246. ŐFELSÉGE HITVESE
246. ŐFELSÉGE HITVESE
Lónyay Elemérné grófné asszonyról nem hisszük, hogy foglalatoskodjék ez idő szerint még a világ balga eseményeivel. A grófné bizonyára elég boldog ahhoz, hogy a nagyvilágot nélkülözze.
De ha nem volna, ha visszasírná az eldobott cikornyákat – most megvigasztalódnék.
Mert az emberek bizonyára a trón körül is emberek. Általános emberi sajátság pedig, hogy a saját csapásainkat a másokéi feledtetik el.
Ha hát Lónyay grófné asszony megbánta az emelkedést lefelé, mint azt egypár kedves reporter tudni véli, forduljon az otthagyott Burg felé, ahol címeket és rangokat vesznek el és kreálnak.
Most új címet kap ott egy csendes, ábrándozó, cseh leány, akinek a vőlegényét két korona várja.
Majd ha hatalmas úr lesz leendő férje-urából, ha cserélgetni fogja a császári és királyi koronát, két korona fényéből őrá nem jut egy árva sugár sem. Ő nem lesz semmi más, mint ő cs. és kir. felsége hitvese – mint ezt választékos udvari nyelven mondják.
Ő a házasságban csak annyit kap, mint egy szegény szatócsleány: férjet és hitvesi rangot. Az a férfi, akit vele örök frigy köt össze, földi hatalom lesz. Népek gondozásából megmaradt perceiben lesz csak hitvesének férje, gyermekeinek atyja. Máskor csak király lesz, ki mellé királyné nem adatott…
Vajon siratja-e eldobott rangját Lónyay Elemérné őméltósága?… Igazuk van-e a szenzációkban utazó reportereknek?…
…Rosszul teszi, ha sír, Méltóságos Asszony. De ha sír is, nincs annyi oka a sírásra, mint a kis cseh grófnőnek lesz, kinek csütörtökön csinálják meg a címét a Burgban…
Őfelsége hitvesének fogják hívni. Míg Méltóságodnak – ha jól tudjuk – ez a teljes címe: nagylónyai és vásárosnaményi Lónyay Elemérné grófné…
Szabadság 1900. június 27.
–d–
