222. TÜDŐVÉSZ ŐFELSÉGE
222. TÜDŐVÉSZ ŐFELSÉGE
Az örök város napfényben úszó, mosolygó kék ege alatt, hol életvágy szállja meg a szélütött bénát is, gyülekezés készül.
Egész világból összegyűlt irgalmas szívű tudósok, amíg körültük a bűbájos itáliai tavasz buja virágai illatoznak – komoly redőkbe vont arccal vitáznak, hogy mi történjék a halállal, a rejtelmessel, a félelmetessel?…
Egy királyi asszony ül közöttük. Angyal szívű, jóságos nagyasszony, aki aggódva figyel meg minden szót, aki millió és millió költözködő nyomorék emberre gondol: a legnyomorékabbakra…
A beteg tüdők pedig széles világszerte halkabban vesznek levegőt. A lázas szemek csillogva kutatnak a lapok szürke sorai között.
A megváltást, az életet keresik.
A Halál kegyelméből való felkent király pedig: Tüdővész őfelsége rettenetes hatalma tudatában figyelembe sem veszi nyomorult jobbágyai reménykedését.
S míg Itália csodás kék ege alatt, zöld lombú fák és illatos virágok életpompájától körítve néhány száz nemes szív szövi a történelem legszentebb konspirációját – Tüdővész őfelsége végzi uralkodói kötelességét: pusztít, tarol, temet…
Szabadság 1900. március 29.
ae.
