlemények. 1942/10. sz. Riadó, 1942. szeptember 17. sz. 276–284. old. Riadó, 1942. október 1. sz. 290–291. old.

801942. IX. 4–5-i szovjet bombázás kárterülete

811942. IX. 9–10-i szovjet bombázás Budapesten és környékén
A három hullámban érkező repülőgépek egy-egy hulláma legfeljebb 6–8 gépből állt. A források csupán utalnak arra, hogy néhány Pe–8-as DB–3-as gép támadhatott.190 A bombázás célpontja nehezen azonosítható, ugyanis a bombázott területeken semmiféle fontosabb objektum nem volt. A légiriadó 107 percig tartott, szeptember 5-én 01 óra 22 perckor fújták le.
190 Lásd 188. sz. jegyzet.
A bombatámadást követően az azonnal elrendelt elsötétítés, szigorított honi légvédelmi készültség, légoltalmi készültség stb. már szeptember 5-én életbe lépett, és a második támadásnál ez már éreztette is a hatását.
1942. szeptember 9-én éjfél előtt érte a második légitámadás Budapestet. Ezúttal a repülőgépek az északi határon át repültek be az ország légterébe öt hullámban. Az ország és a főváros elsötétítése teljes volt. A fővárosban a légiriadót időben, 20 óra 15 perckor rendelték el, miután a szlovák területen lévő légvédelmi figyelőegységek és az északi határ mentén lévő figyelőőrsök egymás után jelezték a berepülést. A bombázás 15 perc múlva, kb. 20 óra 30 perckor kezdődött. A támadó gépek második hulláma (összesen 9 gép) egyenként – különböző magasságban repülve – 22 órától 01 óráig mintegy 20 perces időközben érkeztek a főváros fölé, és bombáikat a főváros déli részén rendszertelenül dobták le, majd déli irányból keletre fordulva, Szolnok felett távoztak. 01 óra 53 perckor a bombázók elhagyták az ország légterét. Berepülést jelentettek még a Bükk és Vértes hegység, Zala és Somogy megyék déli része, illetve Szolnok környéke felett. Az itt észlelt repülőgépek egy része valószínűleg azonos volt a fővárost támadó gépekkel. A másik, kb. tíz repülőgépből álló DB–3-as bombázókötelék északról repült be Veszprém–Ajka–Pápa térség légterébe. Pápa felett kétszer is megjelentek, de a teljes elsötétítés miatt bombázásra nem került sor. Végül a szovjet bombázók a Bakonyban észlelt fénypontokra (?) dobták bombáikat. Többek között a Farkasgyepű körüli erdős hegyekre is hullottak belőlük. Az ország területén a gyújtóbombák összesen hét helyen okoztak tüzet.191 A bombák nagy része üres területre, kertbe, gyümölcsösbe csapódott. A légiriadót 01 óra 45 perckor fújták le.
191 Veress D. Csaba: Veszprém megye és a szövetséges hatalmak stratégiai légitámadásai a második világháborúban. Veszprém, 1980. Veszprém megyei múzeumok közleményei. 176. old.
Ez a bombázás kevesebb áldozatot követelt, ugyanis az első támadást követő intézkedések hatására a lakosság fegyelmezetten levonult az óvóhelyekre. A légvédelmi tüzérség a támadó gépekre fergeteges tüzet zúdított. Ebben a feltűnő aktivitásban nagy szerepet játszottak az előző napi jelentős átszervezések, azonban a nagy magasságban repülő gépeket nem találták el. A lakosság vesztesége öt polgári halott és 18 súlyosabb sebesült volt.192
192 Pesti Hírlap 1942. szeptember 6. és szeptember 10., IX. 11. szám, szeptember 12. és 17. sz.
A támadások következményeként a légvédelmet azonnal átszervezték, megerősítették és állandó készenlétet rendeltek el. A légoltalmi szervezeteket megszilárdították, és újból lendületet vett az óvóhelyek építése. Ennek köszönhetően 1944 nyarán – legalábbis a fővárosban – már viszonylag jól kiépített óvóhelyrendszer állt a lakosság rendelkezésére. A felelősségre vonás sem maradt el. A kormányzó felmentette dálnokfalvi Bartha Károly vezérezredes honvédelmi minisztert a hadseregben észlelt problémák – elsősorban a légvédelem felkészületlensége – miatt. 1942. szeptember 24-én a nyugállományban lévő nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredest nevezték ki honvédelmi miniszterré.193 Az új miniszter hamarosan Németországba utazott, és fegyvereket kért a légvédelem megerősítésére. A kért fegyverek és felszerelések egy részét késobb a németek le is szállították. A légierőknél felgyorsult az 5/1. sz. éjszakai vadászrepülő-század felállítása és kiképzése. Ennek az alegységnek az állományába ekkor még csak gyakorló-, harci bevetésre nem alkalmas, három, rádiós CR–42-es vadászgép, három Ar–96A, három Fw–58C és két Ju–86-os repülőgép tartozott. Keksz Edgár ezredes, a távolfelderítő osztály parancsnoka, az első világháborús repülőismeretségét felhasználva, elérte Göring német birodalmi marsallnál, hogy a Luftwaffe hat használt Me–110G2 rombolót adjon át éjszakai vadászbevetésre. Ezek közül három 1943 tavaszán, három pedig késő ősszel érkezett meg az 5/1. századhoz. Ezek a repülőgépek lokátorral nem voltak felszerelve, rádiós rávezetéssel derült éjszakán, illetve fényszóró-megvilágítás melletti bevetésekre azonban megfeleltek.
193 N. Nagy Vilmos: Végzetes esztendők 1938–1945. 77–79. old. Körmendy, Budapest, 1946.
A második bombázásról közvetett adatok is állnak rendelkezésre. A szeptember 10-én visszarepülő gépek közül az összesített jelentés szerint négyet a német éjszakai vadászok lelőttek, egy pedig benzinhiány miatt, német ellenőrzés alatt álló ukrajnai területen, kényszerleszállást hajtott végre. Személyzetét elfogták. A tőlük szerzett adatokat Tomor László százados 1943 januárjában az Országos Tiszti Kaszinóban tartott előadásán ismertette.194
194 Magyar Katonai Szemle. 1943/2. sz. Tomor László: Nagy távolságra végrehajtott éjjeli bombatámadások és az éjjeli vadászvédelem. 329–346. old.
Eszerint a kényszerleszállt gép DB–3F típusú volt, az utat Budapestig 4 óra 50 perc alatt tette meg, 300 km/h utazósebességgel, 1450 km távolságot repülve. A város felett 40 percig tartózkodott, ami 200 km-nek felel meg, az összútvonal 3100 km lett volna. A bevetés 9-én tíz órakor kezdődött, amikor is az ezred 12 gépének személyzetével ismertették a 83feladatot a pontos cél meghatározása nélkül. Ramenszkoja és Monyino repülőteréről a 12 gép 12 óra 30 percre átrepült Kalinyin kiindulási repülőterére. Ekkorra már itt volt a két másik bombázóezred tíz-tíz gépe is. Összesen tehát 32 gép állt készen a támadásra. Délután öt óráig ebéd és pihenés következett, öt és hat óra között a feladatot másodszor is megbeszélték. Ekkor kapták meg a célt, amely a Budapest délkeleti szegélyén lévő ipartelepek körzete volt.
A 32 repülőgép kétpercenként követve, egyenként indult 19 óra 30 perctől 20 óráig (az elfogott legénységű gép 19 óra 35 perckor szállt fel). Minden gépnek el kellett repülnie Andreapol felett, majd innen légvonalban Budapestre. A gép 5000–6000 méter magasságban repülve, a hátszél miatt 0 óra 30 perckor érte el Budapestet, útközben Varsó, Breslau és Budapest rádióadójára mérték be magukat. A város elsötétítése nem volt teljes, könnyű légvédelmi tüzet észleltek 5500 méterig. Negyven perc múlva, a bombák ledobása után indultak vissza. Az éjszakai vadászok elől 7000 méterre emelkedtek fel. Az erős oldalszél miatt hajnali öt órakor már erősen eltértek délkelet felé. A kapcsolat a moszkvai, klini és ramenszkojei rádióállomással megszakadt. Az eltévedt repülőgép Brjanszk közelében benzinhiány miatt leszállt egy tarlóra, ahol a legénységét rövid tűzharc után elfogták.195
195 Uo.
A leírás műszaki és repülési szempontból teljesen reális – bár német iratai nem állnak rendelkezésre –, elfogadható. Ugyanez a forrás közli, hogy mindkét támadásban több bombázóezred vett részt. Néhány Pe–8-as (TB–7) és nagyobbrészt DB–3F-es géppel. Első ízben 40, másodszor 32 repülőgépet említenek. A légvédelmi figyelőszolgálat először 30–40 gépet, másodszorra kevesebbet jelentett, tehát ez is megegyezik a német adattal. A viszonylag nagyobb számú repülőgép megmagyarázná a vidéki térségek feletti berepüléseket is, amelyeket Budapesttől nyugatra és délre jelentettek. Ezek a repülőgépek eltévesztették a fővárost, és bombáikat mezőkre – illetve a hegyekbe – dobták le. A bombák száma szerint 8-9 gépnél több nem hajtott végre célzott bombázást a főváros ellen.
A szeptemberi támadást majdnem egy évig tartó csend követte. Ennek következményeként a honvédelmi miniszter többször megváltoztatta a honi légvédelmi, légoltalmi készenlét intézkedéseit, mindenekelőtt az elsötétítést. Hol szigorított, hol enyhített a követelményeken. A változtatások oka az volt, hogy sem szovjet, sem angol–amerikai kötelékek nem támadták az országot, és a már említett brit felderítőrepüléseket leszámítva, szövetséges repülőgépek nem repültek be az ország légterébe.
Az 1942. évi meglepetésszerű légitámadások hatására felgyorsított ütemben folyt az óvóhelyek építése és a légoltalmi szervezetek, egységek kiképzése. A közel egyéves nyugalom azonban vihar előtti csendnek bizonyult.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT