A Királytigris
A Királytigris
A német szárazföldi hadsereg Fegyverügyi Hivatala (Heereswaffenamt) 1942 őszén kérte fel a Henschel és Porsche cégeket egy 88 mm-es, L/71 kaliberhosszúságú löveggel felszerelt, tökéletesített nehézharckocsi megtervezésére.17
Hahn 61. o.
A cél egy olyan harcjármű kifejlesztése volt, mely ötvözi magában a Tiger E minden erényét, de annak a páncéltörő gránátok ideális (90°-os) becsapódását elősegítő merőleges páncéllemezei helyett a Pz.V Panther – eredetileg a T-34-ről mintázott – döntött páncélzatát kapja. Az új jármű hivatalos elnevezése 1943. június 2-tól Panzerkampfwagen Tiger >8,8 cm< (Sd. Kfz. 182) Ausf. B lett.18
Jentz, Tom - Doyle, Hilary: Kingtiger Heavy Tank 1942-1945. (London, 1993; a továbbiakban: Kingtiger) 16. o., Agte 17. o., valamint Spielberger, Walter J.: Der Panzerkampfwagen Tiger und seine Abarten. (Stuttgart, 1984, 2. Auflage)133. o.
A terveket a Henschel cégnél dolgozták ki, de a munkába bekapcsolódott dr. Ferdinand Porsche professzor is. A sorozatgyártás nagyrészt a Krupp, a Skoda, a Wegman és a Henschel cégeknél folyt 1944 januárjától.
A megnövelt páncélzat egyúttal növelte az össztömeget is, s mivel a Tiger B-hez nem sikerült az eddig alkalmazott erőforrásoknál nagyobb teljesítményű motort készíteni, romlott a mozgékonyságot leginkább jellemző fajlagos teljesítmény is. 19
Lippai Péter: Az Sd. Kfz. 182 Königstiger (Panzer VI. B) harckocsi. (In: Haditechnika 1996/3. szám, a továbbiakban: Lippai) 44. o.
A Tiger B első 50 példányát a korábban elkészült ún. Porsche-toronyokkal készítették, melyeket eredetileg a Porsche-féle korai Tigerek-hez konstruáltak, de azok teknőit (alvázait) a Ferdinand és 14Elefant típusnevű nehéz páncélvadászokhoz használták fel. Az így feleslegessé válóPorsche-tornyok ugyan ballisztikai szempontból jobbak voltak a később bevezetett ún. Henschel- (Krupp- vagy széria-) tornyokhoz képest, de előállításuk bonyolultabb és költségesebb volt.
A német harckocsik egyik leghasznosabb tulajdonságát – a személyzet öt tagjának négy búvónyílása volt – ennél a harckocsinál is meghagyták, ezért a kezelők túlélési esélyei az ellenség harckocsizóiénál jobbak voltak.
A Tiger B új harckocsiágyút is kapott, a Krupp cég által előállított KwK L/71 88 mm-es löveg egy-, majd kétrészes csőszerkezetű változatát. A fegyver teljesítménye olyan nagy volt, hogy a lövéskor az ágyú bekötései fellazulhattak, e mellett jelentős kopás jellemezte és pontatlanabb is volt, mint a Tiger E L/56-os lövege.20
Lippai 46. o.
Kezdetben a Tiger B-t is egy antimagnetikus réteggel (az ún. zimmerittel) látták el a mágneses tapadóaknák és a páncéltörő lövedékek ellen, azonban a parafalisztből, vízüvegből, kevés cementből és speciális ragasztóanyagból álló bevonatról kiderült, hogy kevés védelmet nyújt és még az égést is táplálja. Ezért 1944 szeptember közepétől már nem igen alkalmazták.21
Kingtiger 20. o.
A hatalmas, 69 800 kg harci tömeg és a 10 286 × 3 755 × 3 090 mm-es méretek számos nehezen megoldható problémát is felvetettek. A hidak nagy része ezt a terhelést nem bírta el és a vasúti szállításhoz is különleges ún. Ssyms-vasúti pőrekocsikat kellett alkalmazni.22 Berakodás előtt a 800 mm széles lánctalpakat a 660 mm széles „rakodó” lánctalpakra kellett lecserélni, valamint a harckocsitest oldalsó páncélvédelmét növelő„kötényeket” is le kellett szerelni.
Uo.
A Tiger B lazább talajon könnyen megsüllyedt, mozgásképtelenné vált. Mivel a műszaki mentő eszközök szinte állandóan hiányoztak és a mentésre az 1944 folyamán állandósuló visszavonulások és ellenlökések jellemezte harchelyzetekben ritkán volt mód,23 a típus veszteségei nagyrészt „önmegsemmisítés” (felrobbantás, szétlövés) miatt következtek be. Ennek ellenére egy 1945. március 15-i helyzetjelentés szerint a frontokon harcoló csapatoknál lévő Tigerek 59 százaléka még bevethetőállapotban volt, ez közel megegyezik a Pz.IV esetében megállapított 62 százalékkal 15és sokkal kedvezőbb a Pz.V Panther 48 százalékos értékénél.24
Lippai 47. o.
Kingtiger 36. o.
A Tiger B normál (akkori magyar terminológia szerint csatár) változatából 1943 októbere és 1945 márciusa között 488 darab-ot gyártottak, a parancsnoki változatból (Panzerbefehlswagen Tiger >Sd. Kfz. 267 und 268< Ausf. B) 25 példány készült átépítéssel,25 FuG 5 és FuG 7, illetve FuG 8 típusú rádiók beépítésével a 86 darab-ról 63 darab-ra csökkentett lőszerkészlet rovására.
Lippai 48. o.
A Henschel cég létesítményeit ért súlyos bombatámadások 1944 szeptembere és 1945 márciusa között legkevesebb 657 Tiger B legyártását akadályozták meg, mivel a jelzett időben a tervezett 940 darabból csak 283 épült meg.26
Kingtiger 17. o.
Az eredeti célkitűzést tekintve – miszerint a Pz.V Panthert jellemző védettség – tűzerő– mozgékonyság erényhármas a Tiger B esetében tovább javuljon – az új típus nem felelt meg a várakozásoknak, viszont a nehézharckocsik számára kijelölt feladatokat (az ellenség páncélelhárító fegyvereinek és harckocsijainak leküzdése, megerődített állások elleni harc, a könnyebb harckocsik támogatása) sikeresen hajtotta végre.
A típus esetében a hivatalos megnevezésen túl használatos volt még a széles körben elterjedt Tiger II, Pz.VI/II, illetve a Pz.VI B és a Königstiger (Királytigris) jelölés is. Ez utóbbi keletkezéséről megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint a nevet Normandiában a szövetségesek adták a harckocsinak s tőlük vették át maguk a németek is,27 más vélemény szerint amikor Fromme százados a Henschel cégnél meglátta a Tiger B-t, grandiózus méreteitől elképedve így szólt: „Ez nem is Tigris, ez... ez egy Királytigris”.28 Írásban így először 1945 január elején, az Albert Speer-féle fegyverzetügyi és haditermelési minisztérium havi termelési beszámolójában említik.29
Lippai 48. o.
Agte 283. o.
Kingtiger 16. o.
Néhány szakíró elhibázottnak tartja, hogy a Tiger B-ket zászlóalj nagyságú egységekbe szervezték, s mivel viszonylag keveset gyártottak a típusból, nem vethették be őket mindenhol, ahol azt a harci helyzet megkövetelte. Többen ezért szerencsésebbnek tartották volna, ha páncélosezredenként egy nehézpáncélos-századot 16rendszeresítenek, s a meghibásodott, vagy elakadt nehézharckocsikat „így a mozgékonyabb, könnyebb és műszakilag fejlettebb Pantherek eredményesen védelmezhették volna”.30 Ilyen szervezés mellett több helyen is jelen lehettek volna, ahol mint az ellenlökések, ellentámadások ékei vehettek volna részt a harcokban.
Lippai 48. o.
Mindez akkor lett volna teljességgel indokolt, ha a nehézpáncélos-osztályokat zárt egységben, önálló arcvonalszakaszokon alkalmazták volna, de erre néhány igen ritka, ideális helyzettől eltekintve nem került sor. Ezzel szemben a Tiger B-ket legtöbbször páncélos- vagy páncélgránátos seregtestek megerősítéseként vetették be, s ekkor azok páncéloscsoportjába, illetve páncélozott harccsoportjába nyertek beosztást, ahol Pz.IV és Pz.V Panther harckocsikkal közösen oldották meg harcfeladataikat. Ilyenkor a Tiger B-k inkább századonként – sőt néha szakaszonként – tagolódtak bele ezekbe a páncélos csoportosításokba. Néhányszor ugyan az osztályok bevethető harcjárműveiből ún. Tiger-harccsoportokat alakítottak ki, de ezek a rendszeresített 42-45 darab Tiger B nehézharckocsinak csupán töredékét fogták össze.
A magam részéről az osztály-szervezetnél sokkal hátrányosabbnak tartom, hogy a nehézpáncélos-osztályok mindenkori elöljáró parancsnokságainak egy része – a kedvezőtlen hadi helyzettől kényszerítve – sokszor a terepviszonyokra való tekintet nélkül küldte bevetésre a Tigereket (például Magyarországon a dunántúli harcokban). Szintén nem a szervezetből adódott a vontatóeszközök, speciális vasúti pőrekocsik és a pótalkatrészek szinte állandó hiánya; e hiányosságok közvetve a típus veszteségeinek jelentős részét okozták. Nem kevésbéérintette hátrányosan a nehézharckocsi-egységeket a rapszodikus, sokszor elégtelen gyalogsági támogatás okozta probléma, amely szintén nem csupán a szervezeti keretekből fakadt. Összességében megállapítható, hogy a nehézharckocsik osztály-szervezete a páncéloshadviselésről alkotott német elképzelésekkel – a szétaprózás nélküli koncentrált alkalmazással – ellentétben gyakorlatilag csupán katonai-adminisztratív, illetve logisztikai egységet jelentett. Még akkor is, ha maguk a Tiger B-ket kezelő katonák és parancsnokaik a nehézharckocsik együttes alkalmazását – harcászati és személyes okokból egyaránt – oly annyira szerették volna biztosítottnak látni.
