236. BRETTLI-KULTÚRA
236. BRETTLI-KULTÚRA
Falusi gazdák, úgy halljuk, hogy bús, szomorú kedvetek van. Kevés lesz a kalászotok, elfogyott a borotok, gyümölcsötök sem lesz. Szomorúan járkáltok a keskeny dűlőkön, siratjátok a kenyeret.
Mi jól mulatunk mostanában. Nem vették el a kedvünket sem a jégmogyorók, sem a fagyosszentek.
Ám azt beszélik, hogy a ti szomorúságtok a városi embereké is. Mesebeszéd. Ti búsultok a kenyérért, mi keressük a kaviáros mulatságokat.
Nagyváradon tudnak élni. Az utóbbi években óriási léptekkel haladtunk. Voltunk egykoriban pakfon város, vagyunk mulatók városa.
Este kilenckor megverik a zongora billentyűit, kezdődik a mulatság. Kánkánnak, arcátlan német kupléknak tapsol a közönség, s tart az előadás a késő órákig. S előadás után – akkor jön a mulatság java.
Vagy: mulatunk szolidabban. Összeszedett kóbor népség énekel, táncol siralmas buzgósággal, s hadarnak olyan nyelven, melyet tán ők maguk sem értenek meg, de amely mégiscsak német akar lenni. Pénzünk van elég az ő számukra. Pumpolnak bennünket hónapokon keresztül, ami azt bizonyítja, hogy mégiscsak jobb dolgunk van nekünk, mint nektek: szegény, szomorkodó, falusi gazdák. Kettéosztottuk a régi jelszót: ti panem kértek, mi pedig circenses.
*
Hallunk olyan nézeteket; jobb, hogyha az orfeum német. A magyar nyelv – szavalják hipokrata [!] hazafisággal – sokkal szentebb, mintsem brettlire kerüljön. Elfogadjuk a kevés őszinteségű frázist. A magyar nyelvet meggyalázná a brettli… Micsoda szennye lehet annak az artista deszkának, ha írtózunk róla hallani az anyanyelvet?… És ez a szenny mégis csapatostól vonzza éppen a magyar nyelv szentségét féltőket…
Mi nem szólunk szegény artisták deszkájáról ennyi útálattal. De ha már tűrnünk kell a lenge leplű múzsát; azt akarjuk, hogy magyar legyen. Ha magyar lesz: erkölcsösebb is lesz. Valami titkos szemérem van a magyar szellemben, mely szelídebbé teszi az idegen disznóságot is.
*
Ám meg nem értjük, hogy egy ilyen kis városnak miért kell orfeum. A morfium-fecskendőt csak az összeölt idegrendszer kívánja meg. A világvárosoknak ezer izgalomtól fárasztott élete szinte fizikai megfejtését adja a perverz mulatságok utáni vágynak. Ott lehet szükséglet az orfeum, nálunk majomkodás.
*
Budapesten nem ronthat ízlést, nem demoralizálhat a brettli. Egy csomó színház fogja el a közönséget az ízlésben való elzülléstől.
Nálunk nincs színház, mely az orfeumba nem való közönséget visszatartsa. Nálunk nyugodtan terjed rontva-zúzva a brettliszellem. Olyan ijesztően, hogy ezer Shakespeare-darabbal sem fog lehetni helyrehozni. Ezeknek az idegen nyelvű truppoknak előadásai akaratlanul hatnak a szellemre, hiszen a pihenő perceket ezek töltik be. A brettli is színpad. A deszkák pedig nagyhatalom!… Ami ezekről elhangzik, az mind kap befogadó fület, elrontható szívet. S így hódít a brettli, tesz léhává a mámoros levegő. Így lettünk magyar Bayreuthból orfeumok városa, s így lesz a kultúránk lassan-egyre – magyar helyett – brettli-kultúra…
Szabadság 1900. május 31.
A. E.
