2.2.Harcok Nagyvárad környékén (1944. szeptember 20–1944. október 5.)
2.2.Harcok Nagyvárad környékén
(1944. szeptember 20–1944. október 5.)
(1944. szeptember 20–1944. október 5.)
Az Arad környéki harcokkal egy időben Nagyvárad déli-délkeleti előterében is romlott a magyar VII. hadtest helyzete. A hadtest két seregtestét, a 4. tábori póthadosztályt és a 12. tartalékhadosztályt szovjet csapatokkal megerősített román erők támadták. A térségbe a szovjet 33. lövészhadtest érkezett be.
A VII. hadtest két hadosztályát 18-án erős szárnytámadás érte, majd saját repülőgépek bombázták őket tévedésből.225 Emiatt a 4. tábori póthadosztály másnap átment védelembe, de a 12. tartalékhadosztály német források szerint még 19-én is folytatta előretörését Belényestől 15 kilométerre délkeletre.226
Tömöry 1. o.
Tagesberichte 50. o.
68Szeptember 20-án a hadtest alakulatait a szovjet csapatok támadása helyenként már a Déli-Kárpátok hágóinak kijáratáig vetette vissza.227
Tagesberichte 53. o.
Egy nappal később, 21-én a román 3. hegyihadosztály és a szovjet 337. lövészhadosztály részei a magyar csapatokkal szemben tovább nyomultak előre északnyugati irányban. A 12. tartalékhadosztály két ezred-csoportját Belényes körzetéből a IV. és VII. hadtest között keletkezett rés lezárására nyugati irányban vetették be.228
Tagesberichte 55. o.
A VII. hadtest parancsnokának, Vörös Géza altábornagynak az volt az elképzelése, hogy a sok helyen szabályosan visszaözönlő alakulatokat a Fekete-Körös völgye mentén megállítja, és ott védelembe rendeli. A 4. tábori póthadosztály különösen demoralizált kötelékeinek rendezésével a hadtest parancsnoka a hadosztály gyalogsági parancsnokaként Tömöry Jenő vezérkari ezredest bízta meg, akit a Honvéd Vezérkar eredetileg a 12. tartalékhadosztály új parancsnokául a magyar 1. hadseregtől nemrég indított útba.
Szeptember 23-án a 4. tábori póthadosztály a Fekete-Körös mentén próbált védelemhez csoportosulni. Vonalain ellenséges tevékenységnek nyoma sem volt. A 12. tartalékhadosztály erői még mindig Belényes környékén vívtak súlyos harcokat a túlerőben lévő román–szovjet csapatokkal. A hadtestparancsnok 20 órakor a 4. tábori póthadosztály 18/I. tábori pótzászlóalját a 12. tartalékhadosztály jobbszárnyának biztosítására Körösmartra vezényelte. Három órával később Vörös altábornagy utasítást adott egy támadó csoportosítás létrehozására, amelynek másnap, 24-én keleti irányban ellenlökést végrehajtva tehermentesíteni kellett a 12. tartalékhadosztályt. A csoportosítás a 8. tábori pótezredből, a 12. tartalékhadosztály részeiből (48. gyalogezred) és a VIII. gépvontatású tábori tüzérosztályból állt. Parancsnoki Tömöry vezérkari ezredes lett.
Szeptember 24-én a meglehetősen kétes harcértékű alakulatokból álló támadó csoportosítás 15 óráig elfoglalta megindulási állásait Pusztahollód északnyugati részén. A 18/I. tábori pótzászlóalj 10 óra 30 perckor birtokba vette az innen délnyugatra fekvő Gyanta községet is. A 12. tartalékhadosztály jobbszárny-csapatai (a 38. és 48. gyalogezredek részei) azonban 15 óra körül Pusztahollódtól keletre néhány (valószínűleg román) járőr felbukkanása miatt elhagyták állásaikat, és pánikszerű menekülésük magával rántotta a 8. tábori pótezredet is.229
Tömöry 5–9. o
A visszaözönlő csapatokat egyelőre nem lehetett megállítani. A 4. tábori póthadosztály roncsai 25-én Mezőbikácsig vonultak vissza, a 12. tartalékhadosztály szétszórt maradványai pedig 26-án pánikszerűen özönlöttek Nagyváradon keresztül nyugat felé. Tömöry Jenő vezérkari ezredes, aki nagy energiával próbált a menekülőkből 69kisebb-nagyobb kötelékeket – legalább átmenetileg – védelembe parancsolni, 25-én Biharkeresztesen találta meg a VII. hadtest parancsnokát. Feljegyzései szerint Vörös Géza és törzse igen lehangolt állapotban volt. Az altábornagy tájékoztatása szerint:
„A 12. hadosztály a teljes szétzüllés állapotában. Az ellenség már Püspökfürdő alatt van (Nagyváradtól délkeletre nyolc–kilenc kilométer). A 4. póthadosztály is visszavonult, és ami megmaradt belőle, az itt van a városka környékén. Semmi saját csapatot sehol megállítani nem lehet! Harcolni már senki sem hajlandó. Reggelre azt hiszem, már nem lesz arcvonal.”230
Tömöry 10. o.
Nagyvárad védelmének jelentőségével a Honvéd Vezérkar főnöke is teljesen tisztában volt. A „12. tartalékhadosztálynál bekövetkezett eseményekre való tekintettel” Vörös János vezérezredes szeptember 25-ére virradóra intézkedett Nagyvárad védelmének megerősítésére. Ennek keretében a Pápán állomásozó 1. ejtőernyős-pótzászlóaljat (két tiszt, 152 fő legénység, 18 golyószóró, három gránátvető, két nehézpuska, és jelentős mennyiségű géppisztoly231) 25-én a 102/1. szállítórepülő-századdal Nagyváradra szállíttatta, és a VII. hadtest alárendeltségébe utalta. Az 53. határvadász-zászlóaljat Sajószentpéterről 30 autóbusszal, valamint tehergépkocsikkal csoportosították át Nagyváradra. A 12. tartalékhadosztály felbomlását „minden eszközzel, egészen a végsőkig menő eréllyel, az összes parancsnokok személyének legmesszebb menő latba vetésével, kíméletlen erőszakkal feltétlenül meg kell akadályozni”. A beérkező erősítésekkel együtt a magyar csapatoknak Nagyváradot Vörös vezérezredes parancsa alapján „az utolsó emberig” tartani kellett.232
Vö. Huszár János: Honvéd ejtőernyősök Pápán 1939–1945. (Pápa, 1993; a továbbiakban: Huszár) 118. o. Az alakulatban a forrás szerint rendfokozat nélküli honvéd nem is volt.
HL VKF 883./Főv. hdm.–44. IX. 25.
A német Gruppe Siebenbürgen parancsnoksága 25-én 18 óra 10 perckor arról értesítette a Dél Hadseregcsoportot, hogy Nagyváradon pánik uralkodik. Mivel a körzetben német alakulatok nem voltak, de a szovjet–román csapatok előrenyomulását a város felé meg kellett akadályozni, a hadseregcsoport 18 óra 35 perckor elrendelte, hogy a Kolozsvárnál gyülekező német 23. páncéloshadosztály egy megerősített páncélgránátos-zászlóalját energikus vezetés alatt indítsák útba Nagyváradra.233
HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 25. 9. 1944 (625. tekercs 7 208865. felvétel).
Tömöry Jenő vezérkari ezredes szeptember 26-án 10 óra körül Váradszőllős és Váradszentmárton között találta meg a 12. tartalékhadosztály parancsnokát, Németh Béla vezérőrnagyot, akit a Honvéd Vezérkartól kapott parancs szerint beosztásában fel kellett váltania. 70A vezérőrnagy Vághó alezredes 2. gépkocsizó lövészzászlóaljának oszlopával vonult éppen vissza Nagyvárad felé. Tömöry és Németh úgy döntött, hogy a visszaözönlő magyar csapatokat tisztek és tábori csendőrök segítségével Váradszőllős–Nagyürögd vonalában feltartóztatják, és védelemhez rendezik őket. A csapatok megállításával Vághó alezredest bízták meg, akinek zászlóaljával Váradles déli részén kellett volna védelmi állásokat felvennie.
Ezután Tömöry és Németh Nagyváradra hajtott, ahol kisebb magyar és német kötelékek már tűzharcot vívtak a városba kelet felől beszivárgó kis létszámú ellenséggel. Az volt az elképzelésük, hogy a város déli szélén futó Pecze patak vonalában szerveznek védelmet, a Nagyvárad keleti felébe beszivárgó ellenséges csoportokat pedig kivetik. Németh vezérőrnagy vállalta a védelem irányítását a város déli részén, Tömöry pedig a keleti rész megtisztítását. Ehhez azonban egyelőre hiányoztak a csapatok, mert a visszavonuló csapattöredékek csak addig álltak meg és próbáltak védelemre berendezkedni, amíg az őket feltartóztató tisztek a helyszínen tartózkodtak.
Kissé javult a helyzet, amikor a VII. hadtest parancsa alapján Tömörynél jelentkezett az 53. határvadász-zászlóalj (Bartos őrnagy). A zászlóalj három puskás- és egy géppuskás-századból, valamint egy aknavető- és egy kerékpáros-szakaszból állt. Ugyancsak ekkor érkezett be Nagyváradra a 10. honvéd rohamtüzérosztály 3. ütegének három Zrínyi II rohamtarackja is Mikéte Dénes főhadnagy, ütegparancsnok vezetésével. Tömöry vezérkari ezredes a rohamtarackokkal megerősített határvadász-zászlóaljat Nagyvárad keleti felének megtisztítására, majd – további parancsig – annak védelmére utasította. A zászlóalj ellenlökése azonban csak a város keleti felében lévő vasútállomásig jutott, amit már nem tudott visszafoglalni.
A Pecze patak mentén időközben gyenge védelmi vonal volt kialakulóban, a visszavonulás üteme pedig jelentősen lelassult. Tömöry a déli órákban a patak hídjánál találkozott a 48. gyalogezred parancsnokával, Morvay Károly ezredessel, és a 12. tartalékhadosztály gyalogsági parancsnokával, Mikófalvy ezredessel. Tömöry a 48. gyalogezred parancsnokát arra utasította, hogy másfél zászlóaljnyi erejével legkésőbb másnap váltsa le az 53. határvadász-zászlóaljat, és rendezkedjen be védelemre Nagyvárad keleti részén a patak és a Sebes-Körös között. Mikófaly ezredesnek a 36. és 38. gyalogezredek összerendezett maradványaival a patak és a Nagyürögdre vezető műút között kellett kiépítenie a védelmet. A 12. tartalékhadosztály jobbszárnyát a 12. lovasszázad biztosította a Pecze patak és a Nagyvárad–Nagyszalonta vasútvonal kereszteződésénél. Időközben az is kiderült, hogy a 2. gépkocsizó lövészzászlóalj nem teljesítette a parancsot, és hátrébb vonult. A 4. tábori póthadosztály ugyancsak erre visszavonuló 7118/I. tábori pótzászlóalját Tömöry a Pecze patak hídjának biztosítására rendelte. Napközben a vezérkari ezredes többször arra lett figyelmes, hogy Nagyvárad házaiból és padlásairól orvlövészek adnak le lövéseket, de megfelelő erő hiányában nem tudott ellenük intézkedni.
A Nagyváradnál kialakult igen feszült helyzet miatt a Dél Hadseregcsoport 12 órakor táviratilag arra utasította a „Fretter-Pico” seregcsoportot234, hogy a III. páncéloshadtestet235 a 23. páncéloshadosztállyal együtt csoportosítsa át a városhoz. Háromnegyed órával később ezt azzal egészítették ki, hogy a német hadtest vegye át a parancsnokságot a magyar VII. hadtest csapatai felett is. Az erre vonatkozó parancs 17 óra 05 perckor ment ki a „Fretter-Pico” seregcsoport és a magyar 3. hadsereg számára.236
A seregcsoport a német 6. hadseregből és a magyar 2. hadseregből állt. Parancsnoka a 6. hadsereg élén álló Maximilian Fretter-Pico tüzérségi tábornok volt. A seregcsoportot a német 6. hadsereg törzse irányította. A csoportosítást 1944. szeptember 17-én alakították, és erői vívták meg az úgynevezett tordai csatát.
A hadtest parancsnoka, Hermann Breith páncélos tábornok, a német szárazföldi haderő egyik legtapasztaltabb páncélos szakértője volt.
HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 26. 9. 1944 (625. tekercs 7 208876. felvétel).
A hadseregcsoport 17 óra 30 perckor a „Fretter-Pico” seregcsoportnak küldött táviratában a III. páncéloshadtest-parancsnokság alárendeltségébe utalta, és útba is indította a német önálló 662. nehéz-páncélvadászosztályt 21 darab 8,8 cm-es gépvontatású páncéltörő ágyúval együtt, továbbá előkészítette az 1179., 1257. és 1335. rohamlövegosztályok átcsoportosítását is az önálló 661. nehéz-páncélvadászosztály törzsének alárendeltségében.237
HL Ia Krigestagebuch des Armeeoberkommnado 6 (A továbbiakban: KTB A.O.K. 6) Fernschreiben an Armeegruppe Fretter Pico HGr. Süd Ia Nr. 3716/44 g. Kdos. vom 26. 9. 1944.
Időközben a „Fretter-Pico” seregcsoport már intézkedett a III. páncéloshadtest felé, hogy Nagyváradra való beérkezésekor vegye át a parancsnokságot a VII. hadtest felett. A hadtest ezután – parancsnoka után „Breith” páncéloscsoportnak (Panzergruppe Breith) elnevezve – azt a feladatot kapta, hogy mozgó harctevékenységgel tisztítsa meg Nagyvárad körzetét, és biztosítsa a fontos közlekedési csomópontot.238
HL KTB A.O.K. 6 Fernschreiben an Gen. Kdo. III. Pz.Korps Ia Nr. 1432/44 g. Kdos. vom 26. 9. 1944.
A német Gruppe Siebenbürgen egy századosa Nagyváradról 14 óra 20 perckor azt jelentette a Dél Hadseregcsoportnak, hogy a szovjetek betörtek a város délkeleti részébe, és birtokba vették az ott lévő hidat. A támadók ereje állítólag csupán egy század volt, néhány harckocsival megerősítve.239
HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 26. 9. 1944 (625. tekercs 7 208879. felvétel).
A német III. páncéloshadtest törzse 18 óra 45 perckor jelentette a hadseregcsoportnak, hogy beérkezett új harcálláspontjára, amelyet Nagyváradtól 26 kilométerre északkeletre, Szalárdon rendeztek be.240
HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 26. 9. 1944 (625. tekercs 7 208880. felvétel).
72Délután 16 óra tájban Tömöry találkozott a városban lévő Körös-hídnál a VII. hadtest parancsnokával. Helyzetmegbeszélésük közben igen pontos ellenséges tüzérségi tűz érte a híd közvetlen környékét, de senki sem sebesült meg. A hadtestparancsnok a 12. tartalékhadosztálynak rendelte alá a VIII. gépvontatású tábori tüzérosztályt (Selmeczy alezredes), amit Tömöry a város északi részén rendelt tüzelőállásba. A 12. tartalékhadosztály harcálláspontját időközben a várostól északnyugatra, Fácános-tanyán rendezték be. A 61. utászszázadot szétosztották a hadosztály három gyalogezrede között, hogy a Pecze patak mentén segítsen akadályok létesítésében.
Sötétedéskor Tömöry felkereste a 12. tartalékhadosztály harcálláspontját, ahová időközben Mikéte főhadnagy rohamlövegeit is visszarendelte. A nyomott hangulatban kidolgozott további tervek az „Intézkedés Nagyvárad védelmére” című parancsban öltöttek testet. Eszerint a Pecze patak vonalában kellett a védelmet kiépíteni, és a főellenállási vonalat tartani A 36., 38. gyalogezredek, a 18/I. tábori pótzászlóalj és a 48. gyalogezred állásai a patak északi partján építendők ki. A nehézfegyvereket a töltés mögötti házakban kellett elhelyezni. Az aknazárakat és egyéb akadályrendszereket a patak déli oldalán létesítették. Az ellenlökésekre tartalékolt erők a pincékben álltak készenlétben. A 48. gyalogezredet a hadosztály 12/I. tábori tüzérosztálya (három 10,5 cm-es tarackos üteg), a 36. gyalogezredet a 12/II. tábori tüzérosztály (három 10,5 cm-es tarackos üteg), a 38. gyalogezredet a 89/1. önálló ágyús üteg támogatta. A VIII. gépvontatású tábori tüzérosztály távolharc-csoportként mindhárom gyalogezredet támogathatta. A hadosztály tartaléka a 2. gépkocsizó lövészzászlóalj és (felváltása után) az 53. határvadász-zászlóalj volt. Tömöry a parancs szövegében megemlítette, hogy ha erre ő személyes parancsot ad, a csapatok fokozatosan visszavonulhatnak Biharszentjános, Biharszentandrás és a bihardiószegi vasútvonal felé. Németh vezérőrnagy a visszavonulás megemlítését határozottan ellenezte. Éjfél körül a parancsot végül ezzel együtt adták ki a harccsoportoknak.241
A szeptember 26-i eseményekről lásd Tömöry 1–6. o.
A német III. páncéloshadtestnek alárendelt magyar VII. hadtest a harcvezetési rendszerben végrehajtott változás után a magyar 3. hadseregtől átkerült a „Fretter-Pico” seregcsoporthoz. A magyar hadtest harcálláspontja Mezőkeresztesen volt. Arcvonala 26-án este a hadseregcsoport hadinaplója szerint a Cséffa–Váradles–Nagyvárad közepe–Fugyi vonalon húzódott. A szovjetek Nagyváradtól 10 kilométerre délkeletre lezárták a Kolozsvár felé vezető vasutat és közutat.242
HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 26. 9. 1944 (625. tekercs 7 208872. felvétel).
73A Kolozsvár körzetében gyülekező német 23. páncéloshadosztály este ugyancsak parancsot kapott, hogy csoportosítsa át erőit Nagyváradhoz. A 23. páncélos-felderítőosztály (Rudolf Koppe őrnagy) még aznap este megkapta a menetparancsot. A hadosztály zöme 27-én követte az alakulatot. A lánctalpas járműveket vasúton szállították.
A Franciaországban, 1941-ben felállított 23. páncéloshadosztály 1942. március elején került a keleti front déli részére és a háború egésze alatt kizárólag ezen az arcvonalon harcolt. A hadosztály (más német alakulattal együtt) lassan „szovjet-specialista” seregtest lett, amelynek katonái nagy harci tapasztalatra tettek szert a szovjetekkel vívott kíméletlen háború ütközetei során. Noha a jelentős veszteségek miatt a tisztek és katonák zöme kicserélődött, az állandó bevetések alatt az utánpótlás is gyorsan harci tapasztalatot gyűjthetett. A német páncéloscsapatok egészén végrehajtott többszöri átszervezés után a 23. páncéloshadosztály hadrendje 1944. szeptember végén a következő képet mutatta:
– a hadosztály parancsnoka: Josef von Radowitz vezérőrnagy;
– a hadosztály 1. (hadműveleti) vezérkari tisztje: Weberstedt vezérkari alezredes;
– a hadosztály törzse kísérőszázadával (részben páncélozott járművekkel);
– a hadosztály 1. (hadműveleti) vezérkari tisztje: Weberstedt vezérkari alezredes;
– a hadosztály törzse kísérőszázadával (részben páncélozott járművekkel);
– 23. páncélosezred (I. páncélososztály Panzer IV és Panther harckocsikkal, valamint StuG. III és StuG. IV rohamlövegekkel, II. páncélos osztály Panther harckocsikkal; az ezredet Ernst Rebentisch őrnagy, az I. osztályt Norbert Kujacinski százados, a II. osztályt Gerhard Fischer százados vezette);
– 126. páncélgránátos-ezred (I-II. páncélgránátos-zászlóalj, ezred- közvetlen nehéz gyalogságilöveg-század, légvédelmigépágyús-század és utászszázad, minden elem terepjáró tehergépkocsikon, illetve egyéb gépjárműveken);
– 128. páncélgránátos-ezred (mint a 126. páncélgránátos-ezred, de az I. zászlóalj Sd.Kfz. 251 típusú lövészpáncélosokkal felszerelve);
– 23. páncélos-felderítőosztály (öt páncélos-felderítőszázad, páncélgép kocsikkal és lövészpáncélosokkal);
– 128. páncélos-tüzérezred (I-III. tüzérosztály, a 128/I. osztály önjáró tarackokkal);
74– 128. páncélvadászosztály243 (egy páncélvadász-század gépvontatású 7,5 cm-es nehéz páncéltörő ágyúkkal, egy légvédelmigépágyús-század, néhány önjáró páncéltörő ágyú);
A 128. páncélvadászosztály két százada német területen tartózkodott, hogy átvegye Jagdpanzer IV vadászpáncélosait.
– 51. páncélos-utászzászlóalj (két gépkocsizó utászszázad és a 3. utász század lövészpáncélosokkal);
– 128. páncélos-híradóosztály (két híradószázad, részben lövész páncélosokkal);
– 278. légvédelmi tüzérosztály (három üteg);
– 128. tábori páncélos-kiképző és pótzászlóalj (öt kiképzőszázad);
– 128. páncéloshadosztály-hadbiztosság (ellátó, utánszállító, műszaki karbantartó és egészségügyi alakulatok).244
Stoves 156. o.
A hadosztály 1944. szeptember 7-én kapott parancsot arra vonatkozóan, hogy a sandomierzi szovjet hídfő körzetéből vasúti szállítással települjön át a magyar főváros, Budapest térségébe, mivel az 1944. augusztus 23-i romániai átállás után német részről okkal tartottak egy hasonló magyar akciótól. Szeptember 8-áról 9-ére virradó éjjel a hadosztály egységeit felváltotta a német 17. páncéloshadosztály, majd 9-én a hadosztályból elsőként a 23. páncélosezred részei megkezdték a berakodást. A hadosztályt szállító szerelvények Krakkó és Pozsony érintésével érték el Budapestet, ahol a szeptember 12-én az első beérkezett hadosztály-részek kirakodtak. Eredetileg a seregtest arra kapott parancsot, hogy lélektani okokból hajtson végre demonstrációs felvonulást a magyar fővárosban, de erre mégsem került sor. Az utolsó szállítmányok szeptember 13-án indultak el Magyarország felé.245
Rebentisch, Ernst: Zum Kaukasus und zu den Tauern. Die Geschichte der 23. Panzer-Division 1941-1945. (Stuttgart, 1982, a továbbiakban: Rebentisch) 397. o.
A Budapest körül elfoglalt gyülekezési körletbe időközben beérkezett a 23. páncélosezred kiképző-különítménye, amely 1944 áprilisától a román királyi 1. „Nagyrománia” páncéloshadosztály kiképzését végezte, de a román átállás után harcolva kellett visszaverekednie magát a saját vonalakig. A különítmény a román hadosztálynak szánt Panzer IV és Panther harckocsik egy részét (néhány darabot) a román átállás előtt nem 75sokkal egy félreeső vasúti pályaszakaszon rejtette el Észak-Erdélyben, így ezeket a páncélosokat később az erdélyi harcokban ismét alkalmazhatták.246
Stoves 158. o.
A hadosztály egyes elemei még csupán útban voltak Magyarország felé, amikor a német Dél-Ukrajna Hadseregcsoport elrendelte, hogy a hadosztályparancsnokság ismételt vasúti szállítás keretében a Budapest– –Debrecen–Nagyvárad útvonalon érje el Kolozsvár körzetét, és ott gyülekeztesse erőit.247 A hadosztályt szeptember 23-án és 24-én Torda körzetében vetették be, ahol ellenlökéseivel pótolhatatlan segítséget nyújtott a magyar 2. hadsereg védekező csapatainak.
Rebentisch 397. o.
A 23. páncéloshadosztály 1944. szeptember 26-án két bevethető Panzer III parancsnoki harckocsival, öt Panzer IV harckocsival (ebből bevethető négy), 51 Pantherrel (ebből bevethető 17 és egy parancsnoki változat), 19 (kilenc) rohamlöveggel, 12 (hat) 10,5 cm-es Wespe önjáró tarackkal, öt (kettő) 15 cm-es Hummel önjáró tarackkal, négy bevethető 7,5 cm-es Marder önjáró páncéltörő ágyúval, és 18 bevethető 7,5 cm-es gépvontatású páncéltörő ágyúval rendelkezett.248
HL KTB A.O.K. 6 Panzer- und Paklage am 26. 9. 1944.
Szeptember 27-én 00 órától Tömöry vezérkari ezredes vette át a 12. tartalékhadosztály parancsnokságát. Reggel 06 órakor Lorx Vidor vezérkari százados, a hadosztály vezérkari főnöke izgatottan közölte, hogy a harccsoportok az ellenséggel való harcérintkezés nélkül elhagyták a kijelölt arcvonalat. Tömörynek csak Mikéte főhadnagy rohamtarackjaival és a puskatust is használó tábori csendőrökkel sikerült visszakényszeríteni a csapatokat a Pecze patak északi partjára. Mint kiderült, a visszavonulás megemlítését a tisztek utasításnak vették, és szívest-örömest megkezdték végrehajtását.
Időközben beérkezett Nagyváradra Mórocz alezredes 57. határvadász-zászlóalja is, amelyet Vörös Géza altábornagy a Pecze patak és a Nagyszalonta felé vezető vasútvonal kereszteződésétől délnyugatra helyezett készenlétbe, hogy onnan indítson ellenlökést a pataktól délre lévő ellenség hátbatámadása céljából. Tömöry a támadás tüzérségi támogatására megígérte a 12/II. és a VIII. tábori tüzérosztályok segítségét is. A zászlóalj ellenséges behatás nélkül beérkezett megindulási állásaiba.
A Pecze pataktól délre, Ősi-telep irányában 13 órakor szovjet–román támadás indult. Nagyvárad délnyugati előterében ekkor a szovjet 33. lövészhadtestnek249 alárendelt román 1. „Tudor Vladimirescu” 76önkéntes-hadosztály, a város délkeleti körzetében pedig a szovjet 337. lövészhadosztály tevékenykedett.250
A lövészhadtest további két (ebből egy román hegyi-) hadosztályával együtt időközben a Nagyváradhoz átcsoportosított 6. gárda-harckocsihadsereg alárendeltségbe került. Az 1. „Tudor Vladimirescu” önkéntes hadosztály szeptember 20-án 9014 fővel, a román 3. hegyihadosztály pedig 9071 fővel rendelkezett. Lásd RIRA 638. és 642. o.
RIRA 233. o.
A magyar határvadászok 16 óra körül indították meg ellenlökésüket. A magyar oldaltámadás kezdetben jól haladt, s ennek következtében a szovjet–román erők hamarosan beszüntették támadásukat. Az 57. határvadász-zászlóalj 18 óra után a sötétedés miatt leállította támadását. Nem sokkal ezután szovjet–román ellenlökés érte őket, amely két századukat bekerítette. A harmadik határvadász-század visszavonult a Pecze patak mögé.
Az Ősi-telepnél kialakult mintegy 1000 méteres hézagot Tömöry vezérkari ezredes a VIII/1. gépkocsizó utászszázaddal fedezte. Ugyancsak ide vezényelte az 1. ejtőernyős-pótzászlóaljtól beérkezett század erejű köteléket is Kiss Zoltán százados parancsnoksága alatt. Tömöry vezérkari ezredes állítása szerint azonban az ejtőernyősök a parancsot nem teljesítették, és ki sem vonultak Nagyváradról. Emiatt parancsnokuk ellen parancsmegtagadás miatt a VII. hadtest parancsnokságánál eljárást kezdeményezett, és az alakulatot Nagyvárad elhagyására utasította.251 A magyar ejtőernyősöket ezután Váradles védelmére vezényelték.252
Tömöry 6–9. o.
Huszár 119. o.
Az előző nap Nagyvárad keleti részébe betört szovjetek kivetésére a német 23. páncéloshadosztály egy harccsoportot küldött előre, amely a 23. páncélos-felderítőosztályból, az 51. páncélos-utászzászlóaljból és a 128. páncélgránátos-ezred egyik zászlóaljából állt.
A harccsoport 15 óra körül a várostól négy kilométerre délkeletre volt. A 23. páncélos-felderítőosztály 16 óra tájban Fugyinál támadást indított a völgyben futó utat és vasútvonalat lezáró szovjet páncéltörő reteszállás ellen. A páncélos-felderítőosztályt követő páncélgránátosok parancsot kaptak, hogy a hadosztály déli szárnyának biztosítása céljából nyomuljanak előre déli irányban. Ez az előretörés 16 óra 30 perckor indult, és 18 óráig elérte Alkért és annak keleti előterét. Az éjszaka folyamán a 128. páncélgránátos-ezred részei déli irányból itt biztosították a hadosztály beérkező menetoszlopait. A 23. páncélosezred első vasúti szállítmánya 19 óra körül, a második pedig a 28-ára virradó éjszaka érkezett meg a Nagyváradtól északra fekvő Biharra, ahol a németek kirakodtak, és ellátták a páncélosokat lőszerrel, valamint üzemanyaggal. A németek első kötelékei már este beértek Nagyváradra.253
HL KTB/HGr. Süd Kriegstagebuch vom 27. 9. 1944. (625. tekercs 7 208884 felvétel), valamint Kissel 19. o.
A magyar 12. tartalékhadosztály parancsnokságát azonban nem értesítették a német harccsoport érkezéséről, ezért az ellenség irányából 77érkező német páncélozott harcjárművek közül a 36. gyalogezred páncéltörőágyús-százada (Veress János százados) kettőt kilőtt.254 Tömöry szerint egy német harcjárművet lőttek ki, éspedig a 48. gyalogezred páncéltörő ágyúi.255 A 23. páncélos-felderítőosztály katonái ezután a magyar csapatokkal együtt Váradvelence felé szorították vissza a szovjeteket, de azok a Gillányi utcában megkapaszkodtak. A németek hat páncélgépkocsija tovább tört előre, mire az addig heves tűzharc lassan alábbhagyott.256
Péchy 129. o.
Tömöri 10. o.
Péchy 129. o.
A 23. páncéloshadosztály parancsot kapott, hogy Nagyváradot és a város déli előterét egészen az 1940-ben megállapított magyar–román határig tisztítsa meg. Ezt követően a hadosztálynak fel kellett vennie az összeköttetést a magyar 3. hadsereg Nagyszalontánál harcoló csapataival, majd biztosítania a körzetet a később felvonuló német páncéloscsapatok számára.257
Rebentisch 404. o.
Szeptember 28-án reggel 06 órakor a 23. páncéloshadosztály Nagyvárad északi és keleti előteréből megindította támadását. A 23. páncélosezred 2. százada nélkül, 20 bevethető páncélossal észak felől áthaladt a város keleti részén nyugat felé, majd déli irányba fordult. Az élen haladó 23/I. páncélososztály támadásához a városban csatlakozott a 23. páncélos-felderítőosztály, amely nyugati irányú támadásával a városon keresztül vetette vissza a Nagyvárad keleti szélén védekező, páncéltörő ágyúkkal megerősített szovjet zászlóaljakat. A támadáshoz néhány magyar kötelék is felzárkózott.
A 23/2. páncélosszázaddal megerősített 126. páncélgránátos-ezred (John ezredes) és az 51. páncélos-utászzászlóalj Fugyi felől indított támadást Váradszentmárton és Rontó irányában, ahol erős ellenállásba ütköztek. A támogató páncélosszázad parancsnoka, Peez hadnagy elesett. Innen keletre, Alkéren keresztül a 128. páncélgránátos-ezred (Gerd Ruge őrnagy) nyomult előre, s az ezred I. páncélgránátos-zászlóalja (Roltsch százados) már 07 óra 30 perckor birtokba vette a 343-as magaslatot (Bányahegyet) Hájótól délkeletre.
A 23. páncélosezred gyorsan szétverte a szovjet ellenállást Váradszentmártontól nyugatra, majd Félixfürdőnél átkelt a vasútvonalon. A 128/2. páncélgránátos-század rohamosztaga 13 óra 15 perckor kivetette a szovjeteket Betfiáról, és megakadályozta visszavonulásukat Hájóról dél felé. Időközben Felkért a 128/II. páncélgránátos-zászlóalj foglalta el. 78A 23. páncéloshadosztály harcálláspontját 14 óra körül Nagyvárad északi részén rendezték be.
Este 18 óra körül a 23/II. páncélososztály még bevethető állapotban lévő négy Panther harckocsija a 126. páncélgránátos-ezred részeivel benyomult Rontóra, és itt felvette az összeköttetést az észak felől támadó 51. páncélos-utászzászlóaljjal. A szovjet csapatok egy részét Rontótól délre és Váradszentmárton körzetében bekerítették. A Panther harckocsik páncélgránátos-támogatással haladéktalanul tovább nyomultak előre Hájótól nyugatra, birtokba vették a 170-es magaslatot, majd a kelet felől támadó 128/I. páncélgránátos-zászlóaljjal együtt magát a községet is.
A 23. páncélosezred további nyugati irányú támadását az üzemanyaghiány megakadályozta. Este a 23. páncéloshadosztály csapatai a Váradcsehi–170-es magaslat–Bányahegy–Felkér vonalat tartották. A 23. páncélosezred az aznapi harcokban négy harckocsi, egy önjáró löveg, 31 páncéltörő ágyú, öt aknavető, egy önjáró páncéltörő ágyú, 14 páncéltörő puska, öt tehergépkocsi és 10 géppuska megsemmisítését jelentette. A 128/I. páncélgránátos-zászlóalj ugyanakkor egy páncéltörő ágyú, három géppuska, négy golyószóró, egy páncéltörő puska és egy tehergépkocsi kilövéséről számolt be. A szovjet 337. lövészhadosztály jelentős élőerő-veszteséget is szenvedett. A német sebesülteket Derecskére és Debrecenbe szállították.258
Rebentisch 404–405. o., valamint Kissel 24. o.
A Dél Hadseregcsoport 28-án számos tüzér- és páncélvadász-alakulatot is átcsoportosított Kolozsvártól Nagyváradhoz. A 23. páncéloshadosztály 42 harckocsija, 15 rohamlövege, 24 darab 7,5 cm-es páncéltörő ágyúja, 15 könnyű és 12 nehéz tábori tarackja (részben önjáró lövegek) már a városnál harcolt. A 23. páncélosezred néhány harckocsija még úton volt ide. Menetben volt a „Breith” páncéloscsoporthoz a 844. hadsereg-közvetlen tüzérosztály 10 nehéz löveggel, a 809. hadsereg-közvetlen tüzérosztály hét 21 cm-es mozsárral, a 800. hadsereg-közvetlen tüzérüteg két 17 cm-es ágyúval és a 43. tüzérmegfigyelő-osztály is. Breith páncélos tábornok már megkapta a 662. hadsereg-közvetlen nehéz-páncélvadászosztályt 19 bevethető 8,8 cm-es gépvontatású páncéltörő ágyúval. Az önálló alakulat rendelkezett még öt Nashorn önjáró 8,8 cm-es páncéltörő ágyúval is. Nagyváradhoz került a német 12. légvédelmi tüzérezred 24 darab 8,8 cm-es légvédelmi ágyúval, kilenc 3,7 cm-es légvédelmi gépágyúval, 33 darab 2 cm-es légvédelmi gépágyúval és kilenc 2 cm-es négycsövű légvédelmi gépágyúval.
A hadseregcsoport a továbbiakban az 511. különleges feladatú tüzérezred-törzsnek, a 818/III. tüzérosztály 12 könnyű tábori tarackjának, a 77/I. tüzérosztály RSO lánctalpas vonatókkal mozgatott 12 könnyű 79tábori tarackjának és a 36. tüzérmegfigyelő-osztálynak átcsoportosítását is tervezte. Ugyancsak Nagyváradhoz tervezték átvezényelni a 661. hadsereg-közvetlen nehéz-páncélvadászosztályt is, amely vezette volna az 1179. rohamlövegosztály hét bevethető Jagdpanzer 38(t) vadászpáncélosát, az 1257. rohamlöveg kilenc bevethető Jagdpanzer 38(t) vadászpáncélosát, és az 1335. rohamlövegosztály három Jagdpanzer 38(t) vadászpáncélosát.259
HL KTB/HGr. Süd Zuführung von Artillerie und panzerbrechenden Waffen aus dem Raum Klausenburg in den Raum Grosswardein. (631. tekercs 7 216755. felvétel). Vö. HL KTB/HGr. Süd Heerestruppenübersicht vom 2. 10. 44 (631. tekercs 7 216836. felvétel).
A magyar VII. hadtest jobbszárnyán harcoló 4. tábori póthadosztály 28-án Nagyváradtól nyugatra visszavonult a Sebes-Körös mögé. A folyó déli partján csak gyenge harcelőőrsöket hagyott.260
Tagesberichte 76. o.
28-án reggelre kiderült, hogy az 57. határvadász-zászlóalj két bekerített százada végül kitört, és csekély veszteséggel visszatért zászlóaljához, amely a Pecze patak mentén védelmi állásokat foglalt. Az erősítésre szükség is volt, mert a 18/I. tábori pótzászlóalj ismét önkényesen elhagyta állásait.
Tömöry vezérkari ezredes csak 28-án napközben értesült a német 23. páncéloshadosztály ellenlökéséről, amiről a németek előzetesen nem értesítették. A német csapatok ellenlökésével egy időben az 57. határvadász-zászlóalj Pecze pataknál húzódó állásait három, kisebb erőkkel végrehajtott szovjet előretörés is érte. A határvadászok ezeket visszaverték. A németek támadása következtében Nagyvárad körül átmenetileg szüneteltek a harcok. Ahogy Tömöry visszaemlékezett:
„Szent László városán már kezdtek meglátszani a háromnapos harcok nyomai. Víz- és villanyzavarok, lógó telefon- és villanyvezetékek, bezúzott ajtók és ablakok (a fosztogatások nyomai), gránát ütötte sebek a házakon. A lakosság nagy része még itt volt, de senki sem törődött már velük.”261
Tömöry 10. o.
A nyugalmas időszakot Tömöry vezérkari ezredes a csapatok rendezésére és fegyelmének megszilárdítására kívánta felhasználni. Az 57. határvadász-zászlóalj által felváltott 12. lovasszázadot a 48. gyalogezred három 7,5 cm-es páncéltörő ágyújával és egy utászszakasszal megerősítve Fugyivásárhely keleti részére rendelte ki azzal a feladattal, hogy ott harckocsi elleni aknákkal zárják le a Sebes–Körös völgyét, és biztosítsák a 12. tartalékhadosztály keleti szárnyát. Az 57. határvadász-zászlóalj idősebb parancsnokát Katona századossal váltotta fel, a zászlóaljat pedig Nagyürögdre küldte, hogy a község déli szélén rendezkedjék be 80védelemre. A határvadászoknak fel kellett venni az összeköttetést a német 128/II. páncélgránátos-zászlóalj Váradcsehin lévő harcelőőrsével is.262
Tömöry 11. o.
Szeptember 29-én hajnalban a német 23. páncélosezred 15 műszakilag megbízható, bevethető harckocsival és rohamlöveggel, alárendeltségében a 23/3. páncélos-felderítőszázaddal, Rontótól nyugati irányban folytatta az előző napon megkezdett támadást azzal a céllal, hogy lezárja a Nagyszalonta–Nagyvárad útvonalat, és elvágja a Nagyvárad délnyugati részén harcoló ellenséges erők visszavonulási útját. A támadást a 128. páncélos-tüzérezred Nagyvárad nyugati és déli szélén települt ütegei támogatták. Az előretolt tüzérségi megfigyelők a páncélozott harccsoporttal tartottak.
A német támadás a szovjet 33. lövészhadtest és a 6. gépkocsizó lövészdandár csatlakozásán indult. Ezzel egy időben a 23. páncélos-felderítőosztály (3. százada nélkül) és a 128. páncélos-tüzérezred részei a magyar alakulatokat támogatták a városban rekedt ellenséges csapattöredékek felszámolásában.
A 23. páncéloshadosztály páncéloscsoportja Váradcsehitől délnyugatra beleütközött a román 1. „Tudor Vladimirescu” önkéntes-hadosztály erőibe. A román csapatok rövid ellenállás után megpróbáltak dél felé visszavonulni, de ez csak keveseknek sikerült. A németek több mint 200 halottjukat számolták össze. A 11. granicsár- (határőr-) zászlóalj parancsnoka és 40 katonája is német fogságba esett. A németek 11 óra 30 perckor (más források szerint csak 13 óra körül) elfoglalták Nagyürögdöt, és ezzel lezárták a Nagyszalonta felől Nagyváradra vezető utat. Egy óra múlva Nagyürögd körzetében a dél felé kitörő ellenséges csapatok támadást intéztek a 126. páncélgránátos-ezred itt harcoló részei ellen, és jelentős veszteségek árán átjutottak. Miután egy újabb ezred erővel indított ellenlökésük sem hozott eredményt, a szovjet–román csapatok délnyugat felé vonultak vissza.
A német–magyar kötelékek széles arcvonalon követték őket, és 13 óra 30 perc körül a nagyváradi repülőteret is visszafoglalták. Estig felvették a kapcsolatot a Nagyürögdnél álló saját csapatokkal, és a német–magyar arcvonalat Oláhapáti–Kisürögd terepszakaszig tolták előre.
A német páncéloscsoport időközben visszahúzódott Nagyváradra, ahol lőszert és üzemanyagot vételezett. Ezt követően 14 órakor ismét támadásra indult. A páncélosok a 128/III. páncélos-tüzérosztály tűztámogatásával áthaladtak Nagyürögdön, majd megtisztították Váradlest. A település védelmét ismét Kiss Zoltán százados honvéd ejtőernyősei vették át. Ahogy Szabó Dezső egykori ejtőernyős tizedes emlékezett:
81„Mikor Váradlesre visszatértünk, ott német harckocsik álltak a falu előtt védőállásban. Majdnem olyan sűrűn helyezkedtek el egymás mellett, mint a katonák a lövészárokban. Legfeljebb nyolc–tíz méter lehetett a távolság közöttük.”263
Idézi Huszár i.m. 120. o.
Miután a 23. páncéloshadosztály tovább induló páncéloscsoportja 21 óra tájban elérte a helyi lakosság elmondása alapján a románok által nem sokkal korábban kiürített Gyapjut, a német páncélosok kiegészítették lőszer- és üzemanyagkészletüket, majd a községben éjjeleztek. A 126. páncélgránátos-ezred egyéb kötelékekkel fedezte a nyitott szárnyakat. A hadosztály tüzérsége tűzcsapásokat mért a délebbre fekvő településekre. A 128/III. páncélos-tüzérosztály a gyors német előrehaladás miatt áttelepült Nagyváradtól négy kilométerre délnyugatra, de 18 óra 30 perctől ismét tűzkész volt. A német páncéloscsoport által jelentett adatok szerint a románok elszenvedett vesztesége 24 páncéltörő ágyú, hat gyalogsági löveg, hat 122 mm-es tarack, 20 aknavető, 32 géppuska, négy tehergépkocsi és 15 lövegmozdony volt.
Mindeközben a 128. páncélgránátos-ezred és az 51. páncélos-utászzászlóalj állásai előtt csupán tüzérségi zavarótűz és felderítő tevékenység volt tapasztalható. A német 128. páncélgránátos-ezred a 12. tartalékhadosztály alárendeltségébe került.264
Rebentisch 405. o., valamint Kissel 25–26. o.
A „Fretter-Pico” seregcsoport aznap táviratban újabb feladatot szabott a „Breith” páncéloscsoport 23. páncéloshadosztályának. Von Radowitz vezérőrnagy csapatainak a Nagyváradot délről támadó szovjet–román csapatokkal szemben elegendő erő meghagyása mellett, oldalba kellett támadnia és szétvernie a magyar 4. tábori póthadosztályt szorongató erőket. Ezt követően fel kellett venniük a kapcsolatot az LVII. páncéloshadtest Sarkad körzetéből támadó magyar–német erőivel, illetve a magyar csapatokkal közösen le kellett zárni a Nagyváradtól délkeletre lévő hegyi kijáratokat. Magát Nagyváradot a „Breith” páncéloscsoport törzsének – a helyben maradt lakosság bevonásával – védelemre kellett előkészítenie. Amennyiben jelentősebb szovjet támadás indult volna, a 23. páncéloshadosztálynak halogató harctevékenységgel késleltetnie kellett azt, de erőit nem tehette ki jelentősebb veszteségekkel járó, hosszadalmas harcoknak.265
HL KTB A.O.K. 6 Ia Nr. 1448/44. g. Kdos. vom 29. 9. 44.
Tömöry vezérkari ezredes aznap a 12. tartalékhadosztály tisztikara számára gyűlést tartott, majd végrehajtotta a hadosztály erőinek átszervezését. Eszerint a 36. gyalogezred roncsaiból Danek őrnagy parancsnoksága 82alatt megalakult a 36/II. gyalogzászlóalj, amelyet az ezred három 7,5 cm-es páncéltörő ágyújával erősítettek meg. Hasonlóképpen szervezték meg a 38. gyalogezredből Komjáti százados 38/II. gyalogzászlóalját, ugyancsak nehéz páncéltörő ágyúkkal megerősítve. A 48/III. gyalogzászlóalj parancsnoka Benkő százados volt, amelyet hat 7,5 cm-es páncéltörő ágyúval erősítettek meg (ebből három löveg a 12. lovasszázadnál volt). Összességében a 12. tartalékhadosztály szeptember 29-én az alábbi erőkkel rendelkezett:
– hadosztálytörzs;
– 12. törzsszázad;
– 12. híradózászlóalj;
– 36/II. gyalogzászlóalj (megerősített);
– 38/II. gyalogzászlóalj (megerősített);
– 48/III. gyalogzászlóalj (megerősített);
– 53. határvadász-zászlóalj egy kerékpáros-századdal;
– 57. határvadász-zászlóalj;
– 2. gépkocsizó lövészzászlóalj egy légvédelmi gépágyús szakasszal;
– 12. lovasszázad;
– 61. utászszázad;
– VIII/1. gépkocsizó utászszázad;
– 12/I. tábori tüzérosztály (három 10,5 cm-es tarackos üteg);
– 12/II. tábori tüzérosztály (három 10,5 cm-es tarackos üteg);
– 89/1. önálló ágyús üteg (elavult löveganyaggal);
– VIII. gépvontatású tábori tüzérosztály (két 15 cm-es tarackos üteg);
– 12. légvédelmi gépágyús üteg (öt 4 cm-es gépágyú);
– 10/3. rohamtüzér-üteg három Zrínyi II rohamtarackkal (csak szeptember 30-ig).266
– 12. törzsszázad;
– 12. híradózászlóalj;
– 36/II. gyalogzászlóalj (megerősített);
– 38/II. gyalogzászlóalj (megerősített);
– 48/III. gyalogzászlóalj (megerősített);
– 53. határvadász-zászlóalj egy kerékpáros-századdal;
– 57. határvadász-zászlóalj;
– 2. gépkocsizó lövészzászlóalj egy légvédelmi gépágyús szakasszal;
– 12. lovasszázad;
– 61. utászszázad;
– VIII/1. gépkocsizó utászszázad;
– 12/I. tábori tüzérosztály (három 10,5 cm-es tarackos üteg);
– 12/II. tábori tüzérosztály (három 10,5 cm-es tarackos üteg);
– 89/1. önálló ágyús üteg (elavult löveganyaggal);
– VIII. gépvontatású tábori tüzérosztály (két 15 cm-es tarackos üteg);
– 12. légvédelmi gépágyús üteg (öt 4 cm-es gépágyú);
– 10/3. rohamtüzér-üteg három Zrínyi II rohamtarackkal (csak szeptember 30-ig).266
Lásd Tömöry i.m. 11/a oldalán látható hadrendet.
A 12. tartalékhadosztály harcértéke tehát összességében hat megerősített zászlóalj, két utászszázad, egy gyenge lovasszázad és kilenc tüzérüteg volt. A VII. hadtest úgy intézkedett, hogy a hadosztály legkésőbb október 1-ére virradó éjjel vegye át a német 23. páncéloshadosztály 128. páncélgránátos-ezredétől az általuk tartott arcvonalszakaszt, és ott rendezkedjék be védelemre.267
Tömöry 11. o.
A magyar VII. hadtest jobbszárnyán, Komáditól nyugatra, Újiráznál a szovjet–román csapatok kisebb hídfőt foglaltak a Sebes-Körösön. A magyar ellenlökés megindult.268
Tagesberichte 79. o.
83A jaşi-kisinyovi hadműveletben szétvert német 76. gyaloghadosztályt 29-én a „Fretter-Pico” seregcsoport közvetlen alárendeltségébe utalták. Az újjászervezés alatt álló hadosztály parancsnoka Erich Abraham altábornagy volt, aki csak 27-én vette át ismét a hadosztály vezetését. Az 1. (hadműveleti) vezérkari tiszti beosztást Wagner vezérkari őrnagy töltötte be. A hadosztály hadrendjébe tartozott a 178. és 203. gránátos-ezred, a 230. lövészezred (de Temple ezredes) egyenként két–két zászlóaljjal, a 176. tüzérezred (egyelőre két, 10,5 cm-es tarackokkal felszerelt tüzérosztállyal), a felderítésre alkalmazott hadosztály-közvetlen 176. lövészzászlóalj, a 176. páncélvadászosztály (egyelőre egy század 5 cm-es gépvontatású páncéltörő ágyúkkal és egy század 2 cm-es légvédelmi gépágyúkkal), a 176. utászzászlóalj (mindössze kilenc tehergépkocsival), a 176. híradóosztály, valamint a hadosztályt ellátó csapatok (csekély, mindössze 76 tonna szállítókapacitással).
A hadosztály létszáma az 1944. mintájú német gyaloghadosztály állománytáblájának 80 százaléka, körülbelül 10 ezer fő volt. A személyi állomány 30 százalékban harcedzett veteránokból, 70 százalékban viszont ellátó csapatokból kiemelt, harci tapasztalattal nem rendelkező katonákból állt. A csapatok kaptak a korszerű MP 44 gépkarabélyból is, de ezekhez egyelőre nem volt lőszer. A gránátos- és lövészezredek páncéltörő ágyúkkal még nem rendelkeztek, ezek beérkezését október elejére ígérték. Az ezredek gyalogsági páncélvadász-századai így csupán 8,8 cm-es RPz.B. 54 típusú páncéltörő rakétavetőkkel (Panzerschreck, magyarul páncélrém) vehették fel a harcot a szovjet páncélosokkal.269
HL KTB A.O.K. 6 Agr. Fr-P Ia/Id Nr. 1414/44 g. Kdos. vom 24. 9. 44., valamint Löser, Jochen: Bittere Pflicht. Kampf und Untergang der 76. Berlin-Brandenburgichen Infanterie-Division. (Osnabrück, 1986; a továbbiakan: 76. Inf.-Div.) 399. o.
A hadosztály 203. gránátos-ezrede, 176. lövészzászlóalja, a 176. páncélvadászosztály 12 darab 7,5 cm-es páncéltörő ágyúja és nyolc bevethető Jagdpanzer 38(t) vadászpáncélosa Tordánál harcolt a „Kessel” harccsoport alárendeltségében. A hadosztály zöme aznap parancsot kapott, hogy három nap alatt meneteljen Biharcsanálos és Bisztraterebes körzetébe. A menetet aznap kellett megkezdeni. A hadosztály feltöltését az új állomáshelyen minden eszközzel folytatni kellett.270 A hadosztály másnap, 30-án Tordánál harcoló részei nélkül négy közepesen erős gránátoszászlóaljjal (egyenként mintegy 300–400 fős harcoslétszámmal) és öt könnyű tábori tarackos tüzérüteggel rendelkezett. A hadosztály, amely hamarosan a LXXII. hadtest alárendeltségébe került, még védelmi feladatokra is csak feltételesen volt alkalmas.271
HL KTB A.O.K. 6 Ia Nr. 1447/44 g. Kdos. vom 29. 9. 44.
HL KTB A.O.K. 6 Ia/Id Nr. 4707/44 g. vom 2. 10. 44. Stand: 30. 9. 44.
