231. A KORTESVEZÉR SZERELME
231. A KORTESVEZÉR SZERELME
Gyilkos szerető
(Esküdtszéki tárgyalás)
A tribunból aligha fegyenc nem lesz. Megölte a zabolátlan vére. Kuruc magyar vér ez, de mióta nem forrhat eléggé a labanc ellen, megmérgezi saját magát.
Ma állott bírái előtt Bajó Lajos, a nagyszalontai gyilkos. Megölte a szeretője urát. Akik az emésztőgödröt is a romantika üvegén nézik, bizonyára titkolt rokonszenvvel regényhősnek tartják Bajó Lajost. Pedig nagyszerűen csalódnak. Bajóban abszolúte semmi sincs a regényhősből. Még csak nem is az a típus, melyből a gáláns betyár vált abban az időben, mikor még nem esküdt uraimék ítélkeztek. Végtelenül közönséges alak. Azok közül a legközönségesebbek közül való, aki még csak ellenszenvet sem tud kelteni.
De nem tudja ám az ember a gyilkosságot sem megérteni. A hősnő feketébe van öltözve. Durva, ráncos, vén arca van. Kellemetlen külsejű, s anyai örömök előtt áll.
A férje pipogya bácsi lehetett. Ő maga nagyon közönséges indokokból csalhatta az urát. Talán szokásból. Mert, hajh, a jó erkölcsök néhaiakká váltak már a nép jámbor gyermekei közt is.
A tárgyalás hosszú és unalmas. A legérdekesebb része zárt ülésben folyt le. Hogy mért? Az erkölcs, kérem, az erkölcs. A vádlott avval védekezik, hogy őt tőrbe csalták. Még ma nemigen sikerült ezt bizonyítania.
A tárgyalóteremben különben élethalálharc folyik. Nem az ügy maga érdekes, hanem az intézők. Az elnöki székben Millye Gyula ül. Erős kezű, bámulatosan komoly elnök. A vádat maga a főügyész: Tassy Pál képviseli. Veszedelmes ellenfél. Egy-egy közbeeső indítványhoz valósággal filippikákat mond. Minden kérdése egy farkasverem, s egész fiatalos tűzzel támad, véd.
Méltó ellenfele a védő: Rádl Ödön, ki folyton készenlétben tartja a semmisségi panaszbejelentéseket. A legterhelőbb tanúra három tucatnyi kérdést zúdított. Na de ott van Várady Zsigmond is. Ő az asszony képviselője. Tassy Pál és Várady Zsigmond – elég kemény ellenfelekkel kell Rádlnak megbirkóznia. Ez a birkózás most egy kicsit nehezebb lesz. Az esküdtek közt sok a jogász. Pláne egy jogi professzor is van közöttük: a mély tudományú dr. Sipos Árpád.
Legalább három nap kell az ítéletig. Rengeteg a tanúk száma. Szalontaiak mind: Arany János népe. Jó benyomást keltő, nagy intelligenciájú földes emberek. Érdekes, hogy csaknem mindegyik ellenszenvvel beszél a vádlottról. Hej, pedig nagy ember volt közöttük egykor. Kortesvezér, követcsináló. Hja, olyan a világ dicsősége, mint a szalontai csonkatoronyé. Meg a szalontai szabad hajdúké. Az asszonyaik csúnyák. Egy feltűnő szép, magyar arcú lány van közöttük: az sem szalontai.
A tárgyalást nagy közönség hallgatja. Itt van az egész szalontai intelligencia. Csodás passzió. Ilyenkor érti meg az ember, miért könyörögnek ezernyien jegyért emberakasztáskor. Szeretjük bizony, ha máson szörnyűködhetünk.
A karzaton egypár csinos női arc. Dicséretükre legyen mondva, a mi nagyságos asszonyaink jobb idegűek, mint a pestiek. Már mégiscsak jobban élvezik Axelráldékat, mint egy szenzációs, hátborzongató gyilkosságot, amilyennek egyébként különben sem mondható a Bajó Lajos revolverezése. De másfelől tartozunk annak a regisztrálásával, hogy a zárt ülésért az asszonyok mérgelődtek leginkább. Méltóztatnak ugyanis tudni, hogy a zárt ülésen két levél is került felolvasásra. A Bajóé az egyik, a Bonczosnéé a másik. Vajon nem arra voltak-e csak kíváncsiak őnagyságáék, hogy a Bonczosné levelében van-e utóirat?
Még csak magát az esetet frissítjük fel egy kicsit az emlékezetben.
Bajó Lajosnak öt esztendőn keresztül szerelmi viszonya volt Bonczos Ferenc feleségével, öt esztendő után azonban az asszony kijelentette, hogy szakít vele. Bajó azonban addig kért, rimánkodott, míg az asszony egy utolsó találkát adott neki.
A múlt év november 23-ára esett a találka. Este úgy fél hét óra tájban Bajó Lajos kést vett magához, s Tóth Sándorhoz indult, hogy azt kiköszörültesse. Bonczosék előtt menvén el, betért az udvarra és a lámpával világított szobába betekintve látta, hogy Bonczosék odahaza vannak. Ekkor elment Tóthhoz, a kést kiköszörültette, s egy órai ott időzés után hazatért. Nyolc órakor újra elment Bonczosékhoz. A kapufélfára belül fölakasztott kulccsal a kaput kinyitotta, bement, s az udvari ablakot megzörgette. Bonczosék fölébredtek a zajra, s az asszony megmondta a férjének, hogy Bajó tört rájuk. Bonczos ekkor kiugrott az ablakon az utcára, ahol Havrán János és Borbély Jánossal találkozván, azokkal együtt Bajó keresésére indultak, de nem találtak senkit, mert időközben Bajó, a kerítésen át a harmadik szomszédba menekült. Bonczos Sándor [?] ekkor bement s lefeküdt. Úgy éjféltájban azonban újra zörgést hallott Bonczos a konyhaajtón, mire kiugrott az ablakon az utcára, s elment sógorához, Sütő Lászlóhoz. Sütő magához véve két csövű fegyverét, Bonczossal együtt visszatért a házhoz. Mikor az utcaajtót kinyitották szemben állott velük Bajó Lajos, Bonczos ekkor e szavakkal:
– Megvagy kutya! Bajóra vetette magát, de Bajó abban a pillanatban a kezében levő revolverrel rálőtt Bonczosra, aki azonnal összerogyott, másnap délelőtt pedig meghalt.
Bajó Lajost azonnal letartóztatták, s azóta vizsgálati fogságban volt.
Ez volt az eset, melynek a mai tárgyalása így folyt le:
[Következik a részletes tudósítás]
Szabadság 1900. május 22.
