Június 30-a
Június 30-a
Ezen napon a kora reggeli órákban a 15. AAF 450 db bombázója és 150 vadászgépe készülődött bevetésre.
A támadás eredeti tervében a sziléziai olajipari célpontok bombázása szerepelt. Hajnalban az időjárás-felderítő repülőgépek megfelelőnek találták az időjárást, s a kötelékek a terv szerint a reggeli órákban elindultak. Jugoszlávia felett még 4/10 felhőzet volt, de a Balaton északi partja felett már zárt, réteges felhőzetbe kerültek. Az 5. Wing hat Bomber Groupjához Nagybajom felett csatlakoztak a kísérővadászok, akik azonban Veszprém felett visszafordulásra kényszerültek, mert a bombázók eltűntek a felhőben. Ekkor kaptak parancsot a visszarepülésre. A bevetési parancs késői visszavonása megbontotta a harcrendet, a bombázók kisebb-nagyobb kötelékei bolyongtak a Dunántúl felett, többnyire vadászvédelem nélkül, mivel a vadászok ezalatt a felhőrétegeket le- és fölfelé is többször áttörve, többnyire eredmény nélkül keresték a bombázókat, és segélyt kérő gépeket. Néhány kötelék Bécs és Budapest másodlagos célpontjai felé indult. Az 55. Wing Tihanytól északra fordult vissza, kötelékeit már a Balaton felett szétbontakoztatta. A felhőzet miatt laza kötelékben repülő bombázókat visszafordulás közben, a legkritikusabb helyzetben érte egy vadásztámadás. Ezt a véletlen helyzetet, a visszafordulás és a vadásztámadás egybeesését a magyar légvédelmi parancsnokság tévesen úgy értékelte, hogy a bombázók a vadászok támadása miatt fordultak vissza. A századokra, rajokra bontakozott alkalmi célpontokat kereső kisebb amerikai kötelékek a felhő alá ereszkedtek, így a légvédelmi tüzérségnek és a vadászoknak könnyű célpontjai lettek.
A 325. FG 35 db Mustangja a zárt felhők felett repült északi irányba és a sziléziai Blechammer felett körözve várta a bombázókat, majd visszaindultak anélkül, hogy a bevetés folyamán egyetlen saját vagy ellenséges repülőgépet láttak volna. Ugyanez történt a 82. FG Lightningjeivel, feladatuk a visszatérő bombázók oltalmazása lett volna. Ezért 20 percig köröztek várva a bombázókat Léva légterében. Rádió-összeköttetést sem sikerült velük létrehozni, ezért hazai irányba fordultak. Repülőgépeket ők sem láttak. Visszarepülés közben Budapest fölé tévedtek, és a vastag felhőtakarón keresztül erős légvédelmi tüzérségi tüzet kaptak, de egyetlen gépük sem sérült meg.562
562 Simpson, HRC.: 325th, 332nd Fighter Group Mission Report, 30 June. 1944.
A bombázókötelékek a vastag felhőtakaró és a teljes irányításí csőd miatt minden elképzelés nélkül a legközelebbi látható célra – általában vasútállomásokra – dobták le bombaterheiket.
A bombázók felbukkanásakor Veszprémből a 101. vadászosztály 22 magyar vadászgépe szállt fel. Komárom légterében csatlakoztak egy Me–110-es és Me–109-esekből álló német kötelékhez, és előbb Győr irányába repültek a Bécs felé tartó bombázók elé. Amikor a bombázók visszafordultak, a „Szikla” vadászirányító központ a Budapest fölé érkezett kötelékekre irányította a 41 rombolót és vadászgépet. Budapest fölé azonban késve érkeztek, már nem találtak ellenséges repülőgépeket. Ekkor az északi irányba repülő amerikai vadászok ellen ismét Komárom fölé rendelték a magyar–német kötelékeket.
Részlet a 101. vadászosztály parancsnokának 1944. június 30-i bevetési jelentéséből.563
563 Heppes Aladár (USA) gyűjteményéből.
„Kötelékparancsnok: Heppes Aladár őrnagy
Bevetett gépek száma: 22 Me–109G
Indulás ideje: 8 óra 16 perc, Veszprém
Leszállás ideje: 10 óra 35 perc – 10 óra 45 perc,
Veszprém, Tapolca, Börgönd.
Magasság: 8000–9000 méter.
A bevetés rövid leírása: Az osztály zárt kötelékben Komárom felett 8000 méteren 8 óra 45 perckor csatlakozott egy német Me–110-es kötelékhez. (14 db Me–110-es és 5 db Me–109-es). A felhőkben a második század és harmadik század egy-egy raja elvált. A német köteléket Komárom Budapest–Budapest FQ. és FQ. Tapolca útvonalon 8000–9000 méter magasságban 76végig biztosítottam. Tapolca fölött a német kötelék áttört a felhőn és szétszóródott (felhő 8000–4000 méterig), ugyanez történt saját kötelékemmel. Tapolca fölött egyes gépek Liberatorokat támadtak. Gyülekezést Tihany felett 4000 méterre parancsoltam. Gyülekezés közben leszállási parancsot kaptam 10 óra 11-kor.
Az ellenséges kötelék száma és ereje: Több Liberator és 30–40 Lightning.
Ellenséges géptípusok, melyekkel légi harc volt: Több Liberator
Tapolcánál, 30–40 Lightning kb. Székesfehérvár felhő felett.
Az ellenség megpillantásának időpontja: 9 óra 55 – 9 óra 30.
Kötelékből teljesen kilőtt gépek száma, neme: 1 db Liberator (Fábián őrmester); 1 db Liberator (Bejczy főhadnagy)
Lelőtt egyes gépek száma: 1 Liberator (Huszár zászlós) 1 Lightning (Bejczy főhadnagy)
Hősi halált halt: Zsíros Gyula zászlós
Gépveszteség:
|
60–100% 3 db
|
20–60% –
|
Időjárás: 4000–8000 méter között változó réteges felhőzet. Jegesedés. Igen rossz látás.”
A június 30-i események pontos látleletet adnak a német és magyar vadászirányítás krónikusan visszatérő jellegzetes betegségéről, a gyakori „téves helyzetértékelés” miatti kapkodásról. Sem a 8. JD-nek – illetve Bécs környéki harcálláspontjának –, sem az irányítása alatt álló magyar Szikla Központ néven ismert magyar légvédelmi harcálláspontnak, 1944. folyamán nem állt rendelkezésére elegendő német és magyar vadászrepülőgép a nappali amerikai támadások visszaverésére. Ezért esetenként megkísérelték a kevés rendelkezésre álló repülőgépet úgy manővereztetni, hogy legalább egy irányban hozzanak létre erőegyensúlyt az amerikaiakkal. Gyakran előfordult azonban, hogy a megközelítés időszakában tévesen ítélték meg a támadás várható célját, és ezért a támadókötelékre való „rávezetés” helyett „elirányították” a vadászgépeket. A bombázás kezdetekor többnyire már észlelték a hibát és megpróbáltak helyesbíteni. A vadászok visszairányításával a bombázott város védelmére azonban többnyire elkéstek és a célterület fölé ekkor érő német és magyar vadászok legjobb esetben is csak egyes lemaradt amerikai bombázókra, vadászokra találtak a kötelékek helyett.
Képzeljük magunkat 1944. június 30-án a vadászirányítók helyébe. A felderítőlokátorok segítségével megállapították, majd folyamatosan jelentették, hogy nagyobb erejű amerikai kötelékek átrepülték az Adriát, Crna Gorát, Bosznia-Hercegovinát, Horvátországot, hazánk déli határait, és mire a központhoz az újabb jelentés eljut, már a Balaton nyugati szegélye fölött repültek. E pozícióból egyaránt lehetett támadni Wiener Neustadtot, Nieder-Österreichet, Bécset, Pozsonyt, Sziléziát, Győrt, Almásfüzitőt, Pétet, Budapestet. Vajon melyik lesz a cél? Mert az amerikai felderítőgépek – többek között hadműveleti álcázás, illetve meteorológiai felderítés miatt is – aznap reggel a legtöbb említett város vagy terület fölé berepültek. Ráadásul a felhőzet mindent elfed. A légvédelmi figyelőőrsök nem látnak semmit. A majdnem kétezer repülőgépmotor zúgása mennydörgésszerű hangorkánná olvad össze, így a fülelőkészülékek is csak a helyzetet tudják regisztrálni. „Riasszuk a legközelebbi bécsi német és a veszprémi magyar (101-esek) vadászokat, és vigyük középre, Komárom–Győr térségébe.” Ez tűnik a legkézenfekvőbbnek.
A magyar és német kötelékek még találkoztak Komárom fölött, majd hatalmas felhőrétegbe kerülve mindent elvesztettek szem elől. A Dunántúlról hol innen, hol onnan jött jelentés légi harcról, bombázásról, lelövésről, saját veszteségről, majd a lokátorok jelzései alapján jelentik, hogy az amerikaiak visszafordultak! Győzelem!!! Győzelem??? Nem!!! Ezt csak a magyarok és németek hitték. A valóság az, hogy az amerikai kötelékek a mindent eltakaró felhők miatt parancsot kaptak a támaszpontokra való visszatérésre. Hát valahogy így zajlott le az a majdnem három óra 1944. június 30-án délelőtt.
A támadás során a sziléziai olajkutak és -feldolgozók helyett az amerikai bombákból a főváros környéki repülőtereknek, Csepelnek, Rákospalotának, Veszprém városszélének és a dél-dunántúli vasúti pályaudvaroknak, vasútállomásoknak, Kaposvárnak, Dombóvárnak, Balatonboglárnak és Pécsnek is kijutott. Az új-dombóvári pályaudvarra vetett bombaszőnyeg a célt jelentősen eltévesztve a városra zúdult és súlyos károkat okozott. Az állomáshoz tartozó talpfatelep leégett.
A magyar sajtó így fogalmazta meg a nap krónikáját: „Június 30-án kora délelőtti órákban több száz ellenséges gépből álló kötelék repült be a déli határunkon az ország légterébe. A támadó gépek két hulláma a Balaton felett gyülekezett, és Nagy-Budapest ellen támadást hajtott végre. Az ellenséges gépek harmadik hullámát a saját és szövetséges vadászgépek még a dunántúli légtérben szétszórták, és visszatérésre kényszerítették. Az ellenség a bombáit az elhárítótűz következtében Nagy-Budapest különböző területeire szórta, nagyobb részét lakatlan területre.
A vidéki városok közül Kaposvár jelentett bombatámadást.
A támadó gépek visszarepülésének ideje alatt délről ellenséges felvevő vadászkötelékek érkeztek az északi határaink felé, ahonnan eredmény nélkül tértek vissza, mert a felvenni szándékolt ellenséges kötelékek csak később léptek be északi határainkon, és így az utóbbiak saját tüzérségünk és vadászok zavarása közben vadászkíséret nélkül repülték át légterünket.”564
564 Új Magyarság, 1944. július 1.
Ugyanezek az amerikai kötelékek a megközelítés, majd visszarepülés során a zágrábi repülőteret, Osztopán és Split vasúti célpontjait, Brod közúti hídját és Banja Luka repülőterét bombázták.565 Azt, hogy Osztopán helyett mit is bombáztak az amerikaiak, nem sikerült kideríteni. A tény az, hogy ezt jelentették, de a valóságban aznap a városkát nem érte amerikai bombatámadás.
565 Carter–Mueller: I. m. 386. old.
77Az 1944. VI. 30. országos kárhelyek
Az 1944. VII. 2-i országos kárhelyek
781944. június 16-án Ostffyasszonyfánál lezuhant B–24H bombázógép, a 459. BG. állományából, gyári száma (4)12957
791944. nyarán Csepel-sziget felett lelőtt brit Bristol Blenheim repülőgép roncsa (a pontos dátumot nem sikerült azonosítani) (NTF)
1944. június (?) Bp. Ferencvárosi pályaudvar támadása közben egy B–17-es gép orrát légvédelmi találat érte. A gép a lezuhanás előtti pillanatban látható. 5 fő a személyzetből kiugrott, 5 meghalt (USAAF)
80Hatástalanított amerikai repülőbombák a lágymányosi telepen, 1944. nyarán. Balról jobbra: 56.7 kg-os repeszbomba; 113,4 kg-os, 136 kg-os, 227,4 kg-os, 453,4 kg-os és 906,2 kg-os rombolóbombák (NTF)
906,8 kg-os amerikai rombolóbomba a lágymányosi telepen, 1944. nyarán. A Csepeli Vámmentes kikötőben emelték ki a földből, nem robbant fel, csak széthasadt (NTF)
81Lágymányoson tárolt, hatástalanított amerikai 454 kg-os rombolóbomba, mellette a légierők műszaki törzsőrmestere áll (NTF)
1944 nyarán a piliscsabai táborban összegyűjtött amerikai bombák, elől egy 1800 kg-os amerikai légiakna, hátul 227 kg-os bombák (NTF)
821944 őszén a lágymányosi rétre gyűjtött amerikai bombák. A méretük érzékelésére a légierő egy műszaki tiszthelyettese áll előttük. Balról jobbra: 56,7 kg-os repesz, 113,4 kg, 136 kg, 227,4 kg, 453,4 kg és 906,8 kg-os romboló- és késleltetett gyújtású időzítős bombák (NTF)
Az 1944. április 13-i bombázás során ledobott (fel nem robbant) 227 kg-os amerikai bomba Budapest déli részén, egy tűzoltó áll mellette (NTF)
831944. június 26-án a Horthy Miklós híd pesti hídfője mellett talált 227 kg-os bomba, hatástalanításáig őrség vigyáz rá (HMF)
Egy hatástalanítás fázisai: egy 453 kg-os bomba a laza talajba mélyen befúródott, a keresőosztag ásta ki (KV)
84A tűzszerész előbb a fenék-, majd az orrgyújtót kicsavarja. (KV) Majd a leszerelt bombát kötélen kivontatják (KV)
1944. június 14-én, Budapest bombázása után ég a XIII. kerület és az újlipótvárosi tömbök (HMF)
851944. június 16. Pozsony bombázása után a kikötőben levő olajtartályok, vagy az Apolló finomító ég (NTF)
1944. június 30., a tököli repülőtér bombázás után a Dunai Rt. szerelőcsarnokával – USAAF-felvétel (M. Sz. – 1981. Oshawa)
86A tököli repülőtéren az 1944. június 30-i bombázás után összegyűjtött, fel nem robbant 9 kg-os és 56,7 kg-os amerikai repeszbombák (NTF)
1944. június 27-i bombázás alkalmával lelőtt B–17 bombázógép motorja Pesterzsébetre zuhant, a Wekerle telepen a Nagykőrösi úton (az eredeti negatív sérült volt) (NTF)
87Egy B–17 bombázógép roncsai Csepelen, 1944 nyarán (a pontos dátum nem azonosítható)
Karnay Ernő hadnagy
|
B–24
|
Szigliget
|
Huszár András zászlós
|
B–24
|
Nemesvita
|
Fábián István őrmester
|
B–24
|
Veszprémpinkóc (Veszprémgalsa)
|
Jelentett, de nem igazolt légi győzelmek:
Bejczy József főhadnagy
|
B–24 –
|
Bejczy József főhadnagy
|
P–38 –
|
Kovács Pál őrmester
|
P–38 –
|
Légi harcban hősi halált halt:
Zsiros Gyula zászlós
Alakulat
|
Típus
|
A farokfelületen feltüntetett gyártási szám
|
A veszteség valós vagy feltételezett helye
| |
55. Wing
|
460. BG
|
B–24G
|
42 78258
|
Magyarország
|
B–24H
|
42 51160
|
Magyarország
| ||
B–24H
|
41 28988
|
Magyarország
| ||
B–24H
|
41 29291
|
Magyarország
| ||
465. BG
|
B–24H
|
41 28736
|
Jugoszlávia
| |
B–24H
|
41 28915
|
Ausztria
| ||
306. FW
|
52. FG
|
P–51D
|
44 13487
|
Csehszlovákia
|
Egy hónapos szünet után, július elejétől folytatódott a Duna aknásítása. Az áprilisi, májusi bevetések eredményeként Giurgiu és Pozsony között a hajóforgalom csaknem teljesen megbénult. Június közepéig 39 hajó süllyedt el, és 42 rongálódott meg aknarobbanások következtében. A vontatóhajók, az uszályok dunai kikötőkben, a Száván, a Bega-csatornáknál Titel és Ečka (Écska) között vesztegeltek.
A brit 205. Group a háború folyamán a legnagyobb aknarakást július 2-re virradó éjszaka hajtotta végre, 16 db Liberator és 53 db Wellington 192 aknát telepített a Dunába, Bogyiszló, Dunavecse, Ercsi, Visegrád, Szob, Tát folyamszakaszokon.568 Az aknarakó repülőgépek egy része alig száz méter magasságban repült át a főváros felett, hogy a Dunára rárepülve Budapest közelében is aknákat dobjanak le.
568 Mint a 209. sz. jegyzet, III. k. 225–227. old.
A RAF e légi tevékenységéről félrevezető – vagy a magyar légvédelem állapotát tanúsító – tájékoztatás jelent meg a napi sajtóban: „Július 1-jén az éjjeli órákban kevés ellenséges gép kihasználva a holdfényes, világos éjszakát, rendkívüli magasságban repülve, Budapest légterébe észrevétlenül behatolt. Ezt követően további 30 gép repült be a Dunántúl és Nagy-Budapest légterébe. Saját és szövetséges vadászok, valamint a légvédelmi tüzérség az ellenséges köteléket szétszórták és visszafordulásra kényszerítették. A berepülés zavaró jellegű volt.”569
569 Új Magyarság, 1944. július 4.
Az alacsonyan szálló brit repülőgépekre csak légvédelmi gépágyúkkal tudtak tüzelni, és semmilyen kárt nem okoztak bennük. A magyar vadászrepülőket éjszaka nem alkalmazták, miután nem voltak éjjeli bevetésre felkészítve. Éjjeli támadásnál csak a német éjszakai vadászok jöhettek számításba, de ebben az esetben a kis magasság miatt ők is csak korlátozott lehetőségekkel. Tehát sem „szétszórásra”, sem „visszafordításra”, sem pedig a magyar vadászgépek bevetésére nem kerülhetett sor.
A következő éjszaka a brit repülőgépek újabb 60 aknát telepítettek a Duna magyarországi szakaszába.
