235. AZ ÉLŐ SÍRJA
235. AZ ÉLŐ SÍRJA
Akitől legjobban félünk: annak a rovására gúnyolódunk legtöbbet. Szellemeskedő emberek valósággal gyárilag produkálják azokat a vicceket, melyeknek célpontja a halál birodalma: a temető. Pszeudo-sírfeliratok – sajnos – nem teszik elnézőbbé a halált. Ez a borzasztó ismeretlenség tarol, vág, suhint, míg élet lesz a földön. S ha eszünkbe jut: megáll a szívverésünk egy pillanatra. Csúnya, nehéz dolog az élet is, de a halál rémületes. Mondják, hogy nyugodt, beosztott életet leélt aggok el vannak készülve a halálra. Mondják, hogy ezeknek a békés, csendes szíveknek nem olyan rettenetes szó a fuit. Lehet, hogy így van. Bár a csendesen dobogó szív is élő szív – az élő szív pedig élni kíván. Egyik olvasónk írt nekünk most egy érdekes dolgot. A nagyváradi neológ izraeliták szép új temetőjében van egy felhantolt, virággal benőtt sír. Aki meglátja, azt hiszi persze, hogy ebben is egy mikrokozmosz romjai porladnak. Az egyszerű fejfán azonban meglepő felirat van: Itt fog nyugodni G… D…
…Egy hetven évet túlhaladt tisztes polgártársunk készíttette el jóelőre pihenőhelyét. Szép sír, magas, virágos sír, bizonyára élvezet lesz benne pihenni: de nem csalódunk, ha a sír leendő gazdája nem bánná, minél később kellene azt a fejfát újjal kicserélni. Amit mi is őszintén kívánunk.
Szabadság 1900. május 30.
